Kár, hogy ez a ház nem épült meg, mert a tervező olyan újító és az embert szolgáló megoldásokat integrált a tervbe, hogy valószínűleg a mai napig Budapest egyik legérdekesebb épülete és lakókísérlete lehetne. Talán még ma is menőnek számítana ott élni, hiszen nem sokan mondhatják el magukról, hogy egy 3 kilométer hosszú épületben van lakásuk, amit egy hatalmas erdő vesz körül. Persze felmerülhet bennünk, hogy ez a nagyság mennyire lenne elidegenítő, mennyire lenne zárt egység, mint ma jó néhány 10 emeletes panel, de az építész,
Zalotay Elemér még a közösségi és A rekreációs terekre, A szabadidős tevékenységek támogatására és a szociális létesítmények elhelyezésére is gondolt – noha ezek többségét a lakótelepekre is betervezték.
Örökpanoráma és függővasút
Hogy mégis miben volt újító? Az új generációs (ahogy ma hirdetésekben gyakran szerepel) lakások korában talán nem tűnik extrának, hogy a természet közelében éljünk (bár ez sokunknak ma sem opció), hogy a lakáshoz tartozzon erkély, örökpanoráma, vagy hogy zöldhomlokzata legyen (a fenntarthatóság jegyében napjainkban előszeretettel használt lehetőség), ám az 50-es, 60-as években ez az elgondolás nagyon is annak számított. Nem beszélve arról, hogy az épület üvegezett földszintjén modern függővasút biztosított volna közvetlen összeköttetést a főváros fontos csomópontjaival. Nyilván nem ugyanaz, de erről a képről Csungking városa juthat eszünkbe, amint a metróvonal keresztülhalad egy 19 emeletes házon.
A szalagház-rendszer egy városrész építésének olyan megoldása, amikor a házakat az eddigi szétszórtság helyett egy tömegbe összpontosítjuk. A számítások szerint egy ilyen építmény hossza kilométer nagyságrendű, magassága pedig 30–50 emelet. Az egyes lakásokból erdőséget, parkokat, tavakat, hegyeket láthatjuk. A föld felszínéről minden forgalmat eltüntetnénk. Az épületet így több száz méter széles, forgalomtól mentesített erdő övezné. Vigyázat: valódi erdő és nem park-erdő! Az erdőn túl, néhány száz méternyire, minden eddig ismert lakótelep sportterületénél sokszorta nagyobb sportolásra alkalmas területet biztosítunk. Az egyes lakásokban az emberek úgy érzik majd magukat, mintha egy hegy tetején álló villában laknának, s alattuk egy erdős völgy terülne el – olvasható Zalotay megjegyzése a Kortárs 1961-es számában.
A minta: Le Corbusier
Zalotay már egészen fiatalon elkezdett foglalkozni a lakhatással, a lakrészek ideális elrendezésével, sokra tartotta Le Corbusier-t és az általa tervezett lakógépet. A marseille-i Unité d′habitation egy 12 emeletes, vékony lábakon álló épület, amelynek közepén helyezkednek el a kiszolgálóegységek, az üzletek, a posta és az étterem, viszont még ennél is érdekesebb, hogy a tetején játszótér, úszómedence és sportpálya kapott helyet. A mai penthouse- és rooftopbár-koncepciók mellett szívesen látnánk több ilyen típusú megvalósult elképzeléseket Budapesten és az országban egyaránt, szerencsére azért játszótérre (Meséskert óvoda) és rekreációs térre (az ELTE PPK Kazinczy utcai tetőterasza) is tudunk példát.
A lakógép nem valami rideg gép, épp ellenkezőleg, olyan épület, ahol minden az emberi élet „működését” szolgálja, ahol nem a díszítettség, hanem a puszta funkció a lényeg. Le Corbusier úgy vélte, ahogy a gépeket, úgy a házat is a lakás alapvető funkciói szerint kell megtervezni, vagyis legyen megfelelő tér az alvásnak, a pihenésnek és az étkezésnek. Zalotay is ezen elvek mentén tervezte, csiszolta a szalagház-koncepciót.
