1. Blaha Lujza tér
Nem feltétlenül kell visszamennünk 50 vagy akár 100 évet ahhoz, hogy lássuk, mekkorát változott a főváros egyik, ha nem a legforgalmasabb tere. Bár az évek során leginkább szükséges rosszként, a bulik utáni éjszakai buszok meg ácsorgások központjaként, majd egy idő után a kétes alakok miatt messziről elkerülendő helyként könyveltük el a Blahát, a 2022-es felújítás határozottan jót tett neki. Ezen a helyen eredetileg a Nemzeti Színház hatalmas épülete állt, melynek építését 1873-ban kezdték meg, majd a 2-es metró építése miatt 1965-ben felrobbantották. Meglepőnek tűnhet, de sokáig egy széles fás-füves terület volt itt, melynek közepén egy Tinódi Lantos Sebestyén-szobor állt, ám a szocializmus idején úgy vélték, a fák helyett egy parkolóra nagyobb szüksége van a városnak, így hát kivágták őket, és átengedték a helyet az autóknak. Ahol pedig ma az Europeum épületét látjuk, ott eredetileg a Sajtóház három épületből álló tömbje volt. A 70-es években ez volt a Hírlapkiadó Vállalat, ahol évtizedeken át működtek a különböző szerkesztőségek.
2. Millenáris Park és Széllkapu
Ma már nehezen tudjuk elképzelni, hogy a hathektáros Millenáris Park, a halastavak, a napozóterasz és a játszóterek helyén egykor a Ganz Villamossági Művek gyártelepe állt. A 2000-es évek elejének egyik legnagyobb szenzációja volt a gyár revitalizációja, a műemléki csarnokok újraformálásáért és a park építészeti kialakításáért 2002-ben Európa Nostra díjat kapott (az Európai Unió műemlékvédelmi díja). A felújítás és a funkcióváltás az ipari épületek iránymutató hasznosítására adott egyik első hazai példa volt, az egykori barnamezős terület ma pedig az egyik legkedveltebb közpark és kulturális központ. 2017-ben újabb változás történt a területen: az 1971-ben épült Kohó- és Gépipari, később Gazdasági Minisztérium vasbeton monstrumának elbontásáról döntöttek, hogy helyén egy újabb parkot alakítsanak ki – ezt lett a Széllkapu. A kihasználatlanul álló épület bontására már csak azért is szükség volt, mert hatalmas homlokzatával blokkolta a dunai szél áramlását, ezáltal pedig a város legszennyezettebb szakaszává tette a Margit körút ezen részét.
3. Közvágóhíd
A főváros ikonikus épületegyüttese volt a Soroksári út, a Vágóhíd utca és a Mester utca által határolt Közvágóhíd, vagyis a Budapesti Marhaközvágóhíd és Húsfeldolgozó Vállalat telepe. A vágóhíd 1872-ben nyitotta meg kapuit, hogy ellenőrzött keretek közé szorítsák az egészségügyileg veszélyes korábbi magánvágóhidakat és mészárszékeket. A birodalmi-eklektikus stílusban épült komplexumban egyszerre 600 szarvasmarha fért el, és már az első évben 185 000 állatot vágtak le. A Közvágóhíd 1984-ben zárt be, épületeinek egy része bár műemléki védettséget kapott, a felújítás elmaradt, az épületek állapota pedig folyamatosan romlott. A területen a 2000-es években több próbaterem, stúdió és szórakozóhely is működött. Bár más európai városokban megszokott folyamat, hogy kulturális központok, szórakozóhelyek jönnek létre volt ipartelepeken a már meglévő épületek hasznosításával, nálunk inkább az ipari épületek bontása és helyükön lakóparkok létesítése a jellemző – így a Közvágóhíd területén is ezt látjuk.
4. VITUKI
Dél-Pest egykori ipari környezete ma egész más arcát mutatja az arra járóknak, mint hosszú évekkel ezelőtt volt. Ma a Nemzeti Atlétikai Központ stadionja foglalja el a terület jó részét, de mellette szabadtéri atlétikai gyakorlópályák és a tervek szerint egy szabadidőpark is helyet kap majd itt. Bár a környezetet a 2023-as atlétikai világbajnokságra rendbe tették, ma egyáltalán nem használható, mert jelenleg is építési munkálatok zajlanak a területen. Eredetileg a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, ismertebb nevén a VITUKI telepe működött a Kvassay-zsilip melletti területen. Mivel itt ágazik ketté a Duna és folyik tovább a főág, valamint a Ráckevei-Duna, a környezet ideális volt kutatásra és kísérletezésre. Az intézetnek a rendszerváltásig volt komoly szerepe a tudományos hidrológia megszervezésében, míg végül 2012-ben felszámolták, és itt maradt kihasználatlanul a valamikor ipari terület.
5. József Attila-lakótelep
Az Üllői út és a Határ út között elterülő telep helyén eredetileg egy füves puszta volt, ami egészen a 19. század elejéig állatok legeltetésére szolgált. 1827-ben Széchenyi kezdeményezésére a Gyáli út és a mai lakótelep területén alakították ki az első pesti lóversenypályát, ahol évente kétszer tartottak lófuttatásokat. Az 1880-as években a terület a katonasághoz került: gyakorló- és lőtér lett belőle. A militáris vonal emlékét a Nyúldomb nevében a lakótelep a mai napig őrzi – ez a katonai szlengben lőteret jelent. Az I. világháború idején a gyakorlótéren barakk-kórházat húztak fel, ám a háború utáni, kaotikus helyzetben sokkal nagyobb igény volt szükséglakásokra, így a terület funkciója ismét változott: az elcsatolt országrészekből érkezett menekültek kaptak itt ideiglenes, majd állandó lakást. Ez lett a Mária Valéria-telep, ami az évek során szükséglakótelepből a város nyomortelepévé vált. A Kádár-korban jött a fordulat: a telepet felszámolták, helyén pedig egy modern lakótelepet húztak fel.
(Borítókép: Közvágóhíd, Hartyányi Norbert - We Love Budapest)
