A karácsony és az újév azért szép, mert sosem úgy telik, ahogy előzetesen elterveztük. Hiába a gondosság vagy az utolsó pillanatos idegeskedés, valami váratlan biztosan becsúszik majd a számításba, és ez jól is van így. Fortepanos képgalériánkban erre szeretnénk felhívni a figyelmet.
A Fortepan képeit elnézve már közel száz évvel ezelőtt is ugyanazokkal a problémákkal küzdöttek az emberek, mint most. A karácsonyfák sok képen olyan csúnyák, formátlanok, hogy úgy tűnik, mintha a díszekkel inkább elfedni igyekeztek volna őket, a legtöbb családban ugyanakkor annyit dolgoztak azért, hogy az ünnepi csoda létrejöhessen, hogy szilveszterkor nem véletlenül fordult át „ereszd el a hajam″-ba a barátokkal való szolid együttlét, felgyűlt a stressz, amit ki kellett engedni. Azonban a gyerekek csillogó szeme a karácsonyfa alatt a legtöbb szülőt kárpótolja a fáradságos időszakért, különösen, ha egy túlkoros élő angyalka is megörvendezteti kis tesóját a fa alatt.
Ma már rendkívül furcsának hatnak a régi képeken feltűnő népszokások, például a betlehemezés vagy a regölés. Míg az előbbi egy kedves vallási szokás volt, a második néha elfajult és vandalizmusba, verekedésbe torkollt, ezért nem mindenütt fogadták szívesen a regösöket. Ugyanakkor ez volt az egyik legérdekesebb, még a kereszténység előtti időkre visszanyúló két ünnep közötti népszokás, az ősi termékenységvarázslással állt kapcsolatban, és mély lelkiséget is hordozott. A szokás elsősorban Dunántúlon terjedt el, és inkább a falusi közösségek sajátja volt, de a 70-es évektől egyre népszerűbbé váló táncházmozgalom újra visszahozta a köztudatba.
Kevésbé vidám pillanatokat okozott karácsony alkalmával a politika. Az ünnepet minden rendszer igyekezett a saját képére szabni, a II. világháború alatt és a szocializmus évei során is. Ekkor egyébként hivatalosan nem is karácsonynak hívták az ünnepet, ami a keresztény hagyományokra emlékeztetett volna, hanem fenyőünnep lett a neve. Bár voltaképp ugyanaz történt, mint az addig megszokott ünnepek során.
A Fortepan karácsonyi fotóit végignézni felszabadító. Rájöhetünk, hogy a tökéletlenség nem kudarc, hanem az ünnepek természetes velejárója. A félresikerült fák, a túltolt szilveszterek és az esetlen családi pillanatok mind az emberi ünnepről mesélnek. Éppen ezért fontos, hogy úgy igyekezzünk többet tenni szeretteinkért, a körülöttünk élőkért, hogy közben ne a külső elvárásoknak engedelmeskedjünk, hanem fogadjuk el a saját döntéseinket! Ha éjfélig díszítenénk a fát, akkor azért tegyük, mert mi ezt szeretnénk, ha otthon sütnénk a bejglit, az azért legyen, mert a sajátunk esik a legjobban a családnak. Ha pedig nem tudunk készülni az ünnepre, amiatt se legyen lelkifurdalásunk!
A Fortepan fotói arra emlékeztetnek, hogy generációk óta ugyanazokat a köröket futjuk, és ez így van rendjén. Lehet, hogy nem minden alakul a tervek szerint, de a közös emlékek, még a legfurcsábbak is, végül összekötnek bennünket.
(Borítókép: Urbán Tamás – Fortepan)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
