Híres budapesti rejtélyek – „Az utazókosár halottja”: a Mágnás Elza-gyilkosság

Pár nap alatt országos hírű bűnténnyé nőtte ki magát az utazókosár halottjának titokzatos esete. 1914. január 10-én, szombaton egy nő holttestére bukkantak egy utazóládába rejtve a Margit (ma Bem) rakpart közelében, a Duna-parton. A rendőrség 120 nyomozót mozgósított, hogy felkutassák a gyilkosság áldozatának kilétét, és az eset hatalmas sajtónyilvánosságot is kapott. „Két egész napon keresztül kattogtak a kamerák, a stáb autóval követte ide-oda a nyomozókat, így minden pillanatot megörökített a lenyűgöző film” – írta az Est a tragédiáról készült filmfelvételekről. A szenzációra éhes olvasók érdeklődése először a meggyilkolt nő kiléte, majd a gyilkosok személye felé szegeződött. Előbbire nem is kellett sokat várniuk: két nap alatt kiderült, hogy az áldozat a Turcsányi Emília néven született Turcsányi Elza volt, akit a főváros éjszakai világában csak Mágnás Elzaként vagy Szőke Elzaként ismertek, amikor még a különböző orfeumokban szerepelt mint „buffet-hölgy”, demimonde, azaz félvilági nő. A halálát megelőző években már visszavonult, és egy dúsgazdag bútorgyárosnak, Schmidt Miksának volt a barátnője.

Elza alacsony sorból származott. 1880-ban egy kis észak-magyarországi faluban született, és a millennium évében érkezett Budapestre, eleinte cselédlányként, majd pincérnőként dolgozott, de hamar többre vitte, ahogy egymás után akadtak gazdag barátai. Legelőször az Olimpia mulatóban vállalt munkát, később a Casino de Paris-ba került, majd a Fővárosi Orfeumba, ekkor már városszerte ismert volt. Hat évvel a gyilkosság előtt ismerkedett meg a gazdag bécsi bútorgyárossal, akiről Krúdy Gyula is írt, nem éppen jó színben feltüntetve a férfit: „Már meglátogatja őt (Mágnás Elzát) éjszakánként az a gazdag bútorgyáros, aki perverz szenvedélyeiről volt valaha nevezetes Pesten. (Így többek között az volt a híre, hogy azokat a nőket, akik megtetszenek neki, fehér menyasszonyruhában, mirtuszkoszorúval érckoporsóba fektette, és úgy imádta őket.)” 

Hogy igaz volt-e a pletyka, nem tudni, az viszont biztos, hogy a férfi nem engedte meg Elzának további életmódját, lakást bérelt neki, és gazdagon eltartotta, még idegen nyelvekre is taníttatta. „Ezután Elza már mint előkelő nézőközönség jelent meg a Fővárosi Orfeumban, és hajdani pályatársnői irigykedve beszélgettek nagy karrierjéről, a százezer koronát érő ékszereiről és csipkéiről” – írta róla a Budapesti Hírlap.

Megirigyelték a „szerencséje” miatt

A gyilkosokat már a holttest felfedezését követő nap sikerült kézre keríteni, de sokáig tagadták a tettüket. A rendőrök egy ideig hamis nyomon jártak, és több félrevezető információt is kaptak. Az áldozatot legelőször Keresztessy Gyula rendőrfőkapitány sógornője ismerte fel a vacsoránál, ugyanis Keresztessy hazavitt azokból az arcképekből, amelyeket a detektívek a rendőrség minden tagjának kiosztottak. A sógornő a fotóra tekintve hirtelen ráébredt, évekkel azelőtt, amikor még a Margit körút 42. számú házban lakott, a szomszédban élt egy Turcsányi Elza nevű, feltűnő szépségű, szőke nő, aki akkor már az éjjeli mulatóhelyek csillaga volt, és „igen vidám életet” élt. Ekkor a rendőrkapitánynak is rémleni kezdett, hogy szórakozóhelyeken látta már ezt az arcot. Eközben az áldozat testvére, Turcsányi Ferenc könyvkötősegéd is megjelent a rendőrségen, hogy bejelentse nővére eltűnését. Az adatok összevágtak, és Keresztessy elkezdte a kutatást a nő lakásán.

A meggyilkolt asszony házvezetője, Kóbory Rózsi nagy részletességgel mesélte a rendőrség embereinek, hogy úrnője pénteken otthon ebédelt, szerény menüt evett, mint mindig: gombalevest sárgarépa-főzelékkel és körtét, ebéd után pedig két úr kereste fel, és azokkal együtt távozott Kis-Cellre automobilozni, azóta sem látta Elzát. A házvezetőnő a Szent János Kórházban azonosította úrnőjét, a rendőrök pedig felpróbálták a holttestre az otthonról elhozott ruhadarabokat, így végérvényesen bebizonyosodott, hogy Mágnás Elza az áldozat. Eközben a rendőrök átkutatták a fürdőszobáját, és megtaláltak egy darab barna papírt az utazóládáról leszakítva. Találtak egy törülközőt is a sarokba dobva, ami a boncolóorvosnak azt a feltételezését igazolta, hogy az áldozatot törülközővel fojtották meg. Turcsányi szabónőjének segítségével azt is megállapították, hogy hiányzik az utazóláda a fürdőszobából, valamint néhány ékszer is az egyik ékszerdobozból.

