Most már bátran kijelenthetjük: nemsokára megérkezik a tavasz! Napközben egészen meleg van már, a réteken és az erdőkben pedig nyílnak a virágok – elsősorban a tavasz hírnöke, a hóvirág. Tavasszal nemcsak a természet éled újjá, hanem az emberek is felpezsdülnek, kimennek a szabadba, túráznak, kirándulnak, virágot szednek, kertészkednek, vagy csak napoztatják az arcukat egy padon ülve. Tavasszal egyre több a mosoly, a vidámság, a boldog pillanat. És ha régi fotókat nézegetünk, azokból is ez derül ki.
Régen sem volt másképp! Télen, a hidegben és a sötétben bezárkóztak az emberek, tavasszal viszont mindig újra megteltek az utcák, a terek és a parkok. Kerékpárra pattantak vagy túrabotot ragadtak, kiültek a kertbe, a ház elé vagy egy parkba, és hagyták, hadd simogassa őket az első tavaszi napsütés. Tavasszal régen is mindenki vidámabb és energikusabb lett.
Persze nem mindenki azért mozdult ki tavasszal, hogy a felfrissülő és felmelegedő levegőt meg a napsütést élvezze. Akinek kertje vagy hétvégi telke volt, az kénytelen volt elvégezni a tavaszi munkálatokat, ha nyárra szép kertet szeretett volna varázsolni virágokkal és zöldségekkel meg gyümölcsökkel.
Persze azért az igazi élmény – na, nem mintha a munka ne nemesítene – mégiscsak a korzózás, a mászkálás, a séta volt, meg a padon ücsörgés jó időben. Újra lengé(bbe)n öltöztek az emberek, sokat nevettek és harsánykodtak, a férfiak pedig sokatmondóan kacsintottak össze a nőkkel.
