Érdemes néha kitekinteni Budapest külső tengelyére, mert egészen érdekes változásoknak lehetünk a szemtanúi. Bár a Boráros tér környékén és a kijjebb eső részeken sokszor csak átutazunk,
ha belevetjük magunkat a Soroksári úti Duna-part és a Vágóhíd utca környékének felfedezésébe, akkor nagyon vegyes és érdekes épített környezettel találKOZHATUNK.
A KÉK Városi Séták csapatával közös sétánk során megismerhetjük a 2000-es években megvalósult merész elképzeléseket, az újraértelmezett ipari épületeket és az olyan nagyszabású, ám kettős megítélésű projekteket, mint a Közvágóhíd átalakítása.
Gyár állott...
Ma leginkább közlekedési csomópontként gondolunk a Boráros térre: innen indul a HÉV Soroksárra, megáll a 2-es villamos, a 4-es és a 6-os, áthaladnak itt a buszok, míg éjszaka a bulizók közül is sokan érintik hazafelé menet. Mindemellett látunk itt Duna-parton sétálókat, és ha elnézünk a Soroksári út irányába, akkor egy modern irodaházakkal és lakóparkokkal teli városkép fogad minket, ahol újabb és újabb épületeket húznak fel – nemritkán a még menthetők helyén (Közvágóhíd).
Nagyon másként fest ez a rész, mint 100-150 évvel ezelőtt, amikor még gyárak és malmok álltak az út mentén, amikor még állt az Elevátor-ház, működött a Dunaparti teherpályaudvar, és az áruforgalom lebonyolítása határozta meg a környéket.

Sétánk során kiderítjük, hogy a Boráros tér vajon a borárusításról kapta-e a nevét, ahogy azt is, hogy honnan jön valójában ez a feltételezés. Beszélünk arról is, hogyan jött létre a tér, és miként változott az arculata a 19. századtól napjainkig, elvégre egészen a II. világháborús pusztításig itt állt a hazai kereskedelem egyik csúcsintézménye, az Elevátor-ház, 1951-ben adták át a HÉV végállomást, 1952-ben az újjáépített Petőfi hidat, az 1980-as évekre pedig teljesen átalakították a tér közlekedési rendjét.
Változás változás hátán
A 90-es években ismét változás történt: elbontották a vasúti teherpályaudvar maradványait, majd a helyén elkezdődött a Millenniumi Városközpont kiépítése. A terv egy fasorokkal, lámpasorokkal szegélyezett Duna-parti sétány kialakítása volt, amit a városrendezés a belvárosi sétányok mintájára szeretett volna megvalósítani, és ennek első lépéseként épülhetett fel a posztmodern Duna Ház.

Malmok mindenütt
Volt idő, amikor Budapest malmai világhíres lisztet őröltek, amelyet nemcsak Európába exportáltak, de Brazíliába is. A 19. században a malmok uralták a Duna-parti látképet: négy-öt emeletes téglaépületek, silók, magasba nyúló, füstölő tornyok voltak mindenfelé. A gőzmalmoknak viszonylag nagy volt a vízigénye, részben ezért is épült mind a Duna mellé, de a folyó a gabona és a liszt szállítását is megkönnyítette. Nem meglepő ezek után, hogy Külső-Ferencváros, különösen a Soroksári út adott otthont a főváros malmainak.
Elsőként a Concordia épült fel, ez volt Budapest legnagyobb kapacitású malma, még az amerikai molnárlegények is ellátogattak IDE, HOGY ellesSÉK a gyártási folyamatokat.
A Concordia után a Gizella és a Hungária malom épületei is elkészültek, ezek a mai napig megvannak, az egyikben lakásokat, a másikban irodákat alakítottak ki. A Gizella malom a rendszerváltás óta műemléki védelem alatt áll, de csak 2016-ban kezdett rendeződni a sorsa, miután egy merész ötlettel loftlakásokat alakítottak ki benne. Az épület érdekessége, hogy a belső átrium hatalmas falfelületeit kortárs művészek falfestményei borítják.

Sétánk során érintjük majd az 1892-ben felépült Zwack-gyárat, az egykori Ferencvárosi Malom helyén felépült kortárs épületet, az MTA Humán Tudományok Kutatóházát, ahogy megnézzük azt is, hogy áll most az egykori Közvágóhíd átalakítása, és milyen épületeket terveznek a helyére, de a ma már irodaházként funkcionáló egykori Borjúvásárcsarnok történetét is megismerjük. A május 18-i Ipari múlt, kortárs jelen: Külső-Ferencváros átalakulása sétánkra itt tudtok jelentkezni, jártjuk be együtt Budapest külső tengelyét!
(Borítókép: Koncz Márton – We Love Budapest)