Somossy Károly neve egykor fogalom volt a fővárosban, Krúdy Gyula szerint „Pestet ő tanította meg mulatni”. És ha valaki igazán értette a mulatás lényegét, az éppen az volt, aki műveiben Szindbád alakjában teremtette meg alteregóját. A Singer Károlyként született életművész
sorsa tele van legendákkal, még pontos születési éve sem ismert,
írásunkban megpróbáljuk összegyűjteni mindazt, amit tudni lehet különleges életművéről.
Megházasodott, majd külföldre szökött
Somossy Károly Győrben született valamikor az 1820-as vagy 1830-as években, Singer Illés, egy „szegény füttyös házaló” fiaként. Gyermek- és fiatalkoráról keveset tudni. Szabólegényként dolgozott, a szabadságharc alatt toborzótisztként tevékenykedett, a világosi fegyverletétel után pedig nem emigrált, hanem Pestre ment. Az akkori Széna (ma Kálvin) téren a Két pisztolyhoz címzett fogadóban kezdett dolgozni pincérként. A helynek kétes híre volt a korban, rossz nyelvek szerint nevét onnan kapta, hogy a vendégek csak két pisztollyal mertek belépni oda. A kutyatámadások még jobb esetnek számítottak, de a közeli kaszárnyából odaszokott részeg gránátosok rablásai ezeknél veszélyesebbek voltak. A zsiványtanya vendégköre meglehetősen rossz hírű volt, állítólag Sobri Jóska is rendszeresen látogatta a fogadót.
Somossy nem sokáig maradt ezen a helyen. Feleségül vette a tulajdonos nővérét, Swoboda Franciskát, de hamar otthagyta a családját és Nyugat-Európába távozott. Hollandiában, majd Csehországban élt, a cirkusz világában kezdett dolgozni. 1870-ben már a német Renz cirkusz művezetője volt. 1871-ben hazatért, a Régi posta utcában található Korona kávéházat üzemeltette először.
A legenda szerint itt rejtegette pincérnek álcázva a későbbi I. Károly román királyt.
Somossy nem elégedett meg egy egyszerű fogadóval, hamarosan a pesti éjszakai élet koronázatlan királya lett.
„Egyetlen kultúrhely Budapesten, szavamra, egyetlen”
Somossy Károly mint a fővárosi orfeumok megteremtője él a köztudatban. Ezek az intézmények 1867 után élték a virágkorukat Magyarországon. A fogalom egy zenés szórakozóhelyet takar, ahol ételt és italt is felszolgálnak. Az egyszerű meghatározás azonban drámákat, duhaj mulatozásokat, egy éjszaka alatt eldorbézolt vagyonokat jelentett a korban. A kifinomult közvélemény szavakban lenézte az orfeumot, mégis mindenki odajárt.
Egyetlen kultúrhely Budapesten, szavamra, egyetlen
– jellemezte Ady a műintézményeket. Somossy a visszatérése után építeni kezdte a mai „pesti Broadwayt”. 1884-ben a Nagymező utcában Orfeum néven nyitott mulatót, majd pár telekkel arrébb az Első Fővárosi Orfeum is megnyitotta a kapuit. Ez utóbbi is Somossy tulajdona volt, az épületben ma az Operettszínház működik. Szépsége elkápráztatta a kortársakat, a villanyvilágítás igazi kuriózumnak számított abban az időszakban.
A remek üzleti érzékkel megáldott tulajdonos sorra szerződtetett külföldi „sztárokat” a műsorokhoz, de az első hazai filmvetítésnek is az Orfeum télikertje adott otthont 1895-ben, amit nagyszabású reklámkampány előzött meg. Az Orfeumban fellépő hölgyek valóságos celebeknek számítottak, bár nem mindig a legpozitívabb megítéléssel beszéltek róluk. Itt lépett fel a későbbi tragikus halála miatt máig ismert Mágnás Elza és Carola Cecília, akinek a kegyeiért Lazarovits Zdenkó bácskai nábob állítólag egymillió koronát fizetett. A lapok előszeretettel írtak Cecíliáról, a vörösesszőke hajú szépségről, aki egy alkalommal még politikai csatározások főszereplőjévé is vált. 1200 korona értékben adakozott szegény gyermekeknek, amit Wlassics Gyula vallás- és közoktatási miniszter nyílt levélben köszönt meg. Az ellenzék azonnal rávetette magát a témára, és lapjukban kérték ki, hogy egy miniszter ilyen megtisztelő gesztusban részesít egy „kétes hírű” nőt.
