A budai Várban sétálva könnyű azt hinni, hogy az épületek évszázadok óta ugyanott állnak, a valóság azonban jóval összetettebb. A környéken ma is számos, középkori alapokon nyugvó barokk házat láthatunk, de a historizmus vagy a II. világháború utáni újjáépítés időszaka is erősen formálta a városképet. Vannak azonban olyan telkek is, amelyeken a különböző korszakokban különböző épületek váltották egymást – elég csak a Karmelitára gondolnunk. Emellett ma már olyan helyszínekkel is találkozhatunk a Várnegyedben, ahol az elmúlt években újjáépített, a századforduló építészetét idéző paloták állnak.
A Dísz téren álló egykori Vöröskereszt Egylet székháza is ezek közé tartozik. A telken évszázadokon át más és más funkciójú épületek váltották egymást, az érseki rezidenciától a századforduló egyik legmodernebb palotáján át a háború utáni üres telekig. Az elmúlt évek rekonstrukciójával a telek ismét beépült, így ma a 20. század eleji utcakép fogadja az arra járót.
A Hültl Dezső és Hauszmann Alajos tervezte egykori Vöröskereszt-székház az elmúlt időszakban a Miniszterelnöki Kabinetiroda otthona volt, ám az épület és a telek története jóval több a politikánál.
Itt volt az érseki rezidencia
Hosszú éveken át szomorú képet festett a Dísz tér 1–2. üres saroktelke, így az ott bekanyarodó 16-os buszról az arra járók hamarabb szembesültek az elhanyagolt bazárudvarral, mint a Várnegyed szépségeivel. Az akkori beépítetlen telek a szocializmusból maradt ránk, ugyanis a II. világháborúban megsérült egykori épületet elbontották. De mi minden volt ezen a telken, mielőtt a Magyar Szent Korona Országainak Vöröskereszt Egylete szemet vetett volna rá?
Ez a telek mindig is fontos szerepet játszott Buda életében, már a középkorban is jelentős épületek álltak rajta. A terület több épülete is az esztergomi érsekség tulajdonában volt, és a mindenkori érsekek budai rezidenciájaként szolgált, itt lakott Bakócz Tamás esztergomi érsek is, aki 1513-ban a pápai trón egyik legesélyesebb várományosának számított. A budai Vár visszafoglalását az itteni épületek is megsínylették, ám a törökök kiűzése után a romok között új élet indult. Bösinger Ferenc Ignác építtetett új házat (felhasználva a korábbi palota maradványait), amelyben megnyitotta a budai Vár első gyógyszertárát.
A patika nem maradt itt hosszú évekig, ugyanis a telekkönyvek szerint a ház 1696-ban már Prunner Farkas puskaműves és felesége tulajdona volt, akik ingyen kapták meg a Kamarától. Mivel a 19. századtól kezdve egyre több reprezentatív épület jelent meg a környéken, az említett Dísz téri telek is egyre inkább felértékelődött. Nem véletlen, hogy a Vöröskereszt Egylet is szemet vetett rá.
Székház, minisztérium, „luxuslakások”
A századfordulóra a Dísz tér környezete a Budavári Palota és a reprezentatív középületek építése miatt teljesen megváltozott. Nem meglepő, hogy új székházát is hasonlóan elegáns stílusban szerette volna megépíttetni az egylet. Ahhoz, hogy az elképzeléseik megvalósuljanak és a telken egy historikus palota épülhessen, a Budavári Palota átalakítását is végző Hauszmann Alajost és vejét, Hültl Dezsőt bízták meg.
Bár a telket 1900-ban vásárolták meg, 1902-re már ott magasodott a sarokkupolás, domborművekkel teli épület a Dísz tér sarkán. A négyemeletes épületen alapvetően a historizmus jegyei figyelhetők meg, de néhány részlete már az akkoriban megjelent szecesszióhoz köthető. Bár ez volt az intézmény országos székháza, mégsem csak irodák voltak benne. A Vöröskereszt Egylet irodái és reprezentatív termei mellett itt volt a Magyar Királyi Horvát–Szlavón–Dalmát Minisztérium, illetve 14 korszerű bérlakást is kialakítottak benne. Utóbbiakat ma már teljesen átlagosnak is mondhatnánk, ugyanakkor a korban
luxuslakásoknak minősültek, lévén hogy mindegyiknek volt saját fürdőszobája,
sőt az épületben még felvonó is működött. A Vöröskereszt Egylet palotájának bérlakásait a környéken működő állami intézmények, többségében a Honvédelmi Minisztérium és a Főparancsnokság magas rangú alkalmazottai, tisztjei és családtagjaik bérelték.
