Négy, komoly vendéglátósmúlttal rendelkező barát és egy lelkes fiatal séf gasztronómiai játszótere nyílt meg Budán, a Lövőház utcában. Unikális, veterán olasz kávégépből folyó világos pörkölésű specialty kávé, bisztrókonyha fine dining tálalással, hazai alapanyagok, kistermelői borok, autentikus, őszinte nemzetközi fogások várnak minket Buda egyre változatosabbá váló gasztronómiai kínálatában.
A Rapszóda, ahogy a neve is mutatja, a fentebb is említett rapszodikus ellentétekre épül. Ezeknek alapját javarészt a szezonalitás, a különböző évszakokban megjelenő (a magyar találmány szódához hasonlóan) hazai alapanyagok és az ezekhez való alkalmazkodás jelenti. Ezek segítségével került kialakításra a hely igényes bisztrókonyhája. Ezenfelül pedig egy kicsit mindenki azt csinálja, amit szeret, de amire eddig nem volt lehetősége. A fiatal séf, Sobják Mátyás komoly szakmai múltra tekint vissza, dolgozott a Mákban Mizsei János konyháján, a Zónában, Huszár Krisztiánnal a Fámában, a Costesben is, a Rapszódába pedig a szegedi Alabárdos étterem után érkezett.
Ahogy a tulajdonosok mondják, a lelkes séfet néha vissza kell fogni, legszívesebben aranyat kínálna sáfránnyal az ebédmenüben. A hely koncepciójába a régi, nagyon ismert fogások autentikus recept alapján való elkészítése is beletartozik, a fiatal séf kreativitása pedig izgalmasan illeszkedik ebbe a szemléletbe. A fotón látható adagok egyébként kisebbek, mint amiket egy normál étkezésre kapunk, viszont ugyanilyen fine diningos ékszerdoboznak tűnnek. A hely egyik sajátsága, hogy az adagok mérete nem, de a tálalás sokszor egy asztaltársaságon belül is különböző lehet.
A mindenki által ismert klasszikusok autentikus íze kategóriában erős versenyző az egyszemélyes Wellington-bélszín (6900 Ft), de az abszolút kedvenc a cézársaláta (1900 Ft). Ez az étel az eredeti, a tijuanai Hotel Caesar's által kitalált névadó receptet támasztja föl, olyannyira, hogy a nyers tojássárga használata miatt a dressing minden adaghoz egyenként, frissen készül, só nélkül, pusztán szardellapasztával. Ez az alap kerül rá a parmezán, római saláta és szuvidált, majd kisütött csirke hármasára. Hasonlóan nagyon izgalmas fogás lesz a nemsokára megérkező igazi francia hagymaleves, aminek az alapja egy több órán át redukált leves lesz, a hozzávalók között raclette és Gruyère sajttal.
Érdemes megkóstolni a kacsamájpástétomot (1800 Ft) is. Ezt amúgy cserélni akarták, de a májusban nyitott bisztró formálódó törzsközönsége olyan lelkesen követelte vissza, mint a tévénézők annak idején Bobbyt a Dallasba, a séf pedig örömmel adta be a derekát, a pástétom maradt, mi pedig alig tudtunk leállni a kóstolással.
A fogásokhoz az Arán pékség kenyerét fogyasztjuk, ehhez az ételhez különösen jólesett. A céklacarpaccio (1800 Ft) a kecskesajthabbal finom alap, amihez váratlan és nagyon szórakoztató pluszízt ad a kakaóbabtöret és a kumkvat. Legnagyobb kedvencünk viszont a tökéletesen elkészített rosé kacsamell (3900 Ft) volt, amihez édesburgonyakrém és ropogós tésztájú káposztás rétes tartozik.
Az italok terén nem vállaltak egyszerű feladatot a tulajdonosok, mikor azt a célt tűzték maguk elé, hogy valami mást, különbözőt hozzanak a Lövőház utcai kínálatba. Ezért alakult úgy, hogy a borok kizárólag kis pincészetek izgalmas tételei. Már külseje miatt is mindannyiunk kedvence lehet a csinos oldtimer Faema kávégép, amiből a Rapszóda számára készülő, világosabb pörkölésű kávé folyik. Októberben pedig a várhatóan idén is elmaradó Oktoberfest tiszteletére a szokásos finom müncheni Hacker-Pschorr sör mellé hagyományos német fogásokat is választhatunk.
Az étterem nagy terasza nagyon kellemes, a belső terében még lesznek változások, egyelőre sok elemet megtartottak a korábban itt üzemelő Karádyból. Az ételek nagyon finomak, és menüt is jó áron kaphatunk (2 fogás 1990 Ft, 3 fogás 2490 Ft). A borunkhoz kérhetünk sonka- és sajttálat, ami mellett akár sakkozni is tudunk. Úgyhogy látogassunk ide minél többször, ha egy jó kis törzshelyet keresünk magunknak.
