Egy ördögi patak
Az Ördög-árok Buda legfontosabb vize volt sokáig, egy patak, ami keresztülfolyt rajta erre-arra kanyarogva. Pontosabban: még most is keresztülfolyik rajta, csak már nem látni, mert a 19. század második felében nagyrészt befedték. Nagykovácsi környékén ered és Hűvösvölgynél lép be a főváros területére, átcsobog Pasaréten, majd a Városmajoron és a Vérmezőn, a Krisztina tér és a Tabán alatt, majd pedig az Erzsébet híd budai hídfőjénél ömlik bele a Dunába.
Ami tehát Pestnek a Rákos-patak, az Budának az Ördög-árok.
Az Ördög-árokkal kapcsolatban már nagyon korán probléma jelentkezett, ráadásul nem is egy, hanem több, vagyis inkább összetett: a közegészségügyi, a köztisztasági és az árvízvédelmi anomáliák szorosan összefüggtek egymással. Ne szépítsük: a patak medre gyakorlatilag szennyvízcsatornaként funkcionált Buda lakóinak körében. Mind a háztartási hulladék, mind az ipari szennyvíz a patakban kötött ki, ami egy idő után rettenetes bűzzel és mocsokkal járt. Ez pedig táptalaja lett a különféle fertőzéseknek meg az olyan szörnyű betegségeknek, mint például a kolera.
Mindezt csak tetézte hogy az Ördög-árok egy olyan patak, aminek a budai hegyekben vízgyűjtője volt. Így amikor száraz volt az idő, az Ördög-árok alig-alig muzsikált, szinte nem volt víz a mederben. Esős időben viszont a hegyvidéken összegyűlt vízmennyiség egyszerre zúdult és hömpölygött le, ami árvizekhez vezetett, melyek ráadásul kiszámíthatatlanul törtek rá Budára. Ha ehhez hozzávesszük még a medréből gyakran kilépő Dunát is, érthető, mennyi gondot okozhatott együtt a kettő.
Minden kezdet nehéz
A Tabánt és környékét több árvíz is pusztította, ezek közül az 1775-ös és a már-már legendásnak számító 1838-as volt a legdurvább. Nyilvánvaló volt, hogy ez a helyzet tarthatatlan: szükséges volt a Duna szabályozása, rendezni kellett a vízpartot és mindemellett az Ördög-árokkal is kezdeni kellett valamit. Fokozatosan jártak el, a Dunától elindulva, közvetlenül a part menti részt már 1872-ben lefedték, majd egy évvel később, 1873-tól kezdőden haladtak szépen tovább, a mai Döbrentei téren át a Horváth-kert és a Krisztina tér irányába, ami akkoriban még egészen másképp nézett ki, és ahol abban az időben még egy másik tér, a Szent János tér húzódott.
1875 nyarán, épp akkor, amikor már az említett térnél zajlottak a munkálatok, mindennél nagyobb árvíz pusztította el szinte a teljes Tabánt. Az akkor még csak részben fedett patak vize annyira felduzzadt a sok esővíz miatt, hogy a saras víz kilépett a mederből, áttörte a víz visszafogására félig megépített boltozatot és elöntötte az addigra már nagyon sűrűn lakott Tabánt és környékét. Szinte az összes ház elpusztult és rengetegen meghaltak az itt élők közül. A tragédiát csak fokozta, hogy bő fél évvel később egy újabb árvíz pusztított a Tabánban, bár azt már nem az Ördög-árok, hanem a jeges Duna okozta. Az Ördög-árok befedésének munkálatai ezt követően pörögtek fel igazán.
A patak budapesti szakasza összesen 21 kilométer hosszú,
és amíg nem volt fedett, több híd is keresztezte. Ám ahogy haladtak előre a munkálatok, sorra szüntették meg a kőből készült vagy fából ácsolt átkelőhelyeket, a folyamat 1878-ig tartott. A pasaréti részhez érve ott már nem fedték be a patakot, így arrafelé a hidak is megmaradtak. Pontosabban a mostaniak már rég nem az eredetiek, mert mindet újjá- vagy átépítették, csak a hídhelyek a régiek.
