Különbség kriminológia és kriminalisztika között
Mielőtt bárki azt vizionálná, hogy az Országos Kriminológiai Intézetben csupa Sherlock Holmes, Miss Marple és Hercule Poirot üldözi a bűnt, őket ki kell, hogy ábrándítsuk: itt elméleti szakemberek, kutatók végeznek tudományos munkát, ami maximum akkor látványos, amikor egy vizsgálandó ügy aktáit kiterítik maguk elé. Persze azért a bűnt segítik üldözni, de nem egészen úgy, ahogy józan paraszti ésszel gondolná azt az ember. Ahhoz, hogy ezt megvilágítsuk, érdemes tisztázni a különbséget a kriminalisztika és a kriminológia között, mert gyakran összemossák vagy éppen összekeverik a kettőt, pedig nagyon mások.
Mielőtt szétszálaznánk a kettőt, érdemes tisztázni, hogy alapvetően kivel dolgozik együtt a kriminológus és a törvényszéki szakember, vagyis a kriminalista. Utóbbiakat láthatjuk a tévés krimisorozatokban, ők azok, akik a rendőrök munkáját segítik, a maguk speciális eszközeivel nyomoznak. A kriminológus pedig – nálunk legalábbis – az ügyészséggel dolgozik együtt, vagyis elsősorban már lezárult ügyek kerülnek elé, de tapasztalataik az új ügyek megoldásában is segíthetnek, ilyenekben is kikérik a véleményüket. Vagyis ha valaki épp a Maros utcában jár, és elsétál a Kriminológiai Intézet épülete előtt, és azt látja, hogy szemben a kerületi rendőrség működik, ne tévessze meg, ez pusztán a véletlen műve.
Ha nagyon egyszerűen akarunk különbséget tenni a kettő között, akkor azt mondhatjuk, hogy a kriminológia a bűnözést mint társadalmi jelenséget kutatja és vizsgálja: az okokat, a megelőzés lehetőségeit, a bűnelkövető és az áldozat személyét. Vagyis a miérteket elsősorban, meg persze azt is, hogyan lehet megelőzni a bűnelkövetést; vagyis tapasztalati tudomány. Ezzel szemben a kriminalisztika inkább a hogyanra keresi a választ: az elkövetést vizsgálja konkrét ügyekben, ezek felgöngyölítésében vesz részt, a felderítésre és a bizonyításra fókuszál, ezt szolgáló módszerei és eszközei vannak.
A kriminológia inkább elméleti, a kriminalisztika pedig gyakorlati,
miközben azért ennyire élesen mégsem választható szét a kettő. Ám akiket a CIS és hasonló sorozatokban látunk, ők a kriminalisztika felől jönnek.
A bűn háza, csak nem úgy
A kriminológus gyakorlatilag azt csinálja, mint bármelyik másik tudós: olvas, kutat, gondolkodik, jegyzetel és ír, meg időnként előadást tart. Ha pedig többen vannak egyszerre jelen, akkor megosztják egymással a tapasztalataikat, megbeszélnek, vitatkoznak, közösen gondolkodnak. Ránézésre talán nem különösebben izgalmas tevékenységhalmaz, miközben mégis az: mert egyfelől ott van a szellemi izgalom, másfelől pedig maga a téma, a bűnözés – persze utóbbi csak akkor működik, ha az embert érdekli a bűn világa, de amilyen népszerűek a krimik és a thrillerek, nincs kétségünk afelől, hogy mindig lesz kriminológus-utánpótlás.
Amikor belépünk az Országos Kriminológiai Intézet épületébe, a tudomány szinte körbeöleli az embert. Jóleső csend van, ami tökéletes, ha valamiben szeretne elmélyülni a kutató ember. Mindenhol könyveket látni. Ez persze nem véletlen, ugyanis az intézménynek tekintélyes könyvtára van. A szakkönyvtár azonban nem nyilvános, azt elsősorban intézeti kutatók, ügyészségi dolgozók használják, de előzetes bejelentkezés alapján bárki beléphet ide, aki a kriminológia iránt érdeklődő szakember. A könyvek, iratok és dokumentumok viszont csak helyben olvashatók, jegyzetelhetők, kutathatók. Természetesen nem csak magyar nyelvűek az itt található munkák, beszerzésüket pedig az intézetben folyó kutatások, a kutatói igények határozzák meg. A könyvtárból nyílik még egy konferenciaterem-tárgyaló is, ezeken túl pedig az itt dolgozó munkatársak irodái vannak a Maros utcai épületben.
