Kedvenc kiapadhatatlan kincsesbányánk, az öt éve működő online fotóarchívum, a Fortepan nemrég tízkötetes tematikus fotóalbum-sorozat kiadásába kezdett. Az Elfelejtett Budapest után készül a következő kötet, amelynek fókuszában a divat áll majd. A Capa Központban nyílt ingyenes kiállításon most ennek a képanyagába pillanthatunk be, a szocialista divatipar, a Május 1. Ruhagyár, az egykori manökenek és a kreatív háziasszonyok ruhakölteményein keresztül.
A Fortepan, az öt éve működő online fotóarchívum 100 000-nél is több, ingyenes elérhető és letölthető fényképpel az egyik legjobb dolog, ami az online kulturális világban történt. Most pedig ebből a hatalmas képemennyiségből tematikusan összeválogatott, rövid angol és magyar leírással ellátott kötetekkel is előrukkoltak.
Az első, Elfelejtett Budapest címmel már meg is jelent, és a szerzők a főváros gyerekkoráról mesélnek benne – ha van egyáltalán ilyen. A következő kötet pedig a a budapesti divat világáról szól majd, ennek képanyagából nyílt ingyenes kiállítás a Capa Központban, ismét Legát Tibor felvezető szövegeivel.
Esterházy Péter fogalmazott úgy a Szavak csodálatos életéből előadásán, hogy a “szocialista szó például – azt hiszem, ez Czakó Gábor megfigyelése volt – fosztóképzőként viselkedett, a szocialista demokrácia a demokrácia, a szocialista erkölcs az erkölcs hiányát jelentette…” Ez nagyrészt igaz volt a divat világára is. Ahogy az 50-es évek végén, a sztálini és rákosista idők elmúlásával nagyobb lehetőség nyílt a nyugati életstílus egyes elemeinek a begyűrűzésére, megjelent a szocilaista divatipar is.
Ám ennek, a propagandával ellentétben nem sok köze volt a divathoz, de az egyéni igényeknek sem nagyon feleltek meg a Május 1. Ruhagyár vagy a Vörös Október egyenkaptafára készített termékei, hogy a sokszor kétes minőséget ne is említsük, így ma már elképzelhetetlen értékkel és státuszszimbólummal bírt egy-egy nyugatról, vagy a szabadabb piaccal rendelkező Jugoszláviából behozott ruhadarab. A magánszalonokból is csak egy-egy működhetett, a leghíresebb Rotschild Klára Váci utcai ruhaszalonja volt, ám az ő vevőköre a szocialista blokk pártvezetőinek feleségein kívül színésznőkből és más hírességből állt, a hétköznapi háziasszonyok számára megfizethetetlen volt.
A 60-as években a magánzás engedélyezésével beköszöntött a butik-korszak, és a nyugati minták és divatáramlatok is egyre inkább éreztették a hatásukat. A korszak híres magyar manökenjei, Pataki Ági, Kemenes Mari vagy Schmidt Bea már legalább annyira stílusosak és jól öltözöttek mint Jane Birkin, Twiggy vagy Brigitte Bardot.
Mégis a hétköznapi nő ruhatára messze volt a manökeneken bemutatott összeállításoktól – sokkal inkább rá voltak utalva a találékonyságukra és kreativitásukra, hogy a legkevesebből ki tudják hozni a legjobbat. Ami a régi képeket nézegetve sikerült is, úgy érezzük, hogy aki akkoriban kilépett a pesti utcára, akár egy kifutón is végigvonulhatott volna.
