Sáfi Viktória gazdaságiinformatikus- és pénzügyi végzettséggel, 4 év Los Angeles-i kinntartózkodás után most, II. kerületi kis pékségében érzi úgy, hogy összeérnek azok a tapasztalatokból és emlékekből álló szálak, amik segítségével igazán megmutathatja, hogy mire képes. Lelkesedése pedig remek tömött kenyerek és eszméletlen túrós batyuk formájában ölt testet.
Vikire senki sem mondhatja, hogy elvont széplélek lenne, aki csak az álmait kergeti. A komoly végzettséggel rendelkező pék MBA-képzés és külföldi szakmai tapasztalat után jutott el a kenyérsütéshez. A rá jellemző szívós maximalizmussal vágott bele egy franciaországi képzésbe, majd 2 évvel ezelőtt végül megnyitotta saját üzletét. Noha valamelyest ért a marketinghez, és jó kenyereket süt, mégis inkább az volt a döntése, hogy socialmedia-kampány helyett csinál egy kis boltot vadkovászos kenyerekkel, ízletes péksüteményekkel, és megpróbálja boldoggá tenni a Törökvész út környezetét a jó minőségű pékáruval. Elmondása szerint szeretett volna biztos lenni abban, hogy amit készít, az valóban kiváló minőségű, ezt pedig akkor látja igazolva, ha csak a vevők véleményére, igényeire hagyatkozik.
A kicsike bolt javarészt törzsvásárlókból álló közönségének néhány lelkes figurája ottjártunkkor is betért az üzletbe. A környéken lakó Zsoltnak egy szia után kérdés nélkül nyújtották a kedvenc kenyerét, és a csinos, vékony Zsuzsának is rutinosan adták át a nyírfacukros, teljes kiőrlésű szilvás papucsot, a vásárlók pedig látható örömmel üdvözöltek bennünket. A családias hangulat talán annak is a következménye, hogy Viki úgy érzi, most hazaérkezett, hirtelen összeér az a sok élmény és emlék, amit életében megtapasztalt, a gyermekkorában leharapott „dumótól” (a kenyér sarkát hívják így Magyarország egyes tájain) a Los Angeles-i specialty kávézókban ízlelt pékáruig.
Viki vadkovásza amúgy családtag. Már 4 éve nevelgeti a kicsikét, amire nyaralások alatt anyukája vagy sógora vigyáz. A kis üzlethelyiségben pedig már kintről jól látszik, ahogy két péklegény óriási péklapáttal és hatalmas zsákokkal körülvéve szolgálja a növekvő kovászból megszülető finomságokat. A lisztet amúgy Viki egy korábbi egyetemi csoporttársától, a Celldömölki Malom egyik vezetőjétől szerzi be.
Mivel a péksütemény-kínálatot abszolút a vásárlók igénye alakította, elsősorban a hagyományos vonalból, élesztővel készülő termékek közül választhatunk. A túrós batyu (450 Ft) kiváló, éppen annyira édes, hogy a túrót még krémesebbnek érezzük, a fahéjas csiga (420 Ft) roppanós, egy árnyalatnyi pikánssággal. Lehet kapni klasszikus cukros brióst (380 Ft), ami visszahozza gyermekkorunk ízeit, a hardcore egészségbarátok pedig nem fognak csalódni a tömör állagú, teljes kiőrlésű lisztből, nyírfacukorral készülő szilvás papucsban (600 Ft). Mindehhez pedig sötét pörkölésű, karakteres szicíliai kávét ihatunk.
Noha az illatnak és az első ropogásnak borzasztóan nehéz ellenállni, Viki a lelkünkre köti, hogy a tartósság érdekében ne vágjuk meg a kenyereit melegen, így akár egy hét elteltével is frissek maradnak.
Noha az illatnak és az első ropogásnak borzasztóan nehéz ellenállni, Viki a lelkünkre köti, hogy a tartósság érdekében ne vágjuk meg a kenyereit melegen, így akár egy hét elteltével is frissek maradnak.
Különösen vonzóak az ízesített kenyerei. A magyar betyár névre keresztelt tökmagos vekni (1200 Ft) tömött, sűrű és savanykás ízeivel remek kiegészítője lehet a reggelinknek, de a különleges elnevezést kapott, áfonyás-diós, kevert lisztből készült spanyol borászt is érdemes megkóstolni (1500 Ft), csakúgy, mint a lenmagos, teljes kiőrlésű belga szerzetest (1200 Ft). A hagyományosabb ízek kedvelői pedig próbálják ki a kilós francia parasztkenyeret (1300 Ft).
Ahogy Viki mondja: „egy kenyér legyen kenyér”, és ehhez tartja magát hétfő–péntek 8 és 18 óra között, szombaton pedig 13 óráig, amíg a boltja nyitva van. Mi pedig egyet fogunk érteni vele, ha megkóstoljuk, amit főnökével, a kovásszal együtt nekünk készítettek.
