Akit érdekel a 20. század elejének lakáskultúrája, vagy egyszerűen csak szereti megcsodálni a szép, múlt századi épületeket, annak mindenképpen érdemes az egyik vasárnap délutáni sétát a XIII. kerületi Kartács utca felé vennie. A Lehel út zajától pár méterre ugyanis egy bűbájos házikó árválkodik a lombos fák árnyékában. Az arra sétáló, figyelő tekintet azonnal észreveszi a különleges épületet, amelynek hengeres, zárt erkélye mintha lovagjaikat váró királykisasszonyokat rejtene. Impozáns, kőből készült kapukerete a félkör alakú rózsaablak feletti írással kétséget kizáróan hirdeti az építés évét: 1923.
Praktikus lakóházból bájos, polgári otthon
A Kartács utca 20. szám alatti telket (a mellette lévő 22. számúval együtt) Melocco Péter építési vállalkozó vásárolta meg 1911-ben, és a gazdasági célú épületek mellé egy emeletes lakóházat is épített, azonban pár év múlva túladott rajta. Az új tulajdonosok, a szintén iparos Rákos József és felesége 1923-ban jelentősen átépítették annak a Löffler Béla építésznek a tervei alapján, aki többek között a Kazinczy utcai zsinagógát is tervezte. Így nyerte el mai, elragadó formáját, amely az art deco érzetű neobarokk építészet stílusjegyeit viseli magán. A házaspár azonban csak öt évig maradt itt, vélhetően megváltozott életkörülményeik miatt eladni kényszerültek az ingatlant, amely így 1928-ban Szende Mihály tulajdonába került. Az iparos kereskedelmi célokra használta a területet, majd két részre osztotta, és a 20-as szám alatti telket, rajta az épülettel 1939-ben Mácsovits (később Mácsai) Lajos vásárolta meg. Bár a kereskedő is azzal a céllal vette meg az ingatlant, hogy a vidéki bőráruüzletét a fővárosba helyezze át, családjával együtt beleszerettek a gyönyörű lakóházba, és ideköltöztek.
A különleges épületről Bazsó Gábor és Mándl Evelin írt beszámolót a Polgári lakáskultúra az 1920-as évek elején: Löffler Béla négy háza címmel. A cikket olvasva belülről is részletesen megismerhetjük az épületet. Ennek értelmében az eredeti tervek szerint az alagsorban iroda és raktár kapott helyet, összesen hét szoba volt a földszinten és az emeleten, továbbá fent egy három cselédszobás lakást is kialakítottak, amelyben bérlő lakott. A szerzők szerint az előszobával, mosdóval, mellékhelyiséggel, mennyezeti stukkókkal gazdagon díszített hallal, domborműves-kandallós fogadószobával, ebédlővel, valamint cselédszobával rendelkező alsó szint valószínűleg a vendég- és ügyfélfogadás helyszíne volt. Falépcsőn keresztül lehet feljutni az emeletre, itt volt a szülői háló az utcafrontra néző szobában, valamint a „lányszoba” a sarok-zárterkéllyel. A család fent, a nagy ablakos, erkélyes „reggelizőszobában” étkezett, amelyhez konyha is tartozott.
Önkormányzati bérlakás vagy történelmet őrző műemlék?
A leírás alapján az épület belülről is nagyon romantikus lehet. A hallban lévő kandalló párkányán például puttók által tartott vitorlás hajók alatti írás hirdeti: szállj szelek szárnyán. Szintúgy nagyon szép lehet az emeleti fürdőszoba Kopp Ferenc üvegfestő és iparművész által készített, fürdőző sellőt ábrázoló színes üvegablaka. A szerzők szerint
a Kartács utca 20. szám alatti lakóház kívül-belül hű képet ad az utókornak az I. világháború utáni korszak, valamint annak iparos társadalmi rétegének lakhatási szokásairól.
2015-ben a kerület a mostanra önkormányzati tulajdonban álló ingatlan helyére – a bérlakásépítési programjának keretén belül – negyvennyolc lakásos társasházat tervezett, így többek között a történelem folyamán négylakásossá alakított Kartács utca 20. szám alatti épületet is bontásra ítélték.
Az önkormányzat szerint ugyanis az épület nem újítható fel gazdaságosan, és álláspontjuk szerint műemléki értéket sem képvisel.
A fent említett tanulmány szerzőinek véleménye szerint azonban a ház nemcsak az I. világháború utáni építészet egyedi mintapéldánya, hanem egyben Löffler Béla munkásságát is remekül mutatja be.
Ezután éveken át tartó jogvita alakult ki az állami műemlékvédelem, valamint a kerületi önkormányzat között, amire 2022-ben került pont. Áprilisban ugyanis a házat egy miniszteri rendeletben védetté nyilvánították. Az indoklás szerint a lakóház olyan építészeti, belsőépítészeti, képző- és iparművészeti értékekkel, valamint beépített történeti berendezésekkel, rendelkezik, ami
a 20. század első felére jellemző magyarországi polgári lakáskultúra egyik legintaktabb állapotban fennmaradt példája.
Továbbá rendelkeztek arról is, hogy az ingatlan vonatkozásában a magyar államot elővásárlási jog illeti meg.
Így hát tovább csodálhatjuk – egyelőre kívülről – ezt a bájos házat, de a további sorsáról nincs információ. Felröppentek olyan hírek, amelyek szerint múzeummá kéne alakítani, de hogy ezt ki, mikor és hogyan tenné meg, arról még nincs információ. Mindenesetre még mindig ott áll, csendesen pihenve az árnyas fák zöld lombja alatt, és talán egy szebb jövőről álmodik.
Források:
- Bazsó Gábor – Mándl Evelin: Polgári lakáskultúra az 1920-as évek elején: Löffler Béla négy háza, Műemlékvédelem
- Vincze Miklós: Újra műemlékké nyilvánították a házat, amit a XIII. kerület korábban le akart bontani, 24.hu
- Vincze Miklós: Évek óta le akar bontani egy értékes házat a XIII. kerületi önkormányzat, 24.hu
- Nemes D. Nikolett: Újabb épületeket nyilvánítottak műemlékké egy miniszteri rendelet alapján, Építészfórum
- Újabb műemlékekkel gazdagodott Budapest, PestBuda
- Íme a XIII. Kerületi Közszolgáltató tájékoztatója a Kartács utcai régi épület bontási tervéről!, 13.kerulet.ittlakunk.hu
Most előrendelheted
a We Love Budapest új könyvét!
Nagy hírünk van, nemsokára könyvünk jelenik meg! Nem kevesebbre vállalkoztunk a We Love Budapest újságíróiként, mint hogy megírjuk Budapest mind a 23 kerületének történetét.
A színes grafikákkal és fotókkal illusztrált könyvet itt most elő is rendelhetitek, hogy biztosan ne maradjatok le róla!
hirdetés
