Város a városbanA HÉV-ről leszállva mindössze pár métert kell sétálnunk a Csepel Művek főbejáratáig, ahol a BudapestScenes túravezetőjével és az éjszakai bunkertúra többi résztvevőjével találkozunk. Levente stílszerűen gyakorlatilag bombáz az infókkal, de mégsem érezzük egy percig sem, hogy sok lenne. Nagyjából fél óra alatt jutunk el a gyárváros belsejében található bunkerhez, addig pedig megismerkedünk a rém szórakoztató utcanevek, a kerületnyi ipartelep és a Weiss család történetével.
Az alapító Weiss Manfréd eleinte egy belvárosi, Lövölde téri üzemben gyártotta konzervjeit, majd Csepelre költözve az egész Osztrák-Magyar Monarchia második legnagyobb hadiipari üzemét építette föl. A lőszerek mellett háztartási eszközöket és külföldi tervek alapján autókat gyártottak, - utóbbi miatt az egyik legnagyobb német autógyár be is perelte őket - a kerékpárgyártás pedig a mai napig jelen van a szigeten.
A gyakorlatilag szétbombázott területet a háború után hamarosan államosították, a többször átkeresztelt gyár előtt pedig egészen a rendszerváltásig egy ormótlan Lenin-szobor állt.Új idők, változó bunkerekA fentiek fényében nem csoda, hogy a hatalmas ipartelep a szövetségesek elsőrendű célpontjává vált a II. világháború alatt. A gyár vezetése már a kezdetektől gondolt a munkások védelmére, de a támadó fegyverek fejlődésével a bunkereket is folyamatosan fejleszteni kellett.
Miután kellően fölkészültünk - és mellesleg a nap is lement - belépünk a még vaksötét bunkerbe. Itt először egy hatalmas falitérképről megtudjuk, hogy pontosan hol is vagyunk, majd vezetőnk úgy mesél a technikai érdekességekről, alapozásokról, energiaelnyelő bálákról, elszívókról, túlnyomásról és vegyvédelemről, hogy még az arra kevésbé fogékonyak is elképedve hallgatják. A túra közepén szabadidőt is kapunk, így bárki megtekerheti a légvédelmi szirénát, megszemlélheti az időkapszulának is beillő bunker gépeit, a korszak különböző tárgyait, így például a kifejezetten vicces Polgári Védelem című magazinban lapozgathatunk, megtudhatjuk, hogy mi az a t.c. és hogy hogyan viselkedjünk atomtámadás esetén. Az utcán.
A harminc perc pillanatok alatt eltelik, miközben mindent kipróbálhatunk és lefotózhatunk, de a java csak most következik.
PszichoterrorA háború egyik ritkán feldolgozott aspektusa a pszichológiai terror, ezen belül is a a védekezők oldalának, a polgári lakosság érzéseinek, félelmeinek bemutatása. Nem könnyű feladat, de a számos összegyűjtött dokumentum, a Levente által készített hiánypótló videóinterjúk és a bombázószimuláció segítenek megérteni a II. világháború egyik leghosszabb és legkegyetlenebb ostromának hétköznapjait.
Utóbbi különösen félelmetes, ahogy a vaksötétben, az akár száz Liberator gépből álló kötelék motorjainak morajlása megközelíti a várost, majd elkezdenek hullani a bombák. Mi mindezt csak a mélynyomók által éljük meg, de még így is gyomorszorító arra gondolni, hogy ez nagyapáink mindennapjainak része volt. A túra egyetlen "hibája", hogy ez a rész már-már túl élethű.
Budapesten számos, jobb-rosszabb vezetésen vehetünk részt, de ezeknek egy része olyan, mintha felcsaptuk volna a Wikipédiát. A Budapest Scenes túrájának erőssége, hogy rengeteg kutatómunka áll az elmondottak mögött: vezetőnk heteket töltött el levéltárakban, megkereste a szemtanúkat és mellesleg egy egész komoly magángyűjteményt hozott létre, amelyet egyik-másik múzeum is megirigyelne.
Az egész túra nagyon jól fölépített, akár egy bunker, emellett Levente remek előadó, megszállott kutató és igazi profi, aki bár hetente kétszer indul a 2-es számú csepeli bunker felfedezésére, előadása mégsem válik rutinszerűvé.
A mintegy háromórás program alatt humanista költőket megszégyenítő gondolataink támadtak (mi végre is a háború) és megtudtunk egy csomó érdekességet a város múltjáról és a lakók mindennapjairól. A BudapestScenes "pofátlanul szubjektív" vezetését nemcsak techőrülteknek és adrenalinfüggőknek ajánljuk, hanem - a klausztrofóbiásokon kívül - tényleg mindenkinek, hiszen olyan egyedi nézőpontból teszi átélhetővé a 20. századi történelmet, ahogy mi sem sejtettük, amikor beléptünk a Csepel Művek főkapuján. A túra után pedig nincs is jobb program, mint kitalálni az ekkor különösen hangulatos gyárvárosból és Rizmajernél leülni egy sörre: az tuti, hogy lesz miről beszélni.
