Országszerte több ezer ázsiai éttermet találunk, szóval kijelenthetjük, hogy van igény a műfajra. Árban és színvonalban azonban óriási különbségek vannak. Mi most megtaláltuk az idei év legjobb ár-érték arányú éttermét, amit most kell letesztelni, mert jövő héten már állni fog a sor.
Luu Trong Vinh, vagyis Vini és Szelei Pisti neve ismerős lehet azoknak, akik szeretik a kortárs ázsiai konyhát – a két srác együtt és külön olyan helyeken fordult meg az elmúlt években, mint a Beszálló, a Vietnámigulyas.hu HK, az OSHO, a Good Morning Vietnam, a Fáma a Sho a Caphe by Hai Nam vagy a #Bi. Ahol megfordulnak, oda beköltözik az innováció, az újragondolt hagyomány és az európai ízlésre szabott ázsiai fogások. Ha pedig valaki rendszeresen innovatív konyhákhoz adja a nevét, felmerül a kérdés, hogy miért nem csinál saját helyet.
Most ennek is eljött az ideje – Vini és Pisti Danival, Vini unokatestvérével kiegészülve megnyitotta a ZEN Eateryt, hogy megmutassák a szűkebb és tágabb környezetüknek, hogy ők mit gondolnak, milyen egy igazán izgalmas, eklektikus ázsiai bisztró 2023-ban Budapesten.
A felállás elég demokratikus: Danié a pálya, ő van a vendégek között, Vini és Pisti felel a konyháért – Pisti kicsit többet adminisztrál, Vini egy picit többet főz, de a fontos dolgokban együtt döntenek. „Szerettünk volna a magunk urai lenni – mondja Pisti –,anélkül megkötnék a kezünket, vagy más mondja meg, hogyan és mit főzzünk.″ „Nálunk az egyetlen megkötés, ha valami túl drága″ – teszi hozzá Vini.
Az ár egyébként elég fontos szegmens a ZEN esetében, ahhoz képest ugyanis, hogy mi van ma Budapesten, meglehetősen vintage az árazásuk: 3000 Ft alatt is találunk az étlapon mindenfélét, de az étlap csúcsragadozója, a ház egyik kedvence, a katsudon is 5000 Ft alatt van.
A bisztró egyébként nem nagy, a dizájn minimál, az ázsiai pop-art plakátok visznek pár rikító színt a pasztelles berendezés és a nyersbeton falak közé, a fókusz az étlapon van.
Vini és Pisti sokat dolgoztak együtt Huszár Krisztiánnal, az ő hatása visszaköszön az étlap struktúrájában, de a beltartalom teljes egészében a fiúk munkája, még akkor is, ha a játékosságon és a kísérletező kedven szintén érezni, hogy Vini és Pisti nem a város legszabálykövetőbb séfjével dolgozott együtt többször az elmúlt években.
Az étlap egyik első fogása a cheeseburger spring rolls – Vini egy ausztrál szakácsnál látott hasonlót, és úgy gondolta, ez a fricska mindenképpen kell az étlapra. Az ötlet meglepő és teljesen egyedi Budapesten: a rizspapírba tekert, majd forró olajban kisütött, szaftos marhahús és cheddar, illetve a köretnek kapott remulád találkozása ízben tényleg emlékeztet a sajtburgerre, kinézetre és állagra abszolút ázsiai, amúgy pedig egy imádni való trash kaja igényes kivitelezésben.
Nagyon hasonló logika alapján épül fel a másik nagy kedvencünk, a csirkés baoburger is. A szép méretes szendvics kinézetre hamburger, ízre viszont egy tökéletes rántott húsos szendvics és egy bao keveréke, telis-tele ázsiai zöldekkel, gochujangmajonézzel, ropogós vietnámi savanyúsággal és vidáman olvadozó cheddarral. Ez a szendvics egyszerre ébreszt nosztalgiát a 80-as évek és a gyerekkorunk iránt, és hoz be legalább 3 ázsiai konyhát, amit az elmúlt években ismertünk meg. A harmadik ilyen játékos csavar az ételek között a desszertek között bújik meg, egyfajta hommage a McDonald’s almás pitéje előtt: almás pite rizslapban, juzulekvárral, fahéjjal, yatzy chilivel, lágy kókuszos krémmel, kekszmorzsával; azonnal eszünkbe jut róla a világ legkevésbé házias almás pitéje, amiért mégis tömegek rajonganak, csak annyi a különbség hogy ez igényes és kreatív, nem mellesleg pedig nagyon finom.
Ha valaki azt hiszi, hogy a srácok szeleburdi húszévesekként azt a célt tűzték ki, hogy nyitnak egy étteremet, ahol vicces trash kajákból csinálnak signature-fogásokat, azt le kell hogy lombozzam: az étlap tele van „komoly” fogásokkal is, amelyek mögül azonnal kiérezni a profizmust.
Vini hanoi ramenjét már a #Bi-ben is imádtuk: az igazi, téli időre való, sűrű, ízes leves egy pho és egy shoyu ramen szerelemgyereke ramentésztával, savanyított tojással, ázsiai zöldekkel, shiitakéval, marhapofával vagy rántott csirkével. Kis és nagy méretben is van, és elfogultság nélkül a város egyik legjobb ázsiai levese.
A zöld curry is szintlépés az átlag ázsiai kínálathoz képest, a curryalap természetesen házon belül készül, többek között galangalból, citromnádból, ngo om levélből, barna vajjal, szarvasgombaolajjal. A zöldségek közül a hangsúlyosakat barna vajon pirítják körbe, így kerülnek a currybe, köretnek pedig szusirizs jár. Könnyű, de nagyon kompakt, igazi ízbomba, ugyanakkor teljes ellentétben áll – a levessel együtt – az első etapban említett jópofa trendszetter fogásokkal.
A ház egyik büszkesége a katsudon: a 20 percig sós-cukros pácban „sonkásított″ karaj omlós és vajpuha, a tojás pillekönnyű, mégis krémes, kabayakiszósz helyett pedig csirkejus-vel van feldobva a szusirizsen tálalt, japános fogás. Mellé bazsalikomos paradicsomsaláta jár, de nem az olaszok alapdarabja, hanem egy szarvasgombaolajjal vastagon átforgatott ázsiai kiegészítő jön kísérőnek.
A ZEN-en első percben látszik, hogy három lelkes, kreatív fiatal szerelemgyereke, akik minden tudást, kíváncsiságot és játékosságot beletettek az étlapba. Lehet benne bízni, hogy – ahogy ígérik – gyakran pörgetik majd az étlapot, a terv az, hogy a signature disheken kívül nagy lesz a fluktuáció az ételek között, így nemcsak a kreativitás marad meg, de a vendégek is mindig kapnak majd valami újdonságot.
Elérhetőségek
ZEN Eatery
