Folyamatos változásban van a város, minden évben átalakítanak egy-egy teret vagy utcát, felújítanak vagy épp elbontanak néhány épületet, mindebben pedig ott rejlik, hogy egészen máshogy használjuk a várost, mint 50, 100 vagy akár 5, 10 évvel ezelőtt. Kerestünk 5 archív fotót, amely megmutatja, hogyan változott Budapest az elmúlt évtizedekben.

Lágymányosi-öböl

Bár ma az Infopark és az ELTE épületei vannak a területen, illetve mellette modern irodaházak, lakóházak, meg a főváros első igazi felhőkarcolója áll a Lágymányosi-öbölnél, évtizedekkel ezelőtt és pláne az 1800-as évek végén még egészen máshogy nézett ki a környék. Az 1838-as pusztító árvíz miatti új folyamszabályozás következtében a Duna Gellért-hegytől délre eső szakaszán felépült a Kopaszi párhuzammű, ennek köszönhetően pedig létrejött a Lágymányosi-öböl s vele együtt a Lágymányosi-tó. A területen a millenniumi ünnepségek idején a kérészéletű, Konstantinápoly nevű szórakozóhely működött, majd később a sportolók és a strandolók kedvelt helyévé vált, de a Műegyetem egyes épületeit is itt húzták fel, miután megkezdődött a terület feltöltése. Az öböl környékén ma a – még mindig épülő és terjeszkedő – BudaPart városnegyedet és a MOL-tornyot találjuk, de éttermeket és persze a közparkként funkcionáló Kopaszi-gátat is.

Szigony utca – Üllői út sarok

A (Semmelweis) Klinikák metróállomásnál egészen más látvány fogad minket ma, mint ezen az 1961-es fotón: egyrészt mi – fiatalabb kollégák – nem tudtunk arról, hogy itt valamikor villamos is járt, másrészt a földszintes ház helyén ma az M3-as metró épülete áll. Az éppen épülő torony pedig már évtizedek óta kész, a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet működik benne. Az állomást valamivel később, 1976. december 31-én adták át, ezzel pedig az Üllői úton közlekedő villamosok hattyúdala is elkezdődött. Először csak a Nagyvárad térig vágták vissza a közlekedésüket, ám ahogy haladt a metró építése, úgy vitték egyre kijjebb a villamosok végállomását, mígnem kikerült a Határ útra.

Futó utca – Nap utca sarok

Ha Szerb Antal Marslakóját letennénk ezen a ponton, bizony csodálkozva nézné, hogy mi történt itt az elmúlt majd 90 évben, ugyanis Józsefváros ezen részén már szinte semmi nem hasonlít nemhogy az 1930-as évekbeli állapotokra, de még a 60-as vagy a 90-es évekére sem nagyon. A 2000-es években indult meg a környék rehabilitációja, ami a főváros egyik legnagyobb ingatlanfejlesztési akciója is volt: új építésű lakások, irodaházak, plázák és kávézók épültek itt. A valamikori elhagyott foghíjtelkek és a pusztuló épületek helyén jött létre a Corvin-negyed. Józsefváros, különösen a Szigony utca és a Práter utca környékének történetéről és átalakulásáról ebben a podcastünkben bővebben beszéltünk.

Kristóf tér – Váci utca sarok

Hogy miért lett ez a Váci utcai tér Kristóf, ahhoz eléggé vissza kell mennünk az időben, nagyjából odáig, amikor az utcakép is egészen máshogy festett. A Váci utca 6. szám alatt állt egy 1791-ben épült ház, amelynek homlokzatát egy hatalmas Szent Kristóf-szobor díszítette nagyjából 80 évig. A szobor a házban lévő patika cégére volt, és annyira meghatározta az utcát, hogy a környékbeliek miatta kezdték el Kristóf térnek hívni ezt a részt, sőt a házat is Nagy Kristófnak nevezték. Az 1800-as évek második felére már elég veszélyessé vált a szobor, s bár fontolgatták, hogy leszedik, de végül sikerült helyreállítaniuk. A 20. századi városrendezést már ő sem kerülhette el: a sarki épületet s vele együtt a szobrot is lebontásra ítélték, de Pest városa és a közvélemény igyekezett megmenteni – a szobrot, nem a házat. Így az épületet ma már nem fogjuk megtalálni, de Szent Kristóf szobrát – jobban mondva annak darabjait – is máshol kell keresni: a Kiscelli Múzeumban. 

Óbudai Szeszgyár 

A Hajógyári-sziget bejáratához közeli egykori gyárterületen ma hatalmas beruházás zajlik: itt épül Óbuda új városközpontja, a Waterfront City. A Duna-parthoz közeli Folyamőr utca és Bogdáni út közötti területen 1867-ben jelentek meg az első gyárépületek, ekkor Deutsch Jakab épített itt szeszgyárat, ami az 1880-as évekre – más tulajdonossal – az ország legnagyobb szeszgyárává vált. Bár a tulajdonosok és a név sokszor változott, de a területen folyamatos volt a fejlesztés és a bővítés, és a szeszgyártás mellett ecet- és cukorgyártás is folyt itt. Az államosítás utáni években az Óbudai Szeszgyárban még üdítőitalok fémdobozba töltését is végezték, ahogy az Óbudai Gyémánt ásványvíz palackozása is itt történt. A 2010-es évekre a gyárat átszervezték, területét kiürítették és a fejlesztőknek adták, akik egy új városnegyed építésének lehetőségét látták benne. A projekt részeként a helyi védelem alatt álló épületek jó részét elbontották – mára csak egy kémény és a volt központi épület áll a területen, ezeket pedig az új lakó- és irodaépületek veszik körbe.

(Borítókép: A Lágymányosi-öböl madártávlatból egy 1980-ban készült fotón, Kecskés András - Fortepan)

Címkék