Tudni szeretnéd, hogy mi volt a Szent István-bazilika helyén? Vagy a Mammut Bevásárlóközponttal szemben, a park helyén? És hogy miért van a Gellért Szállóban fürdő is? Hogy milyen szép és érdekes épületeket tüntetett el a föld színéről a történelem vagy a városfejlesztési politika? Mi az, ami jó lenne, ha még meglenne? Többrészes cikkünkben bemutatunk pár fájó hiányt, egykor fontos vagy neves épületet és helyszínt, melyek ugyan már nincsenek, de nélkülük a főváros és története nem lenne teljes. Első körben a budai oldalt járjuk be, a folytatásban pedig Pesten nézünk majd körbe.
Mária Magdolna-templom
A budai Vár legrégebbi temploma a 13. században, a tatárjárást követően épült, gótikus stílusban, és nem tűnt el teljesen: a tornya, valamint az egyik falrésze még áll. A Kapisztrán téri templom átvészelte a történelem viharos évszázadait, majd a II. világháborúban elég komolyan megsérült. Úgy volt, hogy felújítják, komoly tervek készültek, és már az előkészületi munkálatok is elkezdődtek, amikor Rákos Mátyás elvtárs-pajtás kiadta a kegyetlen ukázt: a templomot le kell rombolni! A torony végül azért maradhatott meg, mert egy igyekvő pártfunkcionárius azt bírta mondani Rákosinak, hogy építhetnének egy, a pártvezért dicsőítő panteont a templom helyére, melynek az átalakított torony lehetne az éke, Rákosinak meg persze bejött az ötlet. Így a torony maradt, a panteon viszont végül nem épült meg.
Szegény torony azonban nem úszta meg ennyivel. 1956-ban egy aknarobbanás következtében megsérült. Hasznosítására több elképzelés is született, a kilátótól kezdve az éttermen és a kávézón át a kiállítóteremig – egyikből sem lett semmi. Ráadásul egy restaurálási munka is elkezdődött, ami azonban inkább további károkkal járt, ezeket végül a 80-as években javították ki. Először 1989-ben, majd 10 évvel később, a millenniumi emlékévben merült fel a templom újraépítésének az ötlete. Nem lett belőle semmi, mint ahogy később sem, pedig időről időre bedobja valaki az egyébként egyáltalán nem rossz ötletet.
József főhercegi palota (Teleki-palota)
A Sándor-palotával pont szemben állt épület 1787–1789 között épült fel, ekkor még Teleki-palota néven futott, és klasszicista stílusú volt. 1892-ben került József Károly Lajos főherceg birtokába, és előbb új nevet kapott, majd 1902-ben komolyabb átalakításon, bővítésen esett át, amit követően már egy historizáló stílusú épület állt szemben a Sándor-palotával. A II. világháborúban a palota megsérült, és ugyan nem olyan súlyosan, hogy ne lehetett volna helyrehozni, mégis más döntés született: ipari tanulók számára szálláshelyet és munkásétkezdét csináltak belőle, akik 1953-ig tartózkodtak az épületben, utána viszont üresen állt 1968-ig, amikor is lebontották. Előtte pár évvel azért még – biztos, ami biztos – egy filmforgatás kedvéért felgyújtották. 2019-ben a Nemzeti Hauszmann Program keretében felmerült a palota újjáépítésének ötlete.
Fanto Manó trafikja
Az idén 60 éves Bambi kapcsán bukkantunk rá egy bizonyos Fanto Manó nevű kereskedőre és egykori trafikjára, ami a Pálffy (ma Fekete Sas) utca és a Zsigmond utca (ma Frankel Leó út) kereszteződésében állt háztömb aljában volt (kábé ott, ahol most a Bambi) és a kor népszerű dohányboltja volt. Aki az 1800-as évek második felében, de főleg a vége felé – oké, a ház 1874-ben épült – jó minőségű dohányt vagy szivart akart vásárolni, biztosan ide zarándokolt el. Fanto Manó dohánykereskedésének közvetlen szomszédai Bartl Ede reszelőkészítő műhelye, valamint Pápay Lajos férfiszabóüzlete voltak. Ennél többet nem sikerült kideríteni az egykor népszerű trafikosról és boltjáról.