A bűn ellen felesküdve
A jelenleg a Maros utcai történelmi villaépületben található kutatóhely viszonylag tekintélyes múltra tekint vissza, több mint fél évszázada működik, ráadásul a kezdetek óta ugyanott. Amit kevesen tudnak róla, hogy
Kelet-Közép-Európában ez a legnagyobb és legszervezettebb ilyen típusú intézmény.
A napjainkban már Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) néven működő kutatóhely 1960-ban jött létre, de akkor még Országos Kriminalisztikai Intézetként. 1971-ben változtatták meg első ízben a nevét Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézetre, és ekkor a kutatási terület is módosult. Addig ugyanis a kriminológiára a hatalom úgy tekintett, mint „burzsoá áltudományra”, amire a második világháború előtt minden bizonnyal szükség volt, hisz akkor még tombolt a bűn az utcákon, ám a szocialista Magyar Népköztársaságban – a központi narratíva szerint – bűnözés már nem nagyon volt. Az 1970-es évekre azonban változott a helyzet, és a hatalom is elismerte: a kriminológiára is szükség van. A teljes fordulat aztán a rendszerváltás utáni években állt be. 1999-ben a kutatóhely nevéből kikerült a kriminalisztika szó, és lett belőle egyszerűen és pontosan kifejező módon Országos Kriminológiai Intézet. Feladata, ahogy az intézmény ezt magáról meghatározza:
a bűnözés kutatása, a kriminológia, a kriminalisztika és a büntetőjog-tudományok elméletének és gyakorlatának fejlesztése, a kutatási eredmények hasznosításának elősegítése, és hasznosítása az ügyészi továbbképzés területén.
A kutatóhely alapítója és első vezetője Gödöny József volt, aki az indulástól egészen 1991-ig állt az intézet élén. Bár a lehetőségei korlátozottak voltak, mégis sikerült széles körű nemzetközi kapcsolatrendszert kialakítania, és nemcsak a szocialista országok hasonló intézményeivel, hanem nyugati kutatóhelyekkel, az ENSZ bűnügyi szerveivel is. Vezetése alatt vált az intézet az ország legnagyobb bűnügyi kutatóhelyévé. Őt Pusztai László követte, aki 1996-ig irányította az intézetet. Ebben az időszakban élénkültek meg igazán a nemzetközi kapcsolatok.
A következő vezető, Irk Ferenc fontos fejlesztése volt, hogy az intézeti kutatógárdája egyfelől megfiatalodott, másfelől pedig a szakmai összetétele is megváltozott. Addig szinte kizárólag jogászok végezték el a munkát, ekkor viszont megjelentek mellettük az egyéb társadalomtudományi területekről érkező kutatók: pszichológusok, szociológusok, történészek. Ekkoriban vált az intézet a közép-kelet-európai régió legnagyobb kriminológiai kutatóhelyévé. 2006-tól – Virág György, majd Vókó György vezetése alatt – az intézet egy korszerű, a nemzetközi standardoknak megfelelően működő kriminológiai kutatóhellyé vált, ami az új évezred kihívásainak is megfelel.
A jelenlegi vezető, dr. Barabás Andrea Tünde 2022 augusztusa óta irányítja az Országos Kriminológiai Intézetet, amelynek kutatásai sokfelé ágaznak. Ezek nagyobbrészt olyan kriminológiai jellegű kutatások, amelyek nagyobb társadalmi problémákra (pl. természetkárosítás, családon belüli erőszak, műtárgyhamisítás) világítanak rá, azzal foglalkoznak, de olyan is előfordul, hogy ezeken belül egy-egy speciális terület kap külön kiemelt kutatófigyelmet. Léteznek még ezen túl büntetőeljárást segítő kutatási munkák, kriminalisztikai jellegű, sőt kimondottan a kriminalisztika területére eső kutatások is.
Ha az a végső kérdés, hogy miért van szükség a kriminológiai meg a kriminalisztikai kutatásokra, arra egyszerű a válasz. Mert ahol bűnözés van, és az van mindenhol, ráadásul folyamatosan fejlődik, ott a bűnüldözésnek és -megelőzésnek tartania kell vele a lépést, kénytelenek folyamatosan fejlődni. És többek között ezért is létezik az Országos Kriminológiai Intézet.
Külön köszönet prof. dr. Barabás A. Tünde igazgató-főtanácsosnak és dr. Nagy László Tibornak, a Bűnözéskutatási és Elemzési Tudományos Osztály osztályvezetőjének, tudományos főmunkatársnak és sajtószóvivőnek.
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
