A Steindl Imre tervei alapján megépült neogótikus Országház 1902-re készült el, és azóta a Kossuth Lajos tér számít az ország első számú terének, ez az „ország főtere”, Magyarország egyetlen kiemelt nemzeti emlékhelye. Az elmúlt közel 120 év alatt rengeteg változott, elsősorban hol zöldebb volt, hol kopárabb, kevés fával, de annál több autóval, viszont a katonás rendezettség mindig is jellemezte. A hatalmas teret körbeölelő, fontosabbnál fontosabb épületek nagyrésze 100 évvel ezelőtt már állt, és ami nem, azt is felhúzták a két világháború közötti években. A Fortepan képeinek segítségével nézzük végig a Kossuth Lajos tér több mint 100 évét.
A tér a mai alakjában először a Hild János által készített rendezési terven tűnt fel 1804-ben. Persze ő még nem egészen úgy látta maga előtt a teret, ahogy ma kinéz: északi felét felparcellázta volna, míg a délire piacot tervezett. Utóbbiból mindössze egy nagy gödör és szeméttelep lett, amit 1844-ben kezdtek betömni, és valószínűleg innen származik a tér első neve is: Tömő tér. A felparcellázásból sem lett semmi, mert a helyen végül kikötő és egy királyi katonai társzekértár állt.
A Steindl Imre tervezte Országházat 1885-ben kezdték el építeni, és 1902-re készült el, de már 1898-ban úgy gondolták – mivel akkor már állt a Földművelődésügyi Minisztérium és a Kúria épülete –, hogy a tér egyre fontosabb szerepet tölt majd be az ország életében, ezért a Tömő tér már nem a legjobb elnevezés, így Országház térre keresztelték át a területet. Az őszirózsás forradalom idején, Krúdy Gyula javaslatára, rövid időre átnevezték Köztársaság térre, majd 1919 végén visszakapta az előző nevét, amit csak 1927-ig viselt. A tér Kossuth Lajos születésének 125. évfordulóján kapta a ma is használatban lévő nevét és ekkor állították fel Horvay János Kossuth-emlékművét is.
Az évtizedek során gyakorlatilag alig változott valamit a tér, persze a 2. világháborút és Budapest ostromát megsínylette, és időről időre változott a zöldfelület mennyisége, illetve, hogy bemehettek-e az autók a térre vagy sem. A változások elsősorban a téren álló szobrokat és emlékműveket érintették, melyek közül egyedül a II. Rákóczi Ferenc halálának 200. évfordulóján, 1937-ben átadott szobor áll a helyén háborítatlanul és csak egyszer esett át felújításon, akkor, amikor 2010-ben a Kossuth tér rekonstrukciója zajlott. A többi szobor a 2. világháború utáni kommunista rezsim nemtetszését váltotta ki, így azokat elávolították, hogy aztán az eredeti alkotások vagy azok hiteles másolatai különböző időpontokban, de legkésőbb 2010 után visszakerüljenek a térre, oda, ahol korábban is álltak.
Így járt tér névadójának emlékműve, de Tisza Istváné, gróf Andrássy Gyula meg Nagyatádi Szabó István szobra is. Az Andrássy-szobor helyén pár évtizeden keresztül ücsörgő József Attila szobor maradt a téren, de 2014-ben átkerült a Duna partjára. A 2-es metrót építetésénél egy picit megbolygatták a Kossuth Lajos tér életét, az állomást 1972. december 22-én adták át a budapestieknek és az utazóközönségnek.