Az épület nívóját nemcsak a modern lakások növelték, de a reprezentatív lépcsőház is. Itt márványoszlopok és egy Róth Miksa műhelyében készült, történelmi címeres üvegmozaik várt az irodistákra, a tisztviselőkre és a lakókra egyaránt. Persze a fővárosból jól ismert gangos bérházak mintájára kialakított belső udvar is megtalálható volt itt, amelynek öntöttvas oszlopokra támaszkodó függőfolyosói jóval magasabb minőségben készültek el, mint a pesti oldal jó néhány épületében.
A palotát 1920-ra átépítették, ekkor költözött be a Külügyminisztérium, Hoepfner Guidó az ő igényeik alapján építette be a tetőteret is. Az épület egészen a II. világháborús ostromig külügyi igazgatási szerepet töltött be, s bár a háborúban szerzett károk alapján még menthető lett volna, az újjáépítés időszakában ideológiai alapon inkább lebontották. A reprezentatív környékből az évek során egy foghíjas, befejezetlen utcakép lett a parlagon hagyott telekkel.
Az újjászületett Vöröskereszt-székház
Az egykori székház rekonstrukciója során a szakemberek korabeli tervrajzokra, archív fényképekre és fennmaradt dokumentumokra támaszkodtak, hogy minél pontosabban idézzék meg az 1902-ben felépült palotát. Újra elkészült a sarokkupola, a gazdagon díszített homlokzat, a reprezentatív díszlépcsőház és a Róth Miksa műhelyében készült üvegmozaik rekonstrukciója is. Mindemellett a belső térben és a szerkezetben már a 21. század jelent meg, így modern irodák, közösségi helyiségek, belső udvar szolgálja a mai használatot.
Érdekesség, hogy a rekonstrukciót megelőző régészeti kutatások során számos izgalmas leletanyagra bukkantak a kutatók. Előkerültek az egykori épület pincéjének maradványai, a középkori beépítés emlékei, valamint Álmos és Előd vezérek szobrai, amelyek eredetileg a Halászbástyát díszítették. A feltárások során megtalált kerámialeletek, használati tárgyak, kályhacsempék és üvegtöredékek egy része az épületben kialakított kiállításon tekinthető meg.
A rekonstrukció kétségtelenül visszaadta a Dísz tér egyik régóta hiányzó térfalát, és a korábbi üres telek helyén ma ismét rendezett utcakép fogadja az arra járókat. Az épület belső tereit bejárva egy igényesen megtervezett, magas műszaki színvonalú, 21. századi irodaházat látunk, amely a századforduló építészetének formavilágát idézi. Mégis nehéz elvonatkoztatni attól, hogy ez nem egy fennmaradt műemlék, hanem egy mai technológiával és mai anyagokból felépített rekonstrukció. Ezért kevésbé egy századfordulós palota, sokkal inkább egy magas minőségű 21. századi irodaház, amely a századforduló építészetének nyelvén szólal meg.
A Dísz tér valóban egységesebb és rendezettebb lett általa, ugyanakkor óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy a történeti városrészek megújításakor valóban a régen eltűnt épületek újbóli felépítése jelenti-e a legjobb irányt. Örömteli, hogy egy hosszú ideig üres telket ismét élettel töltöttek meg, de nehéz nem belegondolni, hogy milyen más, a város egészének mindennapi működését és az emberek közérzetét javító fejlesztések valósulhattak volna meg ugyanazzal a szakmai tudással és ráfordítással, amely ezt a rekonstrukciót lehetővé tette.
A Vöröskereszt Egylet egykori székházáról a lenti galériában láthattok további fotókat!
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
