Budapesti patakok nyomában (1.) – Végigsétáltunk a Rákos-patak teljes budapesti partszakaszán

Talán megbocsátható, hogy sétánkat a patak folyásával ellenkező irányba tettük meg, vagyis a torkolattól indultunk. Ennek az a prózai oka, hogy sokkal közelebb lakunk ehhez, mint a XVII. kerület és Pécel határához, ahol a patak eléri Budapestet. Bevallanánk, ha megbántuk volna a döntésünket, de erről szó sincs. Így ugyanis nem a patak elmúlása, hanem a születése felé haladtunk. Szóval ha újra megtennénk ezt a túrát (ami 5 óránkba tellett), most is a torkolattól indulnánk. 

A Rákos-patak a pesti oldal legnagyobb vízhozamú és legjelentősebb patakja. Négy pesti kerületen folyik keresztül (XVII., X., XIV., XIII.), a városon kívül pedig Pécelt, Isaszeget, Gödöllőt és Szadát köti össze. Napjainkban a Duna Aréna mellett torkollik a Dunába. A patak budapesti szakasza mintegy 23 km hosszú – összehasonlításul: a Duna kb. 30 km-nyi utat tesz meg a főváros területén.

A Duna Aréna melletti részen a patak oldala magasan ki van kövezve, a növény- és az állatvilág is viszonylag szegényes, néhány hal-, illetve madárfajjal találkozhatunk. Több nagy és forgalmas út is keresztezi a Rákos-patakot, például a Váci út, az M3-as autópálya bevezető szakasza vagy a Kerepesi út.

A patak környékén természetesen vízimadarakkal is találkozhatunk. Mivel sok ember úgy gondolja, jót tesz a vízimadarakkal, ha enni ad nekik, ezért a Magyar Madártani Egyesület (MME) a Váci út utáni partszakaszon információs táblával hívja fel a figyelmet, miért ne tegyük ezt soha. Például mert a kenyér megbetegítheti a madarakat, az állandó etetés miatt pedig akár az is előfordulhat, hogy a költöző madarak nem vonulnak el.

Bár csak egy rövid szakaszon találunk futópályát, mégis kifejezetten ajánljuk új terepet vagy kihívást kereső futóknak a patak teljes budapesti szakaszát – ami kb. egy félmaratonnyi távnak felel meg. (További természetes futószakaszokat ebben a korábbi cikkünkben találtok.)

A patak belvárosi és kertvárosi szakaszaira a városias, sűrűbben lakott részek jellemzőek, épített zöldterületekkel, fákkal, parkokkal.

A patak néha eltűnik, majd ismét feltűnik, izgalmas látni, ahogy a semmiből egyszer csak előbukkan a csillogó víz. Egyes szakaszain részben vagy teljesen befedték a patakot – a következő képen épp eltűnik, és majd Rákosrendező túloldalán láthatjuk újra.

Nem rövid utca a Rákospatak utca, a Szugló utcától Rákosrendezőig tart. Ritkán kanyarodik a Rákos-patak a budapesti szakaszán, a Szugló utcánál pont igen.

Az EMLA Alapítvány korábban vizsgálta a Rákos-patak vízminőségét, akkori kutatásuk szerint a legszennyezettebb a Gödöllőtől Pécelig tartó szakasz, a legtisztább pedig a Budapest határától Zuglóig tartó rész.

Sétánkat a X. kerületben folytatjuk, ahol egy egészen más arcát mutatja meg a Rákos-patak: egyre inkább azt látjuk, hogy milyen lehetett a patak és környezetének ősi képe – szinte a teljes szakasz természetvédelmi oltalom alatt áll.

Az nem meglepő az átlagos sétáló számára, hogy tökésrécék úszkálnak vagy álldogálnak, de a szemfüles kiránduló akár sárgarigót, kabasólymot, füleskuvikot, füsti fecskét, fekete harkályt, hegyi billegetőt vagy jégmadarat is láthat a patak környékén. 

„A magyar természetföldrajzban a 100 km-nél rövidebb és az 1000 km² alatti vízgyűjtő területtel rendelkező vízfolyások minősülnek pataknak.”

A patak a péceli határtól a Dunáig végig betonmederben folyik: a munkálatokat az 1800-as években kezdték meg és az 1930-as években fejezték be. Ennek eredményeként megszűntek a környéken az áradások, de sajnos a természet fajgazdagsága is jórészt eltűnt.

A XVII. kerületben ismét az ember által alakított arcát mutatja a patak. A sétálók, kirándulók, sportolók száma is láthatóan magasabb, mint a X. kerületi szakaszon.

Nem mondhatjuk, hogy nem fáradtunk el 5 órás túránkon, de örökre szívünkbe zártuk a Rákos-patakot. Sportnak is, kihívásnak is, élmény- és ismeretszerzésnek is tökéletes volt egész napos programunk.