A kiegyezés (1867) utáni évek, majd Pest, Buda és Óbuda egyesítése hamar magával hozta a főváros modernizációját, készültek a millenniumi ünnepségekre, épültek az újabbnál újabb épületek, mindez pedig magával hozta az új munkahelyekre áramló emberek tömegét. Az egyetlen probléma az volt, hogy Budapest nem volt felkészülve ennyi emberre, legalábbis ami a lakásállományt illeti. Így nem meglepő, hogy beindultak a bérházépítések, melyek alapját Bárczy István budapesti polgármester kislakásépítési programja adta.
Ez alapján 1909 és 1912 között 23 bérház és 19 lakótelep épült Budapesten – ebbe a sorba illeszkedik a Pecz Samu tervezte Üllői úti bérház is.
Az Üllői úti Unicum-ház
A Nagyvárad tér környékének szerves része ez az Üllői út és a Haller utca sarkán álló tornyos, vörös téglás épület, ami megjelenésével a középkori lovagvárakat idézi, és funkcióját tekintve hamarabb vélnénk iskolának, mint lakóháznak, holott utóbbinak épült. A középkori hatásra is van magyarázat: a tervező, Pecz Samu előszeretettel nyúlt vissza a román és a gótikus stílusjegyekhez, így az általa tervezett épületeket könnyen beazonosíthatjuk a csúcsok, boltozatok, tömör, bástyaszerű falak vagy a várjelleg alapján. De a nyers vörös téglák és a Zsolnay kerámiák alkalmazása is visszatérő elem nála.
Mindezt megfigyelhetjük a Szilágyi Dezső téri református templom, a Műegyetem könyvtárépületén vagy az ELTE Múzeum körúti campusán lévő Gólyaváron, de az Üllői út 121. szám alatt álló bérházán is. Érdekesség, hogy ezt a házat tartják Pecz Samu utolsó munkájának.
Hogy miért lett belőle Unicum-ház? Nem, nem itt élt a Zwack család, és a gyár sem ebben a házban volt, ám valamikor az 1990-es évektől kezdve egészen 2015-ig a homlokzatát egy Unicum-logó díszítette, ott, ahol ma az óra van. A köznyelv pedig nagyon hamar ráaggatta az új nevet, bár a környékbeliek a homlokzatát díszítő téglák miatt Piros háznak nevezték. Ezen analógia alapján akár Sasháznak vagy Sasfészeknek is becézhették volna az ott lakók, mert a Haller utcára, illetve az Üllői útra néző oromzatát sasszobrok őrzik.
Miért épült?
A saroktornyokkal halmozott bérházat a Bárczy-féle lakásépítési akció részeként építették, melynek fontos része volt, hogy megfelelő komfortfokozatú és alapterületű lakásokat alakítsanak ki egy épületen belül. Ebben az ötemeletes bérházban eredetileg 113 lakást (többnyire 2-3, elvétve 4 szobásakat) alakítottak ki, mindegyikhez tartozott külön pince és padlástér, de ami igazán unikális volt, hogy
ez volt az első budapesti bérház, ahol minden egyes lakáshoz tartozott saját mellékhelyiség.
1912-ben ez hatalmas dolog volt, hiszen, bár a polgári lakásokban vagy a palotáknál már a 19. század végén megjelentek a fürdőszobák, a köznépnek épült bérházakba és a munkástelepek lakásainál legfeljebb a lépcsőházba, a folyosók végére építettek angolvécét, míg fürdésre szolgáló külön helyiséggel nem számoltak. Megdöbbentő adat, de még a két világháború között is csak a budapesti lakások 50%-ában volt fürdőszoba.
A bérház helyén eredetileg földszintes munkáslakások álltak, a házban pedig végül tisztviselők jutottak lakásokhoz. A már említett pincén és a padláson túl voltak itt mosókonyhák, mángorlók, ruhaszárítók, vasalókonyhák, cselédfürdők és -árnyékszékek, illetve teherfelvonó is.
Rejtélyes öngyilkosság
1913-ban többször is sajtótéma volt a ház, jobban mondva egy, a házban lakó házaspár és a rejtélyes öngyilkosság(ok). A Friss Ujság Sonnecker százados tragédiája címmel jelentetett meg egy cikket, amelyben arról számolt be, hogy
a katona beleőrült felesége öngyilkosságába.
A történet ennél jóval furcsább. A pár, Sonnecker Sándor és Ligeti Erzsébet négy év után házasodott össze, s bár a hosszú jegyességet átvészelték, a házasságból csak 3 hónap jutott nekik. Nem lehet tudni, hogy mi történt, de az ifjú ara a 3. hónap végén eltűnt, majd a Farkasréti temetőben öngyilkos lett.
A férj, mit sem sejtve, rögtön bejelentette az eltűnést, ám arra nem számított, hogy pont akkor kapja majd a hírt felesége haláláról, amikor épp a rendőrőrsön lesz. A százados „valósággal őrjöngeni kezdett, fel és alá szaladgált a szobában, ordítva fenyegetőzött öngyilkossággal, majd a kardjához nyúlt”. Bár a rendőrségen lefegyverezték és hazavitték, a közös otthon feltépte a sebeket: kitört rajta az őrület, így végül elvitték a helyőrségi kórházba, és elmeorvosi felügyeletet kapott. Hogy ezután mi történt vele, arról már nincs infó.
Források:
- Buda Attila: Lovagvár a nagyvárosban, Budapest, 2020, 11. szám
- Sonnecker százados tragédiája, Friss Ujság, 1913. október 1.
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
