Séta Budapest egyik legszebb városrészében – Kalandozás a Vízivárosban

A Várnegyed kacskaringós utcáit és a kertvárosok parkokkal és nyugalommal teli övezetét nem sok városrész übereli, sőt, talán egyik sem, de a Vízivárosnak sikerült a közelükbe férkőzni. Mindig is szerettük a legkülönfélébb házakkal és történetekkel, na és persze a be- és kiülős helyekkel teli városrészt, de amikor mindennap arra jártunk dolgozni, eléggé a szívünkhöz nőtt. Nem tagadjuk, a dunai panoráma és a remek építészet viszonylag hamar levett minket a lábunkról. Arra viszont elég hamar rájöttünk, hogy itt sokkal több minden rejtőzik annál, mint hogy sétáljunk egy picit a Duna-parton vagy elidőzzünk a Corvin téren, úgyhogy 

érdemes elhagyni a Fő utcát és belevetni magunkat a Kacsa utca, Medve utca, Iskola utca, Szabó Ilonka utca és a többiek rejtelmeibe.

Indulás a Batyiról

Kezdhetnénk ezt a sétát a Víziváros két végéből is, de mégis úgy gondoljuk, hogy a Batthyány tér az ideális kiindulópont, ugyanis amellett, hogy Buda frekventált tere, elég jó rálátást kapunk innen az Országházra és persze a közvetlen közelében is van jópár izgalmas épület. Ilyen a tér szélén álló vörös ház is, amiben ma a Máltai Szeretetszolgálat működik, története viszont egészen a török korig nyúlik vissza. Eredetileg Tojgun pasa dzsámija állt a telken, Buda visszafoglalása után bosnyák ferencesek építettek itt barokk stílusú kolostort, később pedig templomot (Szent Ferenc sebei templom), amiben a mai napig a szerzetesek által készített barokk berendezési tárgyak láthatók. A tégla vörös kolostor évekkel később az Erzsébet-apácákhoz került, ők pedig egy részét kórházzá alakították.

Mielőtt elindulnánk a Fő utcán, vegyük alaposan szemügyre a vásárcsarnokot és a mellette lévő két házat is! A vásárcsarnok 1901-re készült el és egyike a monarchia alatt épült nagy budapesti vásárcsarnokoknak, belső terében pedig 690 árudát alakítottak ki. A 30-as évekre egyre kevesebben látogatták, felmerült, hogy fedett teniszcsarnokká alakítják, ez végül nem valósult meg és egészen a 70-es évekig itt működött a nagy budapesti virágpiac, mai formáját 2003-ban nyerte el.

Mellette viszont két különleges ház áll: egy copf és egy rokokó stílusú. A Négy évszak ház a (Batthyány tér 3.) a 18. század végén épült copf stílusban, nevét pedig a homlokzatát díszítő domborművekről kapta. A másik ház (Batthyány tér 4.) a maga korában a környék egyik legmenőbb helye volt, ahová a legkülönfélébb hírességek tértek be, a legenda szerint maga Casanova is megfordult itt a Fehér Kereszt Fogadóban, de ez tényleg csak legenda.

Eldugott terek és a Fő utcai börtön

A Batthyány teret elhagyva induljunk el észak felé a Fő utcán, de aki a Duna mellett kalandozna, az nyugodtan választhatja a Bem rakpartot is, de akkor lemarad a Király Gyógyfürdő épületéről és pár hangulatos kis térről. Miután átszeljük a Csalogány utcát, hamar elérjük a Nagy Imre teret, aminek ikonikus szobra az 1957-ben készült Mackós-kút – ennek van egy testvére Debrecenben. A tér mögött egy monumentális art deco téglaépület magasodik, aminek 1913-ban még Pestvidéki Törvénykezési palota volt a neve, ma már Gyorskocsi utcai büntetés-végrehajtási intézetnek – röviden börtönnek – hívjuk, ahol napjainkban nemcsak börtön működik, de a BRFK Fogdája, a Bűnügyi Főosztály egy része, a Budapesti Katonai Bíróság és a Budapesti Katonai Ügyészség is itt van.

