Budapesten számos olyan környék van, ahol úgy érezhetjük, mintha megállt volna az idő, miközben körülöttünk pörög a város. Ezekben a kis utcákban a régmúlt egy otthonosabb, barátságosabb, kisvárosiasabb szelete szorult a rideg panelek, személytelen lakóparkok, irodaházak vagy ipari területek közé. Sorozatunkban ilyen utcácskákat, környékeket gyűjtöttünk össze.
1/6
Hollósy Simon tér
A XII. kerület eléggé csinos környék, nem lehet azzal vádolni, hogy panelek és modern üvegcsodák adnák a jellegét, a forgalmas Németvölgyi út és a még forgalmasabb, villamos zajától is hangos Böszörményi út között azonban nem számítanánk arra, hogy egy olyan madárcsicsergős, zöld oázist találunk, mint a Hollósy Simon tér. A festőről elnevezett és igen festői helyszín tavaly különleges, a reformkor építészeit és ipartörténeti emlékeit felidéző játszóteret is kapott, a hatalmas fák árnyékában pedig attól sem kell tartanunk, hogy a játékok túlhevülhetnek a nyári forróságban. A kis területet körülvevő néhány szintes, pár lakásos házak között pedig igazi építészeti csemegét, ismert tervezők kollaborációjának 99 éves emlékét is megtaláljuk. A Hollósy Simon tér egyébként érdekes kontrasztot alkot a maga nemében szintén izgalmas, Alkotás utca és Böszörményi út között található honvédségi lakóteleppel is, ahol a többemeletes egyenépületeket, a terület körül található kellemes, zárt kert teszi egészen lakályossá.
2/6
Jancsi-telep
Sem a Hungária körút, sem a Salgótarjáni út nem az a kifejezett festői környezet, poros, hangos ipari környék. A közöttük lévő terület viszont egy külön kis mesevilág, a házacskák között sétálva olyan érzésünk lehet, mintha megannyi, takaros, régi állomásépület szorult volna be ide. Nem teljesen véletlen ez az érzés, ugyanis az itt található Jancsi-telep az ország egyik legfontosabb vasúti járműjavítója, az Északi Főműhely dolgozói számára készült. A XIX. század végén épült környéken nemcsak kedves, kertes lakóhelyeket alakítottak ki, de egy valóságos kisvárost a nagyvárosban, közösségi helyekkel, templommal, sőt külön fürdőházzal, mivel a lakásokhoz eredetileg nem tartozott fürdő. A Jancsi-telep elnevezéséről többféle teória is napvilágot látott, az építtetőre, a gőzös egyik alkatrészére és a főműhely menzáján használt fizetőeszközre is utalhat a név.
3/6
Szindbád tér és Fő tér Óbudán
„Jöjjön ki Óbudára, egy jó túrós csuszára” – énekli Bilicsi Tivadar az ismert operett részletben, ami igen jól lefesti a városrész II. világháború után is megmaradt hangulatát. A sramlizenés, kockás abroszos kisvendéglők világát a hatvanas évek végétől épülő lakótelepek ugyan szétzúzták, ám teljesen megsemmisíteni azért nem sikerült. Hiába a közeli Faluház, a Pacsirtamező utca környékén található paneldzsungel, az óriások árnyékában továbbra is bájos, földszintes kis házak, macskaköves utcák bújnak meg. A legerősebb kontrasztot talán a Kiskorona utcában, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum környékén láthatjuk, itt a régi és az új Óbuda teljesen összeér, az utca egyik oldalán panelek, a másikon hangulatos, aprócska épületek húzódnak meg, a Szindbád tér és a Fő tér környéke pedig még mindig igazi békebeli kisvilág, ahol csak a forgalmas Árpád híd és a HÉV-állomás zajai emlékeztetnek arra, hogy a jelenben vagyunk.
4/6
A Havanna-lakótelepnél
A Havanna lakótelep korábban Budapest egyik legrosszabb hírű negyede volt, és bár az utóbbi 15-20 évben nagyon sokat változott, mégis meglepőek a körülötte elhelyezkedő kertvárosi hangulatú utcák, takaros családi házak. A Baross utca földszintes épületei, a néhány megmaradt Kádár-kocka között lassan kiérünk az éppen Pestszentlőrinc és Pestszentimre között található Kossuth térre, ahol a forgalmas Üllői út közelsége mellett is megragad az árnyékos, zöld környezet. A park a mai napig hordozza 1929-ben megálmodott szerkezetét, a körülötte elhelyezkedő templom és az evangélikus óvoda épülete pedig a Wekerle-telep legszebb házait idézik.
5/6
Péter Pál utca és környéke, Budafok
Jó tömegközlekedés, Óbudához hasonló, kockás abroszos kisvendéglők, szűk utcák, a környék adottságaiból következően pedig finom borok tették vonzóvá egykor Budafokot a két víg kedélyű jóbarát, Krúdy Gyula és Bródy Sándor, de sok más budapesti számára is. A települést csak 1950-ben csatolták Budapesthez, az ekkor már nagyon rossz állapotban lévő vagy a háború alatt jelentős károkat szenvedett épületek nagy részét pedig az ezt követő évtizedekben elbontották, és megépült a Leányka utcai lakótelep. A környék egy része azonban maradt a régi, így lehetséges, hogy pár utcányira egymástól kastélyok, pincék, sváb és mediterrán falusi hangulat is fogad bennünket, miközben a magaslatokról ipari létesítményekre és paneltömbökre látunk.
6/6
+1 Dunakeszi, Gyártelep
A II. világháború előtti MÁV nyugodtan pályázhatott volna a gondoskodó munkaadóknak járó díjra, ha lett volna ilyen, ugyanis járműjavítóik, nagyobb üzemeik köré több esetben már az épülés idején korszerűnek számító, kellemes munkásnegyedeket terveztek. A Jancsi-telep kis testvére, a MÁV-telepek között utolsóként, már a 20-as években épült dunakeszi Gyártelep is egy ezek közül a lakóhelyek közül. A kellemes, Duna-partjáról ismert településen a folyótól néhány méterre már panelekbe ütközhetünk, ám érdemes egy kicsit tovább sétálni vagy biciklizni a vasútállomás irányába, ugyanis egy igazán bájos kisvárosba ütközünk, amelynek központja a piactérszerű Körönd, a körülötte lévő kis utcák pedig szándékoltan kanyargós vonalvezetésükkel idézik meg egy-egy régi kistelepülés hangulatát. A bájos mikrovilágban azért tetten érhető a munkahelyi hierarchia, néhány emeletes vagy kertes-földszintes otthon jutott az átlagos dolgozóknak, míg a telep csinos főbejárata mellett külön-külön villában a műhelyfőnök és a környék orvosa lakott.