Hárem és karavánszeráj Lágymányoson
Somossynak a millennium alkalmával még volt egy jelentős munkája, ő csinálta a Városligetben az Ős-Budavára nevet viselő Potemkin-falut. Ugyanebben az évben nyílt meg lágymányosi területen a Konstantinápoly Budapesten néven ismert „Disneyland″. A Duna nem sokkal korábbi szabályozása során nagyjából a mai Műegyetem magasságában egy gáttal szűkítették le a Dunát, így jött létre a Lágymányosi-tó (ezt mára feltöltötték). 1896 elején Somossy meglátta a lehetőséget a területben, uzsorakölcsönt vett fel és egy vigalmi negyedet épített ki a területen.
A korban a Kelet mesés és titokzatos helyként élt az európaiak fejében, így Somossy is erre a tematikára fűzte fel a szórakoztatónegyed koncepcióját. A 40 000 embert befogadni képes terület központi terét Fényes Portának nevezték, a fából és gipszből felhúzott konstantinápolyi utcákon hastáncosnők szórakoztatták a járókelőket. A látogatók találtak török bazárt, török kávézót, karavánszerájt, bazársort, tevéket, és egy kairói szamárháton történő városnézésre is befizethettek. A tűzijátékok is rendszeresek voltak, de talán ennél is nagyobb port vert fel a két hárem, ahová Törökországból jöttek lányok. Nem bordélyházakra kell gondolni, legalábbis ezt hangsúlyozta a Pesti Hírlap cikke:
Ki kell emelnünk azt, hogy a vezetőség a legnagyobb súlyt elsősorban arra fektette, hogy a török életet híven, a maga való eredetiségében tüntesse föl, a tiszta mohamedán erkölcsökkel és szokásokkal. Ezzel az is meg van mondva, hogy a telepen nincsenek »álháremek« sem más effajta helyiségek, úgy, hogy minden családapa bátran viheti oda családja nőtagjait, mint ahogy a mai bemutatón túlnyomó számban voltak ott előkelő családok hölgytagjai is.
A látványosság kezdetben annyira népszerűnek bizonyult, hogy a Főváros arra gondolt, villamossíneket épít ki a terület irányába. A természet végül közbeszólt, a vállalkozás hamar csődbe ment, mindössze fél évig létezett. A mocsaras terület tele volt szúnyogokkal, amelyek annyira megkeserítették a látogatók itt töltött perceit, hogy a budai Konstantinápoly hamar bezárta kapuit.
Elszegényedve halt meg
Bár Konstantinápoly elúszott, az Első Pesti Orfeum jól ment, népszerűségét példázza, hogy az új italkülönlegességeket az Orfeumban reklámozták a gyártók. Ennek ellenére Somossy csődbe ment. Egyrészt a külföldről szerződtetett művészek gázsija borsos volt, másrészt maga a tulajdonos is szórta a pénzt. A szóbeszéd szerint fehérneműit Bécsbe küldte mosatni, öltönyeit Londonból és Párizsból rendelte. Maga is szeretett mulatni, időnként egy-egy éjszaka után több ezer koronával kevesebb volt a zsebében.
A tulajdonos végül 1899-ben eladta az Első Pesti Orfeumot. A vevő, Waldmann Imre havi 600 koronát és teljes ellátást fizetett Somossynak, azzal a feltétellel, hogy nem nyit új mulatót, vagyis nem támaszt konkurenciát felé. A nagy ívű terveket szövő ember azonban nem sokáig tartotta magát a megállapodáshoz, 1901-ben új orfeumot nyitott, ám az egy év múlva tönkrement. Somossy végül elszegényedve halt meg 1902-ben a Nagymező utcai lakásában. Életéről Az orfeum mágusa címmel született operett, amelynek szövegét a Kossuth-díjas Orbán János Dénes írta.
Források:
- Somossy (Singer) Károly, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár
- Domonkos Csaba: Kis Konstantinápoly Budapesten – Óriási török vigalmi negyed működött egykor a mai Műegyetem területén, PestBuda
- Tokár Tamás Zalán: Somossy (Singer) Károly regényes élettörténete, erdekesvilag.blog.hu
- Juhász Dósa János: „Az orfeum én vagyok” – Somossy Károly, „az Élet császára”, Ma7
- Peller Károly: Somossy Károly, aki megtanította Pestet mulatni, Fidelio
- Somossy Károly, az Orfeum mágusának legendás története, Budapesti Operettszínház, Facebook
(Borítókép: Hartyányi Norbert – We Love Budapest)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