A gyanú rögtön a házvezetőnőre, Kóbory Rózsira irányult, akit hétfő délelőtt őrizetbe vettek. Az asszony állítólag estig tagadott, de az egész napos vallatás megtörte, és késő estére bevallotta tettét. Elmondta, hogy két kedvese is van, az egyik Nick Gusztáv, 26 éves munkanélküli, a másik Láng József 28 éves asztalossegéd, akik egy ideig egymásról nem tudva látogatták Rózsit. Ahogy az azonban lenni szokott, a két szerető egyszer véletlenül összetalálkozott a házvezetőnő szobájában, ám nem vesztek össze vagy csaptak féltékenységi jelenetet, hanem tanakodni kezdtek, hogyan segítsenek nyomorúságos helyzetükön. Kapóra jött szeretőjük úrnője, aki fitogtatta gazdagságát, ám mivel Elza az utóbbi időben alig távozott el otthonról, úgy döntöttek, végeznek vele. Megállapodtak abban, hogy péntek este megjelennek a laskában és végrehajtják a tettet. Mikor Elza lefeküdt, behatoltak a szobába és megfojtották – legalábbis így szólt Rózsi első tanúvallomása. Később aztán kiderült, Láng Józsefet ártatlanul keverték az ügybe, a valódi ötletgazda egyedül Nick Gusztáv volt, aki egy másik vonalon is lebukott közben egy pár fülbevaló miatt, amit a zaciba adatott.

Ekkor már mindketten beismerték a tettüket, és részletesen elmondták, hogyan történt a gyilkosság. Amikor Elza a napi számlát kérte, és Rózsi odaadta neki, belépett a szobába Nick Gusztáv is. Turcsányi Elza rémülten ugrott fel az ágyából, és kérdőre vonta a férfit, mit keres ott, mire az odarohant, hátulról leteperte és az előre odakészített törülközővel megfojtotta. A holttestet ezután kosárba helyezték, betették a fürdőszobába, és lefeküdtek aludni. Az ébresztőt hajnali négyre állították, és korán reggel odavitték a holttestet a Duna-partra. Az attól való félelmükben, hogy valaki észreveszi őket, nem tudták bedobni a vízbe a kosarat – jelent meg a részletes vallomás a Budapesti Hírlap hasábjain.

Hatásvadász részletek

Bár a mai médiát gyakran éri vád hatásvadász megfogalmazásai és a történések túl bizalmas tálalása miatt, az 1914-es sajtóorgánumok olyan aprólékosan, minden részletre kiterjedően taglalták a rablógyilkosságot, hogy nem sok teret adtak a képzeletnek. Rózsi vallomása akár egy romantikus rémregény kiragadott részlete is lehetett volna: 

„Amikor a szerencsétlent a Guszti meggyilkolta, és elbocsátotta a torkát kezéből, undorodva félrelökte a holttestet. A holttest végigzuhant a padlón, és úgy esett, hogy az egész teste sötétben maradt, de a feje bekerült a szoba padlójának az erős holdfénytől megvilágított részébe. Mikor lopva odapillantottam, csak az arcát láttam meg, a többit nem. Ez az arc olyan rettenetes volt, hogy teljes testemben megborzongtam, iszonyodva fordultam félre és reszkető lábbal mentem a falig, hogy a villamos lángot fölcsavarjam.”

Ma már szintén bizarrnak tetszik, ahogyan az újságírók beszámoltak arról is, mit talált a patológus a nő gyomrában. „A szerencsétlen asszony a halált megelőzően legfeljebb egy-két órával megebédelhetett és az étele a következő menüből állott: sárgarépa, fehérrépa, paraj, tök, igen kevés hús, egy nagyobb császárkörte és gomba. Az alapvetőn növényi étrend már magában is jellegzetes volt. Megállapította a boncolás azt, hogy a holttest legfeljebb kétszer huszonnégy órás és azt is, hogy szabad levegőn mindössze néhány órát feküdhetett.”

A Népszava – ma már elképzelhetetlen módon – leltárszerűen ecsetelte, milyen értékű ékszereket, értéktárgyakat, festményeket találtak a nő otthonában, majd az olvasókat hergelve hozzáfűzte: 

„A gyárak gyilkos levegőjében robotoló szegény munkásasszonyok, éhező proletárnők: álmodtatok-e valaha ennyi kincsről?”

És hogy mi lett a gyilkosok sorsa? Tárgyalásukat is soha nem látott figyelem kísérte, a férfit rablógyilkossággal, szeretőjét pedig felbujtással vádolták. Az ítéletet 1914. május 13-án hozták meg, mindkettejükre kötél általi halál várt volna, ám Ferenc József 1915-ben kegyelemben részesítette őket, így az ítélet életfogytiglani fegyházbüntetésre módosult. Kóbory Rózsi 1924-ben, a börtönben halt meg, vesegyulladásban, Nick Gusztáv pedig 1933-ban szabadult. Fehér szakálla miatt karácsonyi ünnepségek Mikulásaként szerepelt évekig, és 92 évesen hunyt el, egy érdi idősotthonban. Mágnás Elzának pedig hatalmas temetést rendezett szeretője, az eseményen állítólag 20 ezer ember vett részt. Neve a filmtörténetben is tovább él, történetét a 2015-ös, Félvilág című film örökítette meg, Kovács Patrícia főszereplésével.