Budai Tornacsarnok
Ép testben ép lélek, ezt az igazságot már a régiek is jól tudták. A Kertlner Gusztáv vezette Budai Torna Egylet az 1870-es évek végén döntött úgy, hogy a zavartalan működéséhez szüksége van egy kétszintes tornacsarnokra, ami 1878-ra készült el. Az épület a Horváth-kert déli felére, a ma már nem létező Szent János térre került. Edzéseket, valamint torna- és táncünnepségeket tartottak a csarnok falai között, de az 1892-re felépült Kerületi Katolikus Királyi Gimnázium (a mai Petőfi Gimi) is itt tartotta a testnevelésóráit. A későbbiek során aztán a Budai Torna Egyleten kívül más egyletek is tartottak itt gyűléseket meg bálokat. Ennek ellenére 1940-re az épület elveszítette a jelentőségét, fel is kellett volna újítani, de inkább kiürítették, rövid ideig raktárként használták, majd 1941-ben lebontották, a helyén pedig játszóteret alakítottak ki.
Régi Szent János Kórház
A Szent János Kórház a XII. kerületben található, és azt kevesen tudják róla, hogy ez már – akármilyen rossz állapotban van is – az új. Volt ugyanis régi Szent János Közkórház is, sőt a kettő közel 50 éven át párhuzamosan működött. A régi kórház a mostani Széna téren állt, és a felépítéséről az 1710-es pestisjárvány idején döntöttek. Eredetileg egy kisebb faépület volt, és eleinte járványkórházként szolgált, majd rövid ideig szegényházként működött, mielőtt közkórház lett belőle. 1818–1820 között az épületet alaposan kibővítették és modernizálták, ekkor egy pár évre új nevet is kapott (Polgári Városi Kórház), ám az 1840-es évekre már ismét Szent János lett a névadó, amiben biztos az is közrejátszott, hogy a kórházhoz tartozott egy szintén róla elnevezett kápolna, meg egy őt ábrázoló szobrot is felállítottak akkoriban.
A régi Szent János 1898 után fokozatosan kezdte elveszíteni a jelentőségét, ekkor épült meg ugyanis a már mindenki által jól ismert „új” Szent János, ami hivatalosan a Budapest Székesfőváros Új Szent János Kórháza nevet kapta. A régi egy darabig még elmuzsikálgatott, majd 1932-ben átalakították, és Székesfőváros Dunajobbparti Szeretetotthona lett belőle, majd ezt is tovább fokozták lefelé: ismét szegényház lett belőle. A II. világháború alatt ismét csak kórház lett, de nem sokáig: 1944–45-ben, mint annyi minden más, a régi Szent János is súlyos állapotba került. Pár évig még ott állt, de aztán 1949-ben elbontották, a helyén pedig parkot, illetve a Széna téri buszpályaudvart alakították ki.
Balázs vendéglő
A Hűvösvölgyi út 207. alatt állt vendéglátóipari egységet nem olyan régen bontották el. Amikor 2012-ben jött a dózerolás, akkor már rég elhagyatottan állt ott, hajléktalanok használták alvóhelynek. Pedig az egykori patinás és népszerű vendéglő igazán tekintélyes múltra tekintett vissza, ráadásul az adottságai is arra predesztinálták, hogy még működjön – de aztán nem így alakult.
A vendéglő helyén eredetileg egy kocsma állt, ami még az 1700-as években épült, majd jött a Balázs család. Ők 1838-ban alakíttatták át a kocsmát vendéglővé. Az 1949-es államosításig ugyanaz a család vitte a helyet, összesen hat generációt szolgált ki a kommunisták eljöveteléig. A Balázs vendéglő messze földön híres volt a konyhájáról, amit a polgárság tagjai éppúgy kedveltek, mint az arisztokraták. Az államosítás után a vendéglő cégére a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumba került. Az épület viszont fokozatosan egyre lejjebb csúszott. 1979-ben leégett, de akkor még újjáépítették, és műemléki védettséget is kapott, ám az újabb rendszerváltás ismét csak nem tett jót neki. A tulajdonviszonyok egyre rendezetlenebbek lettek, ami oda vezetett, hogy a hely 2004-ben végleg bezárt. Innentől kezdve vették birtokba a hajléktalanok, majd 2009-ben ismét tűzbaleset érte az egykor szebb napokat látott vendéglőt. 2012-ben aztán kivették a védettség alól, majd lebontották. Így múlik el a világ és benne egy vendéglő dicsősége.
