Ritkán adódik lehetőség, hogy bejussunk egy modernista épületbe, főleg az ikonikus Napraforgó utcában, ahogy arra is, hogy Bauhaus stílusú (hogy mit nevezhetünk annak, azt ebben a cikkünkben fejtettük ki) vagy ihlette tárgyakat, bútorokat nézegessünk, ráadásul úgy, hogy a tárgyaktól sem kordon, sem vitrin nem választ el minket, hanem a térben, testközelből láthatjuk őket.
A CODE Showroom szervezésében és a Budapest Design Week keretében végre lehetőségünk volt belépni egy ilyen magánvillába, így felfedezhettük a Napraforgó utca 11. épületét, és Bepillantást kaptunk abba is, milyen lehetett itt az élet az 1930-as években.
A Napraforgó utca
Amikor modern villákról beszélünk, rendszerint a Napraforgó utcai kísérleti lakótelepet hozzuk fel példaként, ahol a két világháború közötti magyar építészet legjobbjainak épületei sorakoznak. Bár a villákat látva arra gondolhatnánk, hogy mindegyiket egy-egy tehetősebb polgár építtette, valójában a lakhatási válság és a megváltozott életkörülmények hívták életre a telepet – meg persze az 1930-ban Budapesten megrendezett nemzetközi építészeti kongresszus, ahol szerettük volna megmutatni a világnak, hogy építészeink hogyan vélekednek az otthonokról.
A Napraforgó utca házait a kor egyik legnagyobb építési vállalkozója, a Fejér és Dános készítette el. Összesen 18 építész dolgozott a Napraforgó utca 22. épületén, akik bár törekedtek a modern építészet jegyeit hangsúlyozni, mégis mindegyik a saját elképzelése szerint tervezett. Az építészek között egyaránt voltak modern szellemiségben alkotó fiatalok és már befutott, nagy névnek számító idősebbek. Tervezett ide Molnár Farkas (ő az egyedüli, aki a Bauhaus iskolában tanult, és sajnos az általa tervezett ház van a legrosszabb állapotban), Kozma Lajos, Fischer József, Hajós Alfréd és Vágó László is – utóbbinak köszönhetjük a Napraforgó utca 11. ívelt épületét.
Kicsi telken nagy ház
Vágó László neve elsősorban testvérével, Vágó Józseffel közös irodájuk miatt lehet ismerős, ugyanis szecessziós épületeikkel teleépítették a várost – és az országot is –, emellett számos pályázaton is indultak. 1911 után már külön utakon folytatták, László pedig, aki fiatalon többek között Quittner Zsigmondnál volt kőművesinas, szép lassan a modern építészet felé fordult, együtt alkotott és mozgott a CIAM (a modern építészet nemzetközi szerve) magyar csoportjának tagjaival. Nem véletlen hát, hogy a Napraforgó utca 11. telkére egy olyan házat álmodott, ahol
a funkció és a forma harmóniában van egymással.
A Napraforgó utcai telepen az építészek igyekeztek megmutatni, hogyan vélekednek a lakásépítés kihívásairól, és hogyan lehet az eddigi élettereinket újradefiniálni, a pasaréti villával Vágó László is erre tett kísérletet. Bár alapvetően kis telken épült, a helykihasználás mégis remekül összejött: ez egy 200 négyzetméteres épület, ahol egykor a földszinten volt a cselédszoba (egy vizesblokkal), a kamra, a konyha, az ebédlő és a nappali, míg az emeleten három (ebből kettő egymásba nyílt) szoba, egy fürdő, egy reggeliző és egy fedett terasz volt, ahogy a Tér és Forma egyik 1931-es számában megjelent tervrajzokon is látható.
Az eltelt évek során és a változó tulajdonosi igények miatt jó néhány átalakítás történt az épületen – az eredeti fa nyílászárók helyén ma már műanyagot találunk, felépült egy télikert a 90-es években, de a fenti tér is módosult. A Vágó-féle villa nagyjából két éve került a CODE Showroomhoz, akiknek a RAPA Architectsszel közös céljuk, hogy
az eredeti tervekhez hűen állítsák vissza az épületet, ami a felújítás után lakóházként funkcionál majd.
Kozma, Breuer és kortárs tervezők
Hogy milyen lehetett a 30-as, 40-es években itt az élet, annak elképzelésében sokat segített az a kis kiállítás, amit a Budapest Design Week keretében szervezett a CODE Showroom. A korabeli bútorokat, illetve kortárs művészeink, tervezőink Bauhaus ihlette alkotásait is láthattuk a ház tereiben, amivel nagyjából képet kaphattunk arról, mi vezérelte akkor, illetve mi most az alkotókat, és milyen típusú tárgyak között éltek elődeink. A különféle dizájntárgyak párhuzamban állnak a CODE legfontosabb céljával is, hogy hidat építsenek a különböző területek és szereplők között, elősegítve a közös alkotást és a párbeszédet – ahogy Eremia Laura, a CODE Showroom marketingigazgatója magyarázta nekünk.
Fontosnak tartjuk a hazai dizájnszíntér fejlesztését, a minőségi környezethez, gondolkodáshoz és a közös fejlődéshez kapcsolódó szemlélet továbbadását, a Design Hétre szervezett kiállításunk ennek a gondolkodásmódnak a folytatása, egyben pedig felhívás, hogy érdemes a különböző alkotói nézőpontokat egy térben összehozni.
Az eseményen bemutatott válogatás érdekes kontrasztot teremtett: az Iparművészeti Múzeumnak köszönhetően megnézhettük Kozma Lajos székeit és zsúrkocsiját, valamint Nagy Károly piros hallberendezését.
Utóbbinál imádtuk az esernyőtartót, valamint hogy a fogas lámpaként is funkcionált. A saját otthonunkban is el tudnánk képzelni hasonlóan ötletes megoldásokat! A jellegzetes modernista és Bauhaus bútorok (például egy Breuer Marcell tervezte Vaszilij-szék) mellett a kortárs formanyelv csúcsát képviselő alkotások töltötték meg az épületet. Így a kiállítás elemei között volt a Thonet × Jil Sander kapszulakollekciója, az acb Galéria gondosan válogatott kortárs műalkotásai, valamint a Dedar különleges, Anni Albers anyagaiból készült Náfrádi Márta kapszulakollekció és az EJTECH innovatív, interaktív installációja is. Utóbbi egy programozható anyag, amelyet több ponton is módosítottak az alkotók, így amikor hozzáértünk a kárpithoz, az zenélni kezdett – izgalmas volt azzal játszani, hogyan változik ez a zeneiség, ahogy végigsimítunk az anyagon.
A Bauhaus célja mindig is az volt, hogy egyesítse a művészetet, a kézművességet és az ipari tervezést, miközben a funkciót és az egyszerű formákat helyezi előtérbe. A CODE Showroom kiállítása szintén ezt az összefonódást mutatta meg nekünk, meg persze azt is, hogy a Bauhaus szellemisége a mai napig nagyon is él. A Vágó László tervezte Napraforgó utcai ház jó platformot adott arra, hogy a modern és a kortárs építészet, a dizájn és a művészet találkozzon, miközben az alkotókat és a látogatókat egyaránt inspirálja. Mivel a dizájntárgyakkal és -bútorokkal sok esetben múzeumi körülmények között vagy galériákban, dizájnvásárokon találkozunk, üdítő élmény volt ezeket a nekik szánt térben, a természetes közegükben látni. Örülnénk, ha a jövőben több hasonló kezdeményezés is lenne.
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
