Mintha a Stranger Things Hellyel lefeléjébe kerültünk volna, úgy éreztük magunkat a nagyközönség számára először, csak ezen a hétvégén megnyílt Rákosszentmihályi víztárolóban. A Gellért-hegyi Gruber József víztároló elődje és kis testvére egy gépházból és egy medencéből áll, előbbi 1972-ben, utóbbi 1976-ban épült. A létesítményhez kellemes, családi házas környéken keresztül vezet az út, a megközelítést sajátossá teszi, hogy a Rákosszentmihályi víztároló területe valójában Sashalmon található. Üde, zöld, leginkább parknak tűnő területen át vezet utunk a víztárolóhoz, azt, hogy egy kellemes zöldterületnél sokkal fontosabb helyen vagyunk, csak a magas kerítésből és a kamerából lehet sejteni.
Először inkább uszodára hasonlító, mozaikcsempés előtérbe érkezünk, néhány makett mutatja be, hogyan jut a főváros ivóvize a Szentendrei-sziget, Csepel vagy éppen a Margitsziget csáposkútjaiból a vízvezetékünkbe. A betekintőablakokon azonban már egészen más világ tárul a szemünk elé, megpillantjuk a 7 méter magas, 10 ezer köbméteres feszített betonmedencét, amelynek 22 hatalmas betonoszlopa valószerűtlen óriásokként tartja a tetőzetet. A Gruber József tervei alapján készült különleges, zongora alakú medence az első ilyen víztároló volt hazánkban, amely mintaként szolgált a két, 40 ezer köbméteres medencével felszerelt Gellért-hegyi létesítmény építéséhez. Gruber József magyar gépészmérnök és egyetemi tanár volt, aki a Műegyetemen az Áramlástan Tanszéket vezette, valamint a Gépészmérnöki Kar dékánjaként és az egyetem rektoraként is dolgozott. A rákosszentmihályi létesítmény tervezéséhez müncheni víztároló szolgált mintaként, a tervezés során a víz áramlását füsttel modellezték.
Budapesten egyébként 1868 óta működik vezetékes víz, az első csáposkút a Parlament helyének közelében volt, jelenleg 756 csáposkút gondoskodik a város ivóvízellátásáról. Vizünk nagyon jó minőségűnek számít, hála annak a kavicsrétegnek, amit a főváros környékén ülepített le a Duna. Ez a réteg természetes szűrőként működik, míg egyes helyeken néhány óra alatt csepeg át a víz, más részeken ugyanehhez évekre van szükség. A Fővárosi Vízművek összesen 7700 kilométernyi vezetéken át juttatja el a háztartásokba a vizet. A vízszint a rákosszentmihályi létesítményben általában 6 méteres magasság körül mozog, de eltérő, hogy mikor mennyi tárolnak belőle, a vízigényes nyári hónapokban 60 ezer köbméter, míg télen 45 ezer köbméter áramlik át a létesítményen. A tárolt víz minőségét folyamatosan ellenőrzik.
A medence zongora alakú kialakítása arra szolgál, hogy a víz sehol se pangjon, folyamatos legyen az áramlás, az oldalsó, vékony lamellák szintén ezt a célt szolgálják. A víz feletti légtér szellőzése is sajátos, a külvilágból ideérkező, már többszörösen szűrt levegő egy hőcserélőn halad át, így télen-nyáron azonos a hőmérseklete a vízével, ami abban segít, hogy ne csapódhasson ki a pára, amely kedvező környezetet teremthetne a baktériumoknak. A medencetérben egyébként jellegzetes szag uralkodik, mindannyian megismerjük, a klór miatt van. A klórozásra egyébként nem elsősorban a víz minősége, hanem azért van szükség, mert a vízvezetékekben lehetnek olyan szivárgások, amelyeken át kórokozók juthatnának az ivóvízbe.
A víztároló nemcsak tökéletesen funkcionális mérnöki munka, hanem lenyűgöző építészeti teljesítmény is. A létesítmény jó esetben is csak évente egyszer látogatható, ilyen időközönként kötelező ugyanis a takarítása, amelyhez le kell ereszteni. Ilyenkor tehetünk egy sétát a különleges, utópiának és disztópiának egyaránt beillő betonerdőben.
(Borítókép: Kálló Péter – We Love Budapest)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
