A Rapszóda, ahogy a neve is mutatja, a fentebb is említett rapszodikus ellentétekre épül. Ezeknek alapját javarészt a szezonalitás, a különböző évszakokban megjelenő (a magyar találmány szódához hasonlóan) hazai alapanyagok és az ezekhez való alkalmazkodás jelenti. Ezek segítségével került kialakításra a hely igényes bisztrókonyhája. Ezenfelül pedig egy kicsit mindenki azt csinálja, amit szeret, de amire eddig nem volt lehetősége. A fiatal séf, Sobják Mátyás komoly szakmai múltra tekint vissza, dolgozott a Mákban Mizsei János konyháján, a Zónában, Huszár Krisztiánnal a Fámában, a Costesben is, a Rapszódába pedig a szegedi Alabárdos étterem után érkezett.
Ahogy a tulajdonosok mondják, a lelkes séfet néha vissza kell fogni, legszívesebben aranyat kínálna sáfránnyal az ebédmenüben. A hely koncepciójába a régi, nagyon ismert fogások autentikus recept alapján való elkészítése is beletartozik, a fiatal séf kreativitása pedig izgalmasan illeszkedik ebbe a szemléletbe. A fotón látható adagok egyébként kisebbek, mint amiket egy normál étkezésre kapunk, viszont ugyanilyen fine diningos ékszerdoboznak tűnnek. A hely egyik sajátsága, hogy az adagok mérete nem, de a tálalás sokszor egy asztaltársaságon belül is különböző lehet.
A mindenki által ismert klasszikusok autentikus íze kategóriában erős versenyző az egyszemélyes Wellington-bélszín (6900 Ft), de az abszolút kedvenc a cézársaláta (1900 Ft). Ez az étel az eredeti, a tijuanai Hotel Caesar's által kitalált névadó receptet támasztja föl, olyannyira, hogy a nyers tojássárga használata miatt a dressing minden adaghoz egyenként, frissen készül, só nélkül, pusztán szardellapasztával. Ez az alap kerül rá a parmezán, római saláta és szuvidált, majd kisütött csirke hármasára. Hasonlóan nagyon izgalmas fogás lesz a nemsokára megérkező igazi francia hagymaleves, aminek az alapja egy több órán át redukált leves lesz, a hozzávalók között raclette és Gruyère sajttal.
Érdemes megkóstolni a kacsamájpástétomot (1800 Ft) is. Ezt amúgy cserélni akarták, de a májusban nyitott bisztró formálódó törzsközönsége olyan lelkesen követelte vissza, mint a tévénézők annak idején Bobbyt a Dallasba, a séf pedig örömmel adta be a derekát, a pástétom maradt, mi pedig alig tudtunk leállni a kóstolással.
A fogásokhoz az Arán pékség kenyerét fogyasztjuk, ehhez az ételhez különösen jólesett. A céklacarpaccio (1800 Ft) a kecskesajthabbal finom alap, amihez váratlan és nagyon szórakoztató pluszízt ad a kakaóbabtöret és a kumkvat. Legnagyobb kedvencünk viszont a tökéletesen elkészített rosé kacsamell (3900 Ft) volt, amihez édesburgonyakrém és ropogós tésztájú káposztás rétes tartozik.
Az italok terén nem vállaltak egyszerű feladatot a tulajdonosok, mikor azt a célt tűzték maguk elé, hogy valami mást, különbözőt hozzanak a Lövőház utcai kínálatba. Ezért alakult úgy, hogy a borok kizárólag kis pincészetek izgalmas tételei. Már külseje miatt is mindannyiunk kedvence lehet a csinos oldtimer Faema kávégép, amiből a Rapszóda számára készülő, világosabb pörkölésű kávé folyik. Októberben pedig a várhatóan idén is elmaradó Oktoberfest tiszteletére a szokásos finom müncheni Hacker-Pschorr sör mellé hagyományos német fogásokat is választhatunk.
Az étterem nagy terasza nagyon kellemes, a belső terében még lesznek változások, egyelőre sok elemet megtartottak a korábban itt üzemelő Karádyból. Az ételek nagyon finomak, és menüt is jó áron kaphatunk (2 fogás 1990 Ft, 3 fogás 2490 Ft). A borunkhoz kérhetünk sonka- és sajttálat, ami mellett akár sakkozni is tudunk. Úgyhogy látogassunk ide minél többször, ha egy jó kis törzshelyet keresünk magunknak.