A már pár éve zárva tartó Király Gyógyfürdőt sajnos csak kívülről csodálhatjuk, de még így is érdemes körbesétálni a sápadtzöld épületet, ami 1566 óta áll ezen a helyszínen. Ha már itt vagyunk, pihenjünk egy picit a tömegek elől rejtett Tarasz Sevcsenko téren az árnyas fák alatt – vagy aki egy sörrel a kezében kémlelné a teret, az a hangulatos Ganz Söröző teraszára is kiülhet. A téren egyébként a középkorban még a városfal húzódott, viszont van itt egy érdekes templom is: a Szent Flórián vértanú görögkatolikus kápolna történetéhez hozzátartozik, hogy 1937-ben a terület vizesedése miatt másfél méterrel megemelték. 

A térről a Ganz utcán és a Királyfürdő utcán keresztül érdemes egy picit még visszatérni a Gyorskocsi utcába, ahol a fogdával szemben lévő 44-es számú ház falán az 1838-as jeges árvíz emléktábláját találjuk. Innen a Vitéz utcán folytassuk kalandunkat, ami a sok fával és a modern bérházzal egy picit olyan, mintha egy rejtett oázisba csöppentünk volna. Ez sajnos egy meglehetősen rövid utcácska és ahhoz, hogy átjussunk a Víziváros bájos és romantikus részére, kell egy kicsit sétálnunk a Fazekas utcán. Az autók zaját szerencsére „tompítja” az előttünk lévő látvány, innen ugyanis már látszik a Mátyás-templom tornya és néhány épület különleges teteje, ami az erdélyi építészetet idézi.

Lépcsők, erdélyi építészet és Harry Potter épületek

A Batthyány utcán több téglaépületet is találni, de nekünk a Batthyány és a Gyorskocsi utca sarkán álló az egyik kedvencünk. Érdemes a boltíves kapuzatot jól meglesni, mert nemcsak csigavonalat és leveleket láthatunk rajta, hanem két kis emberfejet is, ami ennél viszont érdekesebb, hogy az épületet az a dr. Neuschloss-Knüsli Kornél tervezte, akinek leghíresebb alkotása az Állatkert főkapuja, így aki a kettő között hasonlóságot vél felfedezni, az jó nyomon jár. A kapu, a kő- és téglaarchitektúra, a boltíves ablakok, az oszlopok és a kis tornyos rész nekünk mindig a Harry Potter univerzumot juttatja eszünkbe, bár a Vízivárosban van egy másik épület is, ami akár a Roxfort melléképülete is lehetne.

Innen hamar kiérünk az Iskola utcára, amit azért is szeretünk olyan nagyon, mert egyrészt remek teraszos helyeket találunk, másrészt több lépcső is indul innen fel a Várba, harmadrészt meg tele van romantikus és barokk stílúsú műemléképületekkel. Az egyik ilyen az Iskola utca 28., ami 1860 körül épült lakóháznak, ma pedig a Jókai Anna Szalonnak ad otthont. Valójában bármelyik lépcsőn elindulhatunk a Várba, de mi a Vám utcát ajánljuk, mert így pont belefutunk a Toldy Ferenc Gimnáziumba, ami itt azért érdekes, mert egymás mellett látjuk a neogót iskola épületet (erről szintén a Harry Potter jut eszünkbe) és az új kortárs épületet. Nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy a Toldy az egyik legszebb budapesti iskola és még maga I. Ferenc József alapította 1854 decemberében Budai Császári Királyi Főreáltanoda néven. 

Az Ilona lépcsőn felfelé haladva érdemes egy picit visszatekinteni, ugyanis elég jó látványban lesz részünk: előttünk magasodik az Országház és a Felsővízivárosi Szent Anna plébánia tornyai. Ha a Szabó Ilonka utcán jobbra indulunk, akkor egészen ide nem illő épületekbe botlunk, de ezen nem érdemes meglepődni, hiszen a Vízivárosban tényleg a legkülönfélébb stílusú épületeket találjuk. A Szabó Ilonka utca 8., 10. és 12. épülete azért is különös, mert a budapesti belvárosban nem mindennap találkozunk a népies építészettel. Ezt a két épületet, és a szomszédos Hunfalvy utcában álló faoromzatú és díszítésű házat Reichl Kálmán tervezte, akit leginkább az Óbudai Gázgyári Lakótelep miatt ismerünk, de azt még érdemes tudni róla, hogy a nagybányai művésztelepen festőnek tanult, a különös faburkolatú épületet pedig saját magának tervezte.

