Zugló közlekedési csomópontja nem tartozik Budapest legszebb terei közé, ám a fontossága bőven felülírja ezt a fajta hiányosságát. Itt metszi egymást a Thököly út–Csömöri út tengelye és a Nagy Lajos király útja, ahonnan egészen gyorsan eljuthatunk az Örs vezér terére, a belvárosba vagy az M3-ashoz. Itt áll a Páduai Szent Antalról elnevezett római katolikus templom, a Kartográfia épülete, valamint a zuglói remíz és itt van a környék legnagyobb vásárcsarnoka, valamint piaca is.
A tér korábbi történetéről keveset tudni, ami biztos, hogy a 20. század elején ez még egy viszonylag gyéren lakott terület volt, az itt élők pedig elsősorban kertészkedéssel foglalkoztak. 1901-ben kapott hivatalosan nevet és funkciót a Bosnyák tér, és innentől kezdve lett egyre jelentősebb pontja a főváros pesti oldalának. Az elnevezés magától az akkori uralkodótól, Ferenc Józseftől származik, az oka pedig az volt, hogy ezt a területet jelölték ki a Budai Királyi Palota testőrségében szolgáló bosnyák katonák gyakorlóteréül. Az Osztrák-Magyar Monarchia 1878-ban szállta meg Boszniát, ami 1908-ban hivatalosan is a birodalom része lett, majd amikor 1911-ben Ferenc József a bekebelezett országba látogatott, sikertelen merényletet követtek el ellene (három évvel később pedig sikereset a trónörökös ellen, de ez egy másik történet). Ennek ellenére a a tér elnevezése megmaradt.
A zuglói remíz már 1901 előtt is itt állt, bár nem sokkal korábban költözött a területre. Az 1878-ban létrejött Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) 1899-ben telepítette ide a forgalmi telepét, ahol 1907-re egy 4383 négyzetméteres kocsiszínt építették fel. Három évvel később készült el a kisebb, 1584 négyzetméteres kocsiszín, illetve a térre néző kétemeletes kezelőépület.
A következő fejlesztés a sorban a piac volt. 1911 nyarán nyitották meg, és sokáig, bő 50 éven át változatlan állapotban szolgálta ki a termelőket és a vásárlókat. Aztán az 1960-as években a piac szintet lépett. Előbb 1962-ben megnyitotta kapuit a vásárcsarnok, majd három évvel később, 1965-ben ide költözött a nagybani piac is, ami az 1990-es évek elejéig volt itt.
Az 1960-as évek azonban nemcsak a piac, hanem az egész tér életében további nagy változásokat hozott. 1960-ra készült el a piac mellett található sporttelep, az évtized végén, 1969-ben pedig az irodaház, melybe beköltözött a Földmérési Intézet, a Kartográfiai Vállalat, valamint a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat. Ezek jogutódjai a mai napig ebben az épületben működnek.
A tér jelképe, emblematikus épülete az ott álló Páduai Szent Antal-plébániatemplom, vagy ahogy a környékbeliek nevezik, a Bosi. A háromezer ember befogadására képes épület Budapest második legnagyobb temploma. A 20. század elején az itt élőknek egészen a Rózsák teréig kellett elzarándokolni ahhoz, hogy misén vehessenek részt, ezért 1902-től az Angol utcai iskola egyik tanárának lakásán kezdtek el szentmiséket tartani, majd egy közeli vendéglőt alakítottak át kápolnává. A következő lépés az volt, amikor 1919-ben Csernoch János hercegprímás kijelölte a zuglói plébánia területét. 1923 nyarán már állt is itt egy kisebb templom, de ekkor még a mostani irodaház helyén. Ez az épület azonban elég kicsi volt az ott élők számára, mindössze 500 fő befogadására volt alkalmas, ráadásul az építmény nem is volt biztonságos, ezért 1957-ben lebontották. Pláne, hogy akkor már ott állt mellette a jóval nagyobb és szebb mai templom is.
A Páduai Szent Antal-plébániatemplom alapkövét 1941. december 14-én helyezték el, amit Meszlényi Zoltán, a később vértanúhalált halt esztergomi segédpüspök áldott meg (őt egyébként 2009-ben boldoggá avatták). Az id. Rimanóczy Gyula tervei alapján készült templom 1941–1946 között épült fel, de már 1944-re szerkezetkész volt. Maga Mindszenty József hercegprímás áldotta meg 1946. nyarán, bár a templom ekkor még nem volt teljesen kész állapotban. Csak hát éppen elég nagy szükség volt erre a lépésre, az akkori politikai hatalom ugyanis inkább vásárcsarnokká alakította volna az épületet. A tornyot, ami ekkor még csak részben volt megépítve, több évtizeddel később, 2013-14-ben fejezték be.
Érdekesség még a templommal kapcsolatban, hogy a tervező, Rimanóczy Gyula eredetileg nem a mostani templom tervét nyújtotta be, hanem egy jóval kisebb és különlegesebb épületét. A régi terv még mai szemmel nézve is szokatlan, úgyhogy talán nem csoda, hogy annak idején nem aratott túl nagy sikert. Persze akkor nem a nemtetszés miatt ejtették a tervet, hanem azért, mert az új templomot nem ott (a régi helyén) és nem akkora méretben képzelte el az egyház, ahogy azt Rimanóczy az első körben megálmodta. Bár a mai épülettel sincs gondunk, de azért érdekes eljátszani a gondolattal, hogy mi lett volna, ha végül az eredeti terv alapján épül meg a Páduai Szent Antal-plébániatemplom.
