Habár Móricz Zsigmond főként mint „parasztíró” terjedt el a köztudatban, pályájának egy szakaszán különösen sokat foglalkozott Budapesttel. 1900-tól 1936-ig kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de a fővárosban élt, 1920-tól pedig ez a hely inspirálta a munkáit is.
Első meghatározó élménye az volt, amikor részt vett a millenniumi kiállításon a nagybátyjával, és annak egyik ismerősénél szálltak meg a Teréz körúton. A házigazda falusi kovácsból lett fővárosi munkás. Móricz így írt az akkori tapasztalatairól:
Mi bent az udvarban laktunk a kovácséknál, valósággal olyan lakásban, ahová a napsugár soha be nem jutott. De milyen büszke és gazdag élet volt az. Hogy el volt bizakodva a kovács, hogy nem a falusi tehén- és disznószagú kisházban él, hanem ebben a pompás palotában. És szombaton hozza haza a pénzt... Csak úgy sistergett a fővárosi élet büszkesége ezekben a sötét udvari lakásokban. Ne felejtsük el, hogy ezek a varázslatos bérpaloták akkor olyan nagyszerűek voltak, hogy Bécs és Párizs nem adott náluk modernebb és jobb lakást ugyanennek a lakótömegnek. Ki törődött akkor azzal, hogy az udvar mélysége kilenc méter volt. Az egész nép az utcán lakott, csak enni jártak haza, s dagadt a szívük az örömtől, hogy ha beléptek a hatalmas lépcsőházba, és meglátták a gipszfaunt és a dagadó keblű nimfát, akik álmaik felett őrködtek.
Budapest lakói: a vidékiek
Móricz komolyan érdeklődött a főváros iránt, sok anyaggyűjtő sétát tett, amelyek során azt a számára megdöbbentő felfedezést tette, hogy Budapest lakói maguk is vidékiek, hiszen onnan költöztek a városba. Valóban igen sokan jöttek a falvakból a számos munkalehetőség és a jobb élet reménye miatt. Móricz így írt a felfedezéséről:
Már azt hittem sohasem fogok tudni Budapestről írni [mikor rájöttem], hogy Budapest vidék… Ha az emberek vidékiek, […] akkor ezeket látom és ismerem.
A fővárosi élményei inspirálták az ekkoriban született műveit, A fecskék fészket raknak 1931-ben, Az asszony beleszól 1933-ban, a Jobb mint otthon 1934-ben, A rab oroszlán 1935-ben jelent meg, a Csibe-novellák pedig 1935–36-ban készültek. Ezeknek az írásoknak a segítségével mi is beható képet kapunk az akkori fővárosi társadalomról és a lakhatási szokásokról.
Különösen részletgazdagon írja le egy budapesti bérház lakóközösségét Az asszony beleszól című művében. A ház leírása pontosan megegyezik azzal a hellyel, ahol Móricz a feleségével bérelt lakást az Üllői út 91. szám alatt.
A regényből megismerhetjük a ferencvárosi bérház többzónás tagozódását.
A bérháztársadalom peremén a komfort nélküli, szoba-konyhás lakásokban munkások, valamint kétes hátterű lakók éltek. Móricz idesorolja a mosónőt, az erőszakos bérkocsist, a vidéki főhadnagy szeretőjét és az állástalan lakatost. Az ő lakásaik a ház hátsó részében, a gang végén voltak. Ezek belső részeiről nem ír a regényben, viszont annál részletesebben dolgozza ki a főszereplő középosztálybeli újságíró házaspár kislakását, amelyet modern, könnyű fémbútorokkal rendeztek be. A lakás félkomfortos, mellékhelyiség már található benne, azonban fürdő nem, leszámítva az állózuhanyt.
Zöld néni és „pesti erkölcsű nők”
Az író részletes képet fest a nagyobb, kétszobás, félkomfortos lakásokról és azok lakóiról is. Egy ilyenben él a „zöld néni”, a zöld sáljáról elnevezett özvegyasszony, aki a konyhájában lakik, a két szobáját pedig albérlőknek adja ki. Egyik szobában egy „pesti erkölcsű nő”, jelen esetben egy kasszírnő lakik, másikban egy ezredes elhagyott felesége a két lányával. Ezen a középső részen élők a középosztály peremén egyensúlyoznak, olyan nők, akik özvegység vagy válás miatt magukra maradtak, és lakáskiadás vagy kézimunkák által próbálnak a felszínen maradni.
A bérház legelőkelőbb része az utcafrontra nyílik, itt két lakás található. Ezek világos, komfortos, nagy lakások, amelyekben három-négy szoba, fürdő, cselédszoba, konyha, kamra, előszoba és mellékhelyiség is található. A regényben ezeket a lakásokat egy minisztériumi tanácsos férfi és háztartásbeli felesége bérli három tizenéves gyermekükkel, illetőleg egy szappangyáros házaspár.
Ezen három társadalmi réteg alkotja tehát a regényben szereplő társasház mikromiliőjét. Az utcai nagy lakások lakói nem láttak semmit a többi lakó életéből, nem úgy a középső traktus lakói. Szintén érdekes a házmester bemutatása, az este tíz utáni beengedés és a kapupénzszedés rendszere, amit az író ki is figuráz a regényben. A három társadalmi réteg ugyan elkülönül egymástól, de a középső rész és az utcai nagy lakások lakói más körülmények között bár, de mégis a tágan értett középosztály tagjai. Bár az özvegyasszony és az elhagyott ezredesné kispolgári életszínvonalon él, de baráti, rokoni kapcsolataik felfelé húzzák őket. A főszereplő újságíró pedig sikerei révén tud kétszobás lakásba költözni, míg az ezredesnét lányának előnyös reménybeli házassága juttathatja kedvezőbb életkörülmények közé.
Móricz Zsigmond ezen regényéből tehát korhű képet kapunk arról, hogy milyen lehetett az 1930-as években Budapesten élni, annak ellenére, hogy ezek az írásai kevés visszhangot kaptak. Végül az író 1937-ben visszavonult Leányfalura, és haláláig ott is maradt.
Forrás:
- Verő-Valló Judit: Budapesten lakni. Bérházvilág - bérháztársadalom az Az asszony beleszól című Móricz Zsigmond regényben, habitation.archivportal.hu
(Borítókép: Zsivkov Anita – Koós Árpád / Kocsis András fényképei – Fortepan)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
