Budapesten sétálva és a városról olvasva mindig találni olyan érdekességet, amit vagy még nem láttunk, vagy amiről nem hallottunk. A különös történeteket megismerve igazi móka veszi kezdetét – a város történetéért rajongók számára mindenképp –, hiszen bele lehet mélyedni a kutatásba, az adatbázisok és a könyvek bogarászásába, hogy minél többet megtudjunk az épphogy csak felmerült infóról. Így volt ez a vízivárosi vastuskó legendájánál, és így történt a Fő utcai görögkatolikus kápolna történeténél is. Jobban mondva annak egy mozzanatánál, amikor is
az 1930-as évek végén a Fő utca szintjének feltöltése miatt a templomot is megemelték.
140 centivel emelték meg
Különös egy hely a II. kerületi Tarasz Sevcsenko tér. Picit olyan érzése van itt az embernek, mintha kiment volna a városból, itt nincs tömeg, és a terekre jellemző átjáróházjelleg helyett inkább egy rejtett, biztonságos kis térként, majdhogynem parkként működik, ahol jólesik leülni az árnyas fák alatt. Másrészt várostörténeti szempontból két fontos elem is áll a téren: a Király Gyógyfürdő és a Szent Flórián görögkatolikus templom. Minket most ez utóbbi érdekel, hiszen nem mindennapi építészeti teljesítmény volt, amikor az egész épületet megemelték. A korabeli mérnöki tudás lenyűgöző példája, ahogy vasgerendák és emelőgépek segítségével a kápolna új, magasabb alapokra került.
A Fő utcán sétálva több helyen is belefuthatunk abba, hogy néhol a járda, néhol az épületek bejárata jóval lejjebb van, mint maga az utca szintje. Hogy ez miért alakult így, annak meglehetősen prózai az oka: 1870-ben – a Duna szabályozása idején – megkezdték a környék (Batthyány tér, Fő utca) feltöltését, ami azt eredményezte, hogy több korábban épült ház bejárata a térszint alá került, nagyjából egy méterrel.
A Szent Flórián-templom előtti szakaszt 93 centivel töltötték fel,
ami miatt először a kaput emelték feljebb, később a templom padlózatát is, mindez pedig végül szükségessé tette, hogy az egész épületet megemeljék.
A felemelés terveit Fridrich Lajos építész, Borsos László építészmérnök és Balogh György mérnök készítette. A munkálatok 1936 novemberében indultak, először vasgerenda koszorúval fogták alá a templomot, a koszorúba emelőgépeket szereltek, s végül átvágták a falakat. Ezután, 1937. február 8-tól kezdve, 11 napon át folyamatosan aláfalaztak, mígnem végül 140 centivel megemelték az épületet.
Nem tartották szenzációnak
Amennyire nagy dolognak gondoljuk ma, hogy 11 nap alatt megemeltek egy templomot, ráadásul úgy, hogy nem összeomlás lett a vége, a kor embere nem feltétlenül tartotta ezt sokra. Ahogy a Népszava hasábjain is olvasható, a járókelők egy része inkább másra, „fontosabb” dologra költötte volna azt a 26 ezer pengőt, amibe az emelés került a városnak, de voltak, akik a szenzáció helyett egészen hétköznapinak látták a megoldást, hiszen ha az utcaszint az évek alatt fentebbre került, egyértelmű, hogy a templomnak is igazodnia kell az új szinthez. Az emelésbe egyébként erősen belejátszott, hogy amikor a templom padlózatát 75 centivel feltöltötték, akkor elrontották a műemlék épület arányait is – ezt szerették volna visszaállítani a művelettel.
Az emelésnek ez a módszere egyedülálló és Magyarországon alkalmazták először. Ő már dolgozott külföldön is épületemeléseknél, de ott mindig famáglyákat alkalmaztak, itt azonban az emelés az épület saját alapjairól történik, ami a munkát biztosabbá és olcsóbbá teszi. (...) Ötmilliméteres szakaszokban napi 15 centiméterrel emelték a templomot. – olvasható a Népszava 1937-es tudósításában.
A 18. század óta áll itt
A kápolnát, legalábbis a mai épület elődjét, a tűzvészek ellen óvó szent, Szent Flórián tiszteletére emeltette a Bajorországból áttelepült pékmester, Christ Antal. 1753. június 4-én, Szent Flórián napján szentelték fel a kápolnát, amiről csak annyit lehet biztosan tudni, hogy torony nélküli, szerény külseje volt, ugyanis dokumentumok nem maradtak fenn róla. Pár évre rá az egyház átépíttette az épületet Nöpauer Máté építőmesterrel, aki akkoriban elég felkapottnak számított a szakrális épületek terén. Ő építette többek között a tabáni Szent Katalin-plébániatemplom tornyát, homlokzatát és a Budai ferences templomot is, ezeket a saját tervei szerint, de a Batthyány téri Szent Anna-templomot és az Újlaki Sarlós Boldogasszony-plébániatemplomot is neki köszönhetjük.
A 19. század második felére a kápolnából kórház lett, majd hosszú ideig lakatlanul állt, amikor is 1920-ban megkapta a görögkatolikus egyház. A homlokzat három szobra a keleti és a nyugati kereszténység három nagy szentjét ábrázolja, és érdekesség, hogy eredetileg színesek voltak, amelyekre ma már csak a fémrészletek aranyozottsága utal.
Források:
- Fridrich Lajos: A Flórián-templom felemelésének ismertetése, Technika, 1937. március
- Szélpál Árpád: Emelik a templomot, Népszava, 1937. február
- Budai Görögkatolikus Parókia
- Hekler Melinda: Ha a kövek beszélni tudnának... – A budapesti Fő utcai Szent Flórián-kápolna megújult szobrairól, Magyar Kurír, 2020
A cikk az Arcanum Újságok felhasználásával készült.
(Borítókép: Hirling Bálint – We Love Budapest)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
