Érdekel az építészet és Budapest, de kicsit többre vágysz a már jól ismert szecessziós és századfordulós épületek történeteinél? Milyen épületeket terveztek Budapesten a két világháború között? Pesten innen, Budán túl podcastünk legújabb epizódjában a modern magyar építészet skanzenjeként szolgáló Napraforgó utcáról beszélgettünk Ferkai András Ybl Miklós-díjas építészettörténésszel. Szóba került a Bauhaus és a modern építészet viszonya, a lakók történetei, hogy miért kísérleti, és az is, hogy valójában ezek sokkal színesebb épületek voltak egykor. Sőt még ahhoz is adunk tippeket, mi mindent érdemes megfigyelni ezeken a modern házakon.
Mi is szeretjük a főváros századfordulós arculatát meg persze a szecessziós épületeit, ám a két világháború közötti építészetére is érdemes odafigyelni. Az egyszerűnek látszó, mégis minden apró részletig megtervezett, elegáns modernista bérházak és épületek mindig visszarepítenek minket a 30-as, 40-es évek nagyvilági életébe, ugyanis ezekben a házakban sokszor a vagyonos értelmiség lakott. De a bérházak helyett, amik közül a Margit körúton és környékén egészen sokat találunk, most inkább a villákra helyezzük a hangsúlyt.
Amikor modern villákról beszélünk, rendszerint a Napraforgó utcai kísérleti lakótelepet hozzuk fel példaként, ahol a két világháború közötti magyar építészet legjobbjainak épületei sorakoznak. A Pesten innen, Budán túl podcastünk következő adását is ennek a telepnek szenteltük. Szóba került a háború utáni lakásínség és hogy a város, valamint az építészek milyen megoldásokat adtak erre a problémára, ahogy a Bauhaus és a modern építészet közötti különbségről is beszélgettünk Ferkai András Ybl-díjas építészettörténésszel.
A 20. században rengetegféle lakóteleptípus készült, amelyek mindegyike a háború utáni lakhatási válságra próbált megoldást adni, ám a Napraforgó utca mintatelepe, ahogy a nevében a kísérleti jelző is mutatja, valami egészen újat próbált adni az embereknek. Az Ördög-árok mellett lévő pasaréti telepet az 1930-ban Budapesten megrendezett nemzetközi építészeti kongresszus miatt építették fel, hogy megmutassuk a világnak, itthon hogyan reagálunk a lakásépítés kihívásaira.
A Napraforgó utca házait a kor egyik legnagyobb építési vállalkozója, a Fejér és Dános készítette el, ám a telkek és a házméretek nagyságában komoly vita alakult ki a Közmunkatanács, a Főváros és a cég között, így a projekt nem készült el a kongresszus idejére, hanem egy évet csúszott.
Összesen 18 építész dolgozott a Napraforgó utca 22 épületén, akik bár törekedtek a modern építészet jegyeit hangsúlyozni, mégis mindegyik a saját elképzelése szerint tervezett. Ehhez fontos tudni, hogy az építészek között ugyanúgy ott voltak a modern szellemiségben alkotó fiatalok, mint a már befutott, nagy névnek számító idősebbek. Tervezett ide Molnár Farkas – az ő házát lehet Bauhausnak nevezni, hiszen ő tanult a dizájniskolában –, Kozma Lajos, Fischer József, de az újpesti városházáról ismert Böhm Henrik és Hegedűs Ármin, valamint Wälder Gyula és Hajós Alfréd is. Így lehet az, hogy a házak között egyaránt megjelenik a neobarokk kovácsoltvas erkély és kerítés, a szecessziós tömegformálás és az art deco díszítés is.
Az egyemeletes házakban a legkülönfélébb lakókkal lehetett találkozni, a gróftól kezdve a palotaőrön és a színésznőn át az illegális kommunista párt munkásaiig. Utóbbi egy házaspár volt, ők a Napraforgó utca 18. szám alatti házban laktak, és mivel bekapcsolódtak a háború utáni kommunista mozgalomba, 1945 után is itt maradhattak, a Napraforgó utca 20. viszont a kitelepítés szomorú emlékét őrzi.
Érdemes egy sétát tenni a házak között, mert mindegyiken találunk valami izgalmas részletet. Aki a podcast után szeretne még egy picit elmélyülni a Napraforgó utcai kísérleti lakótelep történetében, annak ajánljuk Ferkai András Modern házak és lakóik című könyvét, akit pedig a két világháború között épült modern villák csigáztak fel, ebben a cikkünkben olvashat róluk bővebben.