A Corvin tér környékén vannak a legszínesebb házak

Egy egész napot el lehet tölteni a Vízivárosban, főleg, ha elmegyünk egyik végéből a másikba, miközben fel-le kacskaringózunk a macskaköves utcáin. A Corvin tér a város egyik legszebb és leghangulatosabb tere, ráadásul

olyan itt lenni, mintha visszarepültünk volna az 1700-as évekbe. Minden van itt a kapucinus templomtól kezdve a Budai Vigadón át a barokk házak soráig.

Ezek közül külön kiemelnénk a Gottlieb-házat, ami arról híres, hogy tele van Mátyás királyt szokatlan szituációkban szerepeltető domborművekkel. A barokk stílusú házra valójában az 1920-as években kerültek fel a furcsa jelenetek, amikkel a tér korabeli nevére, vagyis Mátyás király terére utaltak. Az uralkodót láthatjuk tudósként, gazdaként és hadvezérként, míg a bejáratot egy alkimista műhely ábrázolása díszíti. A másik a 11. szám alatt található neobarokk Lamm-ház, ami nagyjából 100 éve épült fel, és egy egyszerű, földszintes házat alakítottak át. 

Ha a macskaköves Szalag utcán indulunk a Vár irányába, akkor nemcsak különféle kortárs épületeket fogunk látni, hanem a Víziváros egyik legszínesebb épületét is. A Szalag utca 20. tűzpiros és élénk sárga homlokzata már messziről felhívja magára a figyelmet, de ez nem meglepő egy 1795-ben épült, copf stílusú épületről. Felfelé sétálva a Szalag utca 18. és 12. számú házakat is érdemes jól megnézni, meg persze a sarkon lévő Hunfalvy János Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Technikum épületét is.

Az iskolát 1884-ben hozták létre azzal a céllal, hogy a budai polgárok gyerekei színvonalas felsőkereskedelmi szakiskolában tanulhassanak, az önálló iskola épülete pedig 1899-ben készült el. A terveket Hegedűs Ármin készítette, akinek a Gellért Szállót és az Újpesti Városházát is köszönhetjük, ennél az iskolánál pedig érdemes felfelé nézni, mert egy érdekes tornyot is találunk rajta. Mi szeretünk lenézni a Ponty utcán is, főleg nyáron, mert az utca elején egy mini oázist látunk fügefával, bokrokkal és rengeteg növénnyel.

Bele lehet itt veszni a különféle kanyarokba és lépcsőkbe, de mi most ahelyett, hogy „felkapaszkodnánk” a Szalag utca lépcsőjén, menjünk tovább egyenesen és szinte azonnal bele fogunk futni egy, jobban mondva két izgalmas házba is. A Szalag utca 7. számú ház ma nincs túl jó állapotban, pedig megérdemelné a figyelmet, ugyanis alapjai már a középkorban is léteztek, sőt akkori boltozatos elemeit a mai napig őrzi. Mai formáját 1925-ben nyerte el, akkor Maróthy Kálmán tervei szerint építették át szecessziós elemekkel díszített neobarokk stílusban.

Érdekes még a környéken a Szőnyeg utca 2. és a Pala utca több épülete is, mi a 8. számút különösen szeretjük, főleg, mert eszébe nem jutna senkinek, hogy a pasztell zöld kapu mögött valójában egy kert is rejtőzik. A narancssárga ház valójában 1700 körül épült, de ez a titkos zöldövezet csak az 1950-es években került ide, ugyanis ekkor építették körbe és alakították át társasházzá. 

A végtelenségig folytathatnánk kalandozásainkat a Vízvárosban, amit a legkülönfélébb tematikákra fűzhetünk fel, legyen szó műemléki sétáról, barokk vagy historikus paloták, sőt, akár a kortárs építészet felfedezéséről. Mi erősen ajánljuk, hogy a frekventált budai Vár vagy a pesti Palotanegyed helyett szánjunk egy napot a Víziváros megismerésére, mert itt biztosan mindenki rejtett kincseket fog találni.