Az Astoriánál elhaladva többször megakadt már a szemünk ezen a modernista és meglehetősen hatalmas épületen, aminek legnagyobb ismertetőjele a bástyát imitáló tornya és a rajta lévő óra, azt viszont nem is sejtettük, hogy milyen csodás lépcsőháza van. Ám a Georgia-bérházzal kapcsolatban nem ez a legérdekesebb infó, hanem az, hogy valójában nem is egy, hanem két épület.

Izgalmas pontja Budapestnek az Astoria, hiszen az egykori pesti városfal mentén lévő csomóponthoz nemcsak különleges történetek, de legalább annyira érdekes épületek kötődnek. Így a névadó Astoria Szálló, ami a maga korában a fővárosba érkező jómódú utazók között a legnépszerűbbnek számított, de említhetnénk az 1908-ig itt, a Rákóczi út és a Múzeum körút sarkán állt Nemzeti Színházat is. Ebben az emlékekkel és különféle épített örökséggel teli környezetben bástyaként áll a Georgia-bérház, ami nélkül ma már elképzelhetetlen lenne az Astoria. A tetőteraszos ház érdekessége, hogy

nem egy épületről van szó, hanem kettőről, csak az évek során a köznyelv összemosta őket – nem csoda, hiszen a második ház tervezője, Hültl Dezső igyekezett a már meglévőhöz igazodni.

„Budapest új látványossága”

A fenti, 1936-os idézet a Színházi Élet újságírójától származik, aki egy „hölgyismerősét” vezette körbe az újonnan elkészült Georgia-házban, ami modernségével, minőségianyag-használatával és a tetején lévő óra miatt hamar belopta magát a város szívébe. A Georgia Mezőgazdasági Ipar Rt. – közismert nevén Georgia – nyugdíjpénztára által építtetett bérházat egy olyan építészpáros tervezte, akiknek többek között a Napraforgó utcai kísérleti lakótelepen, a Wekerletelepen és a Pongrácz úti telepen is van megépült épülete: a Barát Béla – Novák Ede duót előszeretettel foglalkoztatták a korban, egészen 1944-ig alkottak együtt.

A Rákóczi út és a Károly körút sarkán álló ötemeletes bérház mindennek megfelelt, amire a 30-as évek pesti polgára vágyott. 

Nagyvonalú, elegáns tereket alakítottak ki benne,

ami nem korlátozódott a lakásokra, így amikor valaki betoppant a lépcsőházba (amit Emergé gumival borítottak, hogy tompítsák a lakásokba beszűrődő zajt), azonnal lenyűgözte a kör alakú üveglapokból álló felülvilágítóval (Luxfer-kupolával), kovácsoltvas korlátokkal, izgalmas, a céltáblát idéző padlózattal és ruskicai márvány burkolattal borított hely. Már ezzel is azt sugallta, hogy itt bizony jómódra kell számítani! A lépcsőház a mai napig őrzi egykori varázsát – nem véletlen, hogy bizonyos időközönként az interneten itt-ott felbukkanak róla fotók.

Persze az igényesség nem állt meg a lépcsőháznál! A lakásokhoz nem csak lépcsőn lehetett feljutni: két expresszlift is a lakók szolgálatában állt, ráadásul ebben a házban már szakítottak az egykori pesti házakra jellemző gangos szerkezettel, így itt már minden lakás a lépcsőházból nyílt. Két-, három- és négyszobás otthonokat egyaránt kialakítottak a tervezők, ezek mindegyikében beépített bútorok, fürdőszoba és tágas szobák voltak, amelyekhez ráadásul még erkély is tartozott. Ehhez egy kis extra volt, hogy az erkélyek a gyönyörűen megtervezett kertre néztek, melynek közepén egy 20 méter hosszú, 14 méter széles medencét is kialakítottak – ez ma már nincs meg.

Miért két ház?

A félreértés oka az, hogy a mellette 1939-re felépült, Hültl Dezső tervezte MTA-bérház stílusában és formájában annyira jól illeszkedik és hasonlít a Georgia-házra, hogy olyanok, mintha már a legeleje óta összetartoznának és egynek épültek volna. A valóság azonban nem ez, és ottjártunkkor nem találtunk arra utaló nyomot, hogy a két épület belülről átjárható lenne, de a köznyelv konzekvensen Georgiaként azonosítja őket.

A saroktelken eredetileg a Vigyázó család klasszicista, egyemeletes háza állt, amit 1938-ban bontatott le az Akadémia, hogy a helyén egy jövedelmezőbb konstrukciót, egy bérházat építtessen. Hogy az Akadémia hogy jutott hozzá a Vigyázó-házhoz? Gróf Vigyázó Sándor és felesége végakaratában kikötötte, hogy amennyiben fiuk (Vigyázó Ferenc) örökös nélkül hal meg, a vagyonuk az MTA-ra szálljon.

Bár kívülről nézve a két épület teljes összhangban van és Hültl verziója követi a homlokzati tagolást, így az ablakkiosztás és a szintek is hasonlóak, belül már más a helyzet.

A Károly körúti ház lépcsőháza szolidabb, a földszinti tér még kisebbnek is hat. Érdekesség, hogy bár Hültl Dezső alapvetően a historizmus jegyében alkotott, ezen a bérházon már inkább a modernizmus és az eklektika jegyeit vehetjük észre – bár a bástyát idéző sarokrész és a szobrok azért még utalnak az építészhez közelebb álló stílusokra. Érdekesség, hogy a sarokrész tetőteraszán volt egyidőben Friderikusz Sándor stúdiója is. Egy ilyen irodát mi is szívesen elfogadnánk magunknak! 

Források:

  • Helyszíni közvetítés a legújabb és legmodernebb pesti bérházról, Színházi Élet, 1936
  • A „Georgia” nyugdíjintézeti bérháza Budapesten, Tér és Forma, 1936
  • Az MTA bérház az Astoriánál, Kép-tér Blog, 2011

A cikk az Arcanum Újságok felhasználásával készült.

Legyetek ott első városi piknikünkön!

Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.

Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!

hirdetés

Címkék