Osztálysorsjáték-palota
Nemcsak a palotát, de a helyét is nehezen találnánk meg a mai Budapesten, ugyanis a II. világháború idején olyan súlyosan megsérült, hogy le kellett bontani, helyén pedig ma az Erzsébet híd pesti hídfőjének lehajtója áll. Arról, hogy az osztálysorsjáték valójában szerencsejáték volt, mi is a korabeli lapokban olvastunk, ahogy arról is, mekkora őrületet okozott az országban. A sorsjáték már a 18. században megjelent a vásárokon, és eleinte még palotákat, nemesi címet, olykor pedig bűnbocsánatot lehetett rajta nyerni, a 19. században viszont itthon már egy speciális fajtája, az osztálysorsjáték terjedt el. A kis lutri helyét átvevő játék hatásairól már 1889-ben hosszan értekeztek a Nemzetgazdasági Szemlében.
Az első magyar osztálysorsjáték húzása a Vigadó nagytermében volt, ezt a húzást még kétszer megismételték, majd törvényben is bevezették a játékot. Annyira jól sikerült, hogy a Magyar Királyi Osztálysorsjáték Rt. egy négyemeletes, dunai panorámás, díszes palotát építtetett az Eskü téren. Az épületet az építészetben akkor még újoncnak számító Kőrössy Albert Kálmán és Sebestyén Artúr páros tervezte, akik később nemcsak Lechner-tanítványok, de sikeres építészek is lettek.
Karátsonyi-palota
Ez volt az az épület, ahol még a spanyol király is megfordult, hatalmas képtáráról és 300 fős színházterméről pedig messze földön híres volt. A palotát a 19. század egyik legnagyobb művészetpártolója, Karátsonyi Guidó építtette, aki amellett, hogy műalkotásokat gyűjtött, még az MTA-n is alapítványt hozott létre a színdarabszerzők támogatására. A romantikus stílusú épület és az építtető személye gyakran szerepelt a korabeli lapokban, hiszen a kor leghíresebb előadóművészei léptek itt fel, Liszt Ferenc, Blaha Lujza és Laborfalvi Róza. Az 1898-as farsangi bálról még hetekig cikkeztek a lapok, a Pesti Napló tudósítója például így írt róla:
A Karátsonyi-palota tánctermének érdemes volna a csodájára járni, mindenben fejedelmi izlés és luxus, nem több aranyozás a kelleténél, de a csillár a legpoétikusabb müvek egyike és a márványfalak Isten tudja hány gyertyalángot vernek vissza... Csupa leány és asszony, büszke selyemuszályok és egyszerü, édes kis illuzimruhácskák, ezüsttel, aranyhimmel szövött tarlatánok és lányos csipke, vagyonokat érő diadémok és sima, de nagyon bájos selyemszalagok...
Buda legszebb és legnagyobb palotáját (amiről itt írtunk részletesen) az 1930-as években elárverezték, majd lebontották. A telken akkoriban a Német Birodalom iránti baráti gesztustól vezérelve a magyar kormány egy német birodalmi iskolát szeretett volna felépíteni, de a II. világháború kitörése miatt ez nem valósult meg. Helyén ma egy szocreál irodaház, a Magyar Telekom egykori székháza áll.
Ezredéves Országos Kiállítás
1896 májusában, a millenniumi ünnepségek megkoronázásaként nyitott a városligeti tárlat, ahol közel 240 pavilonban mutatták be Magyarország történetét, kultúráját és iparát. A kiállítást Ferenc József nyitotta meg, mindvégig hatalmas érdeklődés övezte, sőt, a látogatókat tömött hajókon hozták a városba, vagy épp a Bécs és Budapest között létesített expresszvonattal érkeztek, és voltak olyanok, akik még külön ruhát is varrattak a nagy eseményre. A kiállítás persze nem csak a monumentalitása és témája miatt volt a figyelem középpontjában: már az 1890-es években is ellentétes véleményektől volt hangos a sajtó, hiszen a tárlat miatt rengeteg fát kellett volna kivágni a Városligetben.
Az Ezredéves Országos Kiállítás szervezői végül igazán kitettek magukért, hiszen komoly sajtókampányt építettek fel, 11 lapot alapítottak, melyek csak a kiállítással foglalkoztak. A város tele volt plakátokkal, reklámbélyegekkel, alkalmi levelezőlapokkal és színes, figyelemfelkeltő kiadványok jártak kézről kézre, sőt, ahogy a Pesti Napló 1896 januári számában is olvasható, a kiállítás sajtóosztálya felolvasási anyagokat állított össze
több külföldön élő hazánkfiának abból a célból, hogy ezek a beküldött anyag használásával kiállításunkat a külföldön ismertessék és arra a közönség figyelmét már most hívják föl.
Konstantinápoly Budapesten
Rengeteg olyan épületünk van, ami az 1896-os millenniumi ünnepségeknek köszönheti létrejöttét. Ezek közül van, ami a mai napig létezik, és sajnos van olyan is, ami ma már csak régi újságlapokon vagy archív fotókon látható. Ilyen Budapest legnagyobb és legrövidebb életű vigalmi negyede is, a Kis Konstantinápoly. Nemcsak a negyed épületei, de a környezete is hasonlított a török városra, hiszen egy zárt tó a korábbi Duna-öböl partján terült el. A létesítményt Somossy Károly álmodta meg, aki többek között az Operettszínház elődjét, a Somossy Orfeumot is létrehozta.
Eleinte a korabeli lapok is magasztalták a vállalkozást, A Hét újságírója egyenesen azt jósolta, hogy a
lágymányosi Konstantinápoly fogja elérni azt, amire eddig hiába fáradoztak vasutak, kormányok, meg magistrátusok: Budapest belekerül a touristák listájába.
Csupán egy dologgal nem számolt senki, hogy a környéket nyaranta elképesztő szúnyogáradat lepte el, így hiába volt ez Európa legnagyobb területű vigalmi negyede, néhány hónap alatt csődbe ment. A területet később feltöltötték, ma a Műegyetem épületei és az Infopark állnak a helyén.
Ős-Budavára
A millenniumi ünnepségek idején egy mulatónegyed is épült a Városligetben, melynek koncepcióját egy budapesti ügyvéd, dr. Bossányi Iván álmodta meg. A szórakozóhely a budai vár középkori hangulatát idézte, többhektáros területén pedig vendéglők, sörözők, kocsmák, lacikonyhák, kávéházak voltak, és persze sok mindenre kapható hölgyekkel teli mulatók is. Bár a pestiek előszeretettel látogatták, gúnynevét nem kerülhette el: a fából és gipszből épült komplexumot a köznyelv csak Papundeklipoliszként emlegette. Érdekesség, hogy az Ős-Budavára területét az Állatkerttől kölcsönözte, és bár a beruházás eleinte döcögött, végül olyan sikeres lett, hogy az Állatkertet senki sem látogatta, ezért csődbe ment. 1910-ben végül – tűzveszélyességre hivatkozva – lebontották a vigalmi negyedet, helyén ma ismét az Állatkert egy része áll.
A cikk az Arcanum Újságok felhasználásával készült.
(Borítókép: Budapest Főváros Levéltára / Klösz György Fényképei - Fortepan)
