A ferencvárosi Tompa utca tovább épül-szépül, néhány hete ugyanis újabb üzlethelyiség találta meg méltó tulajdonosát. Molnár Alexandra és Nagy Szabolcs tündéri pékségébe mindenkinek érdemes betérnie, aki szereti a szuper házi pékárukat és ki van éhezve élete egyik legjobb kakaós csigájára!
Ferencváros folyamatos újjáépülésének egyik legjobb példája a Tompa utca, ahol gombamód bukkannak fel a jobbnál jobb helyek. A Manfréd pékség hatalmas üvegfalán keresztül ellenállhatatlanul beülésre csábító letisztult beltere maga a nyugalom oázisa a rohanó főváros közepén.
És persze Manfrédé, a rozsos „apakovászé”, aki Szandi, Szabolcs és az egész csapat mellett szívét-lelkét beleteszi a friss, ropogós pékáruk azonnali függőséget okozó hangulat- és ízvilágába.
És persze Manfrédé, a rozsos „apakovászé”, aki Szandi, Szabolcs és az egész csapat mellett szívét-lelkét beleteszi a friss, ropogós pékáruk azonnali függőséget okozó hangulat- és ízvilágába.
Alexandra a multik világából érkezett a kovászok közé, mint az utóbbi években sokan mások. Az utolsó OKJ-s lehetőséget megragadva hivatalosan is pékké képeztette magát, hogy régóta szeretett hobbija egyszer talán főállássá válhasson. Párjával, Szabolccsal már a tavaly meghozott döntésüket követő napokban megtalálták az egykor vietnami étteremként használt üzlethelyiséget, és egyből munkához láttak, hogy a környéken egy olyan, hiánypótló hely szülessen, ahova ők is szívesen betérnének: tiszta, átgondolt, kifinomult, ahol az olyan apró gesztusokra is figyelmet fordítanak, hogy legyen pelenkázó a kisgyermekeseknek, vagy hogy a nógrádi pörkölésű kávé egyszerre szóljon a hagyományos és az újhullámos irány rajongóihoz.
A nógrádi vonal nem véletlen, hiszen Szandi onnan származik. A liszt Pásztóról, a tejtermékek pedig a – személyes kedvenc – szentei Maszlik Családi Gazdaságból érkeznek. A rozskenyértől a kovászos szendvicseken, a croissant-okon és a kifliken át egészen a változatos sütikínálatig szinte minden van, amit csak megkívánhatunk. Szerintem sokan vagyunk, akik a gyermekkori emlékek elhomályosulásával és a rengeteg középszerű darab kóstolásának eredményeképpen fiatal felnőtt korunkban egyszerűen leszoktattuk magunkat a túrós batyukról és a kakaós csigákról. Nem akartunk ugyanis többet csalódni. De egy igazi rajongó sosem adja fel! Nem gondoltam volna, de a régóta keresett Szent Grálom, a számomra tökéletes kakaós csiga a Tompa utca 21. alatt bukkant fel.
Miközben teszteltük a helyet, azt láttuk, hogy folyamatosan jöttek-mentek az emberek, úgy tűnt, nagyon komoly törzsvendégkör van kialakulóban. Teljes joggal! Babakocsis anyukák, fiatal diákok, idősödő úriemberek, szerelmespárok és irodai dolgozók. Nem üzletláncban vagyunk, hanem egy picike pékségben, ami őszinte értéket közvetít. Nemcsak a bolt és a csapat vendégszerető hangulatával, hanem elsődlegesen a pékárukba sütve. Mi magunk is szívből ajánljuk, mert aki egyszer ide betér kóstolni, az biztosan vissza fog jönni!