Sáros fürdő
Magyarország a fürdők országa, Budapest pedig a fürdők városa. Ez két kikezdhetetlen és összetartozó tény. Úgyhogy semmi furcsa nincs abban, hogy nem csupán annyi fürdő volt egykor Budapesten, mint amennyi közül most választhatunk. A Sáros fürdő ma már nem létezik, de nem is múlt el nyomtalanul, van neki utódja, úgy hívják: Gellért fürdő. A tér területén II. András idején épült fel a fürdő és egy hozzá kapcsolódó kórház is – bár egyes források szerint már korábban is volt itt gyógyfürdő. A török kiűzése után I. Lipót magánorvosa vásárolta meg a fürdőt, majd közel 100 évig Budáé lett, hogy aztán ismét magántulajdonba kerüljön. Ekkoriban építettek a fürdőhöz egy szállodát is. A Sáros nevet pedig azért kapta – korábbi neve Aga-fürdő volt –, mert a medence alján vaskos iszapréteg ült meg.
Most pedig ugorjunk kicsit előre az időben! Amikor elhatározta a főváros, hogy megépíti a Ferenc József hidat, azzal megpecsételte a Sáros fürdő sorsát is. A Gellért teret át kellett hozzá alakítani, és hogy a hídnak rendes lehajtója épülhessen, térre volt szükség, a fürdő pedig pont útban volt. Így hát 1894-ben lebontották a Sáros fürdőt a szállodával egyetemben, és amíg a híd felépült, a helyén átmenetileg táncterem működött. Aztán 1896-ban átadták a hidat, és minden ment is volna tovább, ha fel nem tűnt volna néhány embernek, hogy az értékes termálvíz – fürdő híján – egyenesen a Dunába ömlött. A pazarlást szóvá is tették, több korabeli cikk is kritizálta a kialakult helyzetet. Ezért 1899-ben egy új szálloda és fürdő megépítését tervezték el, ez lett a Gellért, amit végül 1918-ban nyitottak meg.
Konstantinápoly Budapesten
A terület másik neve hasonló volt a hivataloshoz: Kis Konstantinápoly Budapesten. És hogy mi is volt ez pontosan? Egy vigalmi negyed. Amilyen rövid életű volt, legalább olyan hatalmas. A mai Rákóczi (Lágymányosi) híd budai oldalán található óriási és üresen álló területen, a Lágymányosi-tó körül építették fel. Nevét onnan kapta az egykori bulinegyed, hogy az épületeit a török stílust utánozva tervezték meg. Hiába volt ez a korabeli Európa legnagyobb területű vigalmi negyede, nem jött be a megálmodója, Somossy (Singer) Károly budapesti vállalkozó számítása (az ő nevéhez fűződik az Operettszínház elődje, a Somossy Orfeum). A nagy dérrel-dúrral 1896 májusában megnyitott vigalmi negyedbe eleinte tódult a nép, ám nagyon hamar el is fordult tőle, ugyanis Somossyék egyvalamivel nem számoltak: hogy a Duna közvetlen közelében elég sok szúnyog lesz. Elviselhetetlenül sok. Őszre a vigalmi negyed be is csődölt, októberben bezárt, egy évvel később pedig – miután a megmentésére nem akadt megfelelő terv – lebontották az egészet. Nyom se maradt utána.
Budai Indóház
Mit jelent az indóház szó? Azt az épületet a pályaudvarokon, amely alól a vonatok elindulnak. Egy ilyen állt a Vérmező mellett is, vagyis a Budai Indóház számít a Déli pályaudvar elődjének. 1859 és 1861 között épült, és a tervezésben egy norvég és egy osztrák mérnök is részt vett. Személy- és teherszállítás egyaránt működött benne. A II. világháborúban aztán olyan durván megküldték bombákkal, hogy használhatatlan állapotba került, így 1945-ben elbontották, hogy majd a Déli kerüljön a helyére, a 70-es években.