Első az egyenlők között
Az, hogy hány hídja volt az Ördög-ároknak, az koronként változott. Az biztos, hogy a patak befedésének időszakában, vagyis az 1800-as évek második felében összesen 13 hídon lehetett átkelni az Ördög-árok felett. Ebből a Városmajor és a Duna közötti szakaszon 8 híd állt:
6 kőhíd és 2 fahíd.
Ami hasonlatossá tette a hidakat, és ezalól a Városmajor és a Hűvösvölgy közti szakasz hídjai sem voltak kivételek, hogy mindegyik mellett állt egy kőből vagy fából kifaragott Nepomuki Szent János-szobor. De vajon miért? A cseh pap, aki 1393-ban halt mártírhalált – mivel nem szegte meg a gyónási titkot, ezért Prágában a Károly hídról a Moldvába dobták –, és akit 1791-ben avattak szentté, többek között a folyók és a hidak védőszentje. Így már érthető, miért állították általában hidak közelébe a róla készült szobrokat, pláne egy olyan, árvíznek kitett vidéken, mint az Ördög-árok környéke, ahol egészen sok volt belőle.
Az említett 8 híd közül a mai Horváth-kert déli felénél, a Krisztinaváros és a Tabán határán állt kőhíd volt a legszebb és a legnevesebb, amit mi sem jelez jobban, mint hogy a híd neve (János híd) Nepomuki Szent Jánosra utalt – hivatalos formában is Szent János híd volt a neve. Ráadásul, ahogy említettük, még nagyon másképp nézett ki a városnak ez a része, bár akkoriban is egy tér volt itt, a Szent János tér. Az Ördög-árok befedését is itt kezdték el, és akármilyen fájdalmas volt is, ezzel okafogyottá vált a híd. Állítólag szép, szemrevaló átkelő volt, mégis elbontották, de úgy, hogy nyoma sem maradt.
Pontosabban úgy nem maradt nyoma a János hídnak, hogy közben meg mégis. Mert a szobor a János híd esetében – ebben is más volt a többi Ördög-árok-hídnál – nem a híd mellett, hanem magán a hídon állt. A hidat ugyan elbontották, a szobor viszont maradt a helyén, nagyjából ott, ahol korábban állt. Az 1838-as nagy árvíz idején állították fel, és a II. világháború végéig háborítatlanul őrizte a környék lakosainak nyugalmát. Aztán az 1944–1945-ös pusztító harcok során súlyosan megrongálódott. Ennek ellenére még több mint egy évtizedig ott állt a helyén, majd végül 1960-ban elbontották. A rendszerváltást követően,
1999-ben állították fel az eredeti szobor hű másolatát,
ami azóta is ott áll, sőt pár éve fel is újították.
A János hídnak mindössze ennyi nyoma maradt, illetve még a régi térképeken látható a jelölése – ellentétben a többi környékbeli Ördög-árok-híddal, mert azokat nem minden esetben tüntették fel –, ebből is látszik, hogy a János híd volt a legfontosabb közülük. Ugyanakkor a Tabánban, a Krisztina körút és a Szarvas tér között található egy 1970-ben felállított emlékkő, ami mellett pedig ott áll a múlt két kis darabkája: egy itt maradt támfal- és egy szintén itt maradt hídfődarab. Ezek viszont nem az egykori János híd építményének, hanem egy másik hídnak a maradványai.
Források:
(Borítókép: We Love Budapest)
Újra jön a We Love Kuponhét október 28. és november 14. között!
Első kuponhetünk sikerén felbuzdulva folytatás következik: most ismét különleges kedvezményekben és ajánlatokban részesülhettek, új kuponoldalunk bemutatásával. Ezzel szeretnénk meghálálni, hogy olvastok minket. A résztvevő helyek között találtok éttermeket, pékségeket, bisztrókat, pizzériákat és bárokat is.
Részleteket ezen a linket találtok, felfedezésre fel!
hirdetés
