Azt mindenki tudja, hogy létezik a japán képregény, amiben nagy golyószeme van a szereplőknek, a köteteket visszafelé kell olvasni, és úgy hívják ezeket a műveket, hogy manga. Azzal viszont már jóval kevesebben vannak tisztában, hogy a műfaj honnan kapta a nevét, és hova vezetnek vissza a manga gyökerei. Viszonyleg messzire, a 18. és a 19. század fordulójára. Ekkor (1760 és 1849 között) élt Kacusika Hokuszai képzőművész, grafikusmester, akinek munkáiból, nyomtatott fametszeteiből fűzött kötetek jelentek meg. Ennek a könyvsorozatnak volt a címe az, hogy Hokuszai Manga.
A három színnel (fekete, szürke és halványbőrszínnel) megrajzolt Hokuszai Manga széles körű népszerűségnek örvendett, annyira, hogy amikor a mester meghalt, a sorozat még folytatódott pár évtizedig: 1814 és 1878 között összesen tizenöt kötet jelent meg belőle. A mai mangák és Hokuszai mangája között nagyon sok a különbség, mégis, ez az összesen nyolcszáz oldalas, négyezer képből álló könyvsorozat volt az, ami megalapozta a modern japán képregényt. Olyannyira, hogy maga a grafikusmester is a modern mangák gyakori szereplőjévé lépett elő, nagyjából az 1970-es évek óta. Számos történetben felbukkan, és általában mint nagy tudású, idős(ödő), bölcs ember tűnik fel.
A Hokuszai Manga és a mai mangák között sok a különbség, de egyezések is vannak, nem véletlenül tekinthető az utóbbiak ősforrásának az előbbi. A különbségek közül a legszembetűnőbb az, hogy Hokuszai nem egybefüggő történeteket mesélt el, még ha pár kép össze is függ egymással. Munkája ún. mintarajzgyűjtemény: enciklopédikus és az ismeretterjesztést szolgálta. Bemutatta például a hétköznapi élet fontos és tipikus eseményeit éppúgy, mint a tengerek élővilágát, de előszeretettel örökítette meg a színpadi színészek játékát, maszkjait és jelmezeit, mozgását is. Népszerűvé az tette, hogy a hétköznapiság és az oktató jelleg ellenére szórakoztató volt, és helyenként humoros.
Játékosan tanított.
A nem történetmesélés mellett a másik fontos különbség a modern és az ősmanga között, hogy Hokuszai még nem használt nagy mangaszemeket, és bár már ő is alkalmazott szövegbuborékokat, de nála azok még nem a párbeszéd, hanem a gondolatok, az érzések megjelenítésére szolgáltak, valamint az álmok képeinek leírásai bukkantak fel bennük, vagyis csupa belső dolog kifejezésére használta ezeket a mester. De ő még nem képregényrajzoló volt, hanem az elsősorban a köznép köreiben virágzó, a 17. és a 19. század között jellemző japán művészeti stílus, az ukijo-e alkotója.
A kiállítás bemutatja egyfelől Hokuszai művét, illetve a jelen fontos mangaszerzői közül párat, és az ő munkáikon keresztül értelmezik a klasszikus Hokuszai Mangát is. Az például nagyon érdekes, hogy az 1950-es évek óta folyamatosan és egyre nagyobb számban és példányban jelennek meg a mangakészítést oktató tankönyvek is, melyek szerkezete és témái nagyban emlékeztetnek a Hokuszai Manga szerkezetére és témáira, ami így ezeknek egyfajta előképeként is felfogható.
A sok-sok kortárs manga mellett nem a Hokuszai Manga az egyetlen klasszikus a kiállításon. Pár eredeti fametszet is látható egy másik korabeli mester, Utagava Hirosige Tokaidó ötvenhárom postaállomása című, összesen ötvenöt nyomatot tartalmazó sorozatából, ami 1833–1834-ben jelent meg eredetileg. De megismerhetjük Hokuszai egyik lánya, Oei munkásságát és világát is, ő vitte tovább az apja örökségét (későbbi művészneve Kacusika Oi volt). Ő volt a mester harmadik lánya, aki egy rövid ideig tartó házasságot leszámítva együtt élt özvegy apjával, és mellette dolgozott annak haláláig, saját képei mellett az apja munkáiba is bele-belesegített.
Ahogy hosszú idő alatt, szépen lassan kialakult a ma ismert helyzet, vagyis hogy a manga szó a japán képregényt jelenti – aminek megvolt a mozgóképes verziója is, például a tévében futott rajzfilmsorozatokat TV-mangáknak hívták –, a szó alapjelentése is elhalványult. Eredetileg a manga egy összetett szó volt: a man azt jelenti, hogy ′változatos, szeszélyes, esetleges′, a ga pedig ′rajzot′ vagy ′képet′. Vagyis arra utalt a név, hogy a manga rajzok és vizuális motívumok nagyobb és átfogóbb gyűjteménye, amire a sokrétűség a jellemző. Ha napjainkban azt halljuk, hogy manga, nem ez jut róla az eszünkbe. Hanem egy visszafelé olvasandó, sajátos történetvezetésű, Távol-Keletről származó képregény, melynek drámaiságát és gyakran véres sztoriját gyermeki humor ellensúlyozza, a szereplőknek pedig irreálisan nagy, kerek szemei vannak.
Manga – Hokuszai – Manga – kiállítás a Néprajzi Múzeumban
Program adatai
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
