A Városliget legrégebbi emléke nem az Ezredéves Országos Kiállításról itt maradt építmény, hanem egy rejtélyes sír, amelynek létezéséről lehet, hogy még nem is hallottatok. Kit helyeztek örök nyugalomra a Fuit feliratú sírban, és miért pont itt temették el a illetőt? A titokzatos halott kilétéről több legenda is szárnya kapott az 1950-es években. Az egyik egy meghasonlott költő hamvairól szólt, a másik egy magyar főúr és egy grófkisasszony szerelmének megszakadását társította hozzá. Hogy melyik verzió igaz? Egyik sem.
Kit rejt a sír?
Bár fantáziadús lenne, ha egy hősszerelmes főúr vagy egy költő nyugodna a sírban, valójában egy ügyvédet helyeztek itt örök nyugalomra. A Vakok kertjéhez közeli sírt 1806-ban (Buza Péter könyvében az 1806-os nekrológra hivatkozik, más források 1809-es dátumról írnak) emeltette a városi tanács a városerdő ma Hermina-kápolnához közeli részén, ami akkor még ideális volt arra, hogy itt helyezzék örök nyugalomra az ügyvédet, aki
végrendeletében kikötötte, hogy a Ligetben, az akkor még Ökördűlő, majd Batthyány-erdő néven ismert terület belsejében temessék el, sírkövén pedig csak a Fuit (latin, jelentése: ′volt′) felirat legyen.
A titokzatos sír a kissé különc Horváth Jakab pesti ügyvédet, Grassalkovich herceg jószágigazgatóját rejti. Ahogy Buza Péter Fuit – Egy sír regénye című kötetéből kiderül, vagyonát jótékony célokra ajánlotta fel, illetve 700 forintot adományozott Pest városának, ebből 190 forint volt a sírhely, 150 forint a sírkő elkészítése, a maradék 360 forint került végül a városi pénztárba.
Különc volt
Horváth Jakab 1738-ban született Toporc községben. Pozsonyban és Pesten is jurátuskodott, majd utóbbi helyen telepedett le, de a családalapítás helyett a munkába és a könyvekbe temetkezett – állítólag hatalmas könyvtára volt. Nem volt mindennapi figura, és annak ellenére, hogy szép vagyonra tett szert, az élvezetek helyett a bölcselkedésbe merült. Olyannyira nem foglalkozott a földi örömökkel, hogy felesége sem volt, divatos ruhákat sem hordott, és tükröt sem tartott a lakásában. Az viszont érdekesség, hogy ő volt az egyik ügyvéd, aki a Martinovics-per vádlottjait védte.
A sírt 1955-ben hozatta helyre a Herminamező Polgári Köre, és a Főkert is ekkor vette körbe védőkerítéssel az emlékhelyet. A különös sírról egyébként Ének a pesti ligetről című versében Arany János is megemlékezik:
El is megyek tán nemsokára,
Hír-név, dicsőség nem maraszt;
Tudom, mit ér fagyos sugára,
Itt is megtanulhattam azt:
Nyerd bár világi életedben
Ég és föld minden koszoruit:
Neved csak az, mit e ligetben
Egy sirkő rád olvas: Fuit.
Források:
- Buza Péter: Fuit – Egy sír regénye, Zuglói füzetek, Budapest, 1996
A cikk az Arcanum Újságok felhasználásával készült.
(Borítókép: We Love Budapest)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