Csillaghegyi utópia
A Csillaghegy és Békásmegyer közötti területre tervezett épületet Zalotay az évek során többször is formálta, ebben segítségére volt Böröcz Imre statikus, akivel egy új szabadalmon is dolgoztak, amivel egyrészt olcsóbban hozták volna létre a szalagház lakásait, másrészt a hagyományosnál sokkal könnyebb tartószerkezetet kísérleteztek ki, ami egy 50 emeletes épületet is biztonsággal elbír. A koncepció kezdeti fázisában még toronyház volt, Zalotay Amőbaként hivatkozott rá, „a környezet belátható távolságig erdő, az egyes lakrészekből körirányban történő kilátással és az épület alatt, valamint mellett a legkülönbözőbb sportpályákkal” – jellemezte.
Ebből először egy 700 méter hosszú, hagyományos szerkezetű, 8-10 emeletes sávház lett, ami az 1960-as évekre már
egy 40 emelet magas, 3 kilométeres, előregyártott elemekből készült monstrum lett volna. A lábakon álló szerkezetben 20 ezer lakást tervezett kb. 70 ezer emberre, ráadásul a modern építészetre jellemző minőségi lakhatásra is gondolt, hiszen amellett, hogy jól kialakított alaprajzi elrendezésben gondolkozott, a ház a Dunával párhuzamosan, egy erdő mellett állt volna.
Sőt, Zalotay a ma nagyon divatos zöldhomlokzatra is gondolt, így az épület melletti séta nem a panelrengetegek zártságát és ridegségét hozta volna, és a monumentalitást az üvegezett földszinti rész is oldotta volna. Az építész az épülethez bölcsődét, óvodát, közösségi helyiséget, színházat, mozit is tervezett, de takarítószemélyzet és házhoz szállított élelmiszerek, valamint kész ételek szolgálták volna a lakók kényelmét.
A hatalom megvétózta
Az utópisztikus gondolatokból nem lett valóság, noha Zalotay élete végéig tökéletesítette az elgondolást.
BÁR a főváros lakhatási válságának enyhítése, a megfizethető lakások létrehozása volt a célja, az építészpolitikusok és AZ állami vezetés tetszését mégsem nyerte el a terv.
Ebbe belejátszhatott az, hogy nem díjazták a nyugati világban elismert Le Corbusier-t, aki a szalagház ihletője volt, hogy itthon a szovjet házgyári panelt kellett népszerűsíteni, az pedig tovább rontott a koncepció megítélésén, hogy 1962-ben lehozta az Interbuild folyóirat, ami az épületet egyenesen a Le Corbusier tervezte Unité d'habitation utódjaként emlegette.
A tervet hiába fogadta a közvélemény is pozitívan, Zalotay Elemér a perifériára került. Elküldték a munkahelyéről, nem publikálták a terveit, először Rózsaszentmártonba, majd a szombathelyi VASITERV-be helyezték mérnöknek, mígnem 1973-ban Svájcba emigrált. Bár a szalagház nem készült el, az építész olyan izgalmas épületeket hagyott ránk, mint a szombathelyi Szputnyik-megfigyelő állomás és csillagvizsgáló, a bajti dugványtároló vagy a sárvári bőrdíszműtelephely.
Források:
- Szegő György: Modern építészet és asztrológia. Ösztönösség és tudatosság Zalotay Elemér építészetében, Magyar Építőművészet, 1984, 6. szám
- Zalotay Elemér: A „szalagház”, Kortárs, 1961, 6. szám
- 20 000 lakás. Háromkilométeres szalagház, modern lakónegyed az erdő sűrűjében, Magyar Ifjúság, 1961, 27. szám
- „...nem a levegőbe beszélek, ha a levegőbe akarok is építeni” – Zalotay Elemér pályája (1932–2020), Építészfórum, 2021
(Borítókép: Képünk a mesterséges intelligencia által generált illusztráció)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
