Egy családra való tragédia
Korompay Emánuel Aladár kettős állampolgár volt, mivel egy lengyel nőt vett el feleségül, és nem Magyarországon telepedtek le, hanem a házasság megkötése után Lengyelországot választották az új család otthonául. A házaspárnak három gyereke született. Korompay a Varsói Egyetem magyar lektora volt, mellette pedig a lengyelországi magyar követségen mint kultúrtanácsos is tevékenykedett. 1939-ben vonult be, a szovjet frontra került, ahol hamar hadifogságba esett. Harkovban halt meg, ami az összefoglaló nevén katyńi mészárlásnak nevezett gyalázatos gyilkosságsorozat egyik helyszíne volt. Valamikor 1940 tavaszán lőtték bele a meszesgödörbe, a holtteste sosem került elő.
A család sosem tudta meg, mi történt a férfival, így a holttestét sem tudták tisztességgel eltemetni. Ugyanígy Korompay sem tudta meg, hogy a családjával mi történt: gyakorlatilag egyetlen tagját leszámítva megsemmisült a teljes família. A II. világháborút egyedül a legidősebb Korompay lány, Ilona élte túl. Korompay feleségét, Mieczysławát koncentrációs táborba hurcolták, és ott gyilkolták meg. Márta lánya 1939 szeptemberében hunyt el Varsóban, egy német bombatámadás során. Elżbietát pedig 1943-ban letartóztatta a Gestapo mint ellenállót. A vallatások során kegyetlenül megkínozták, majd a lány, kihasználva egy kínálkozó alkalmat, öngyilkos lett a börtönben.
Egy élet a lengyel–magyar barátság jegyében
Korompay Emánuel Aladár egy átlagos katolikus magyar család sarjaként született 1890 márciusában Budapesten. A Budapesti Tudományegyetem (a mai ELTE) hallgatója volt, filozófiából diplomázott, majd nem sokkal később kitört az I. világháború, ő pedig bevonult, meg sem állt a galíciai frontig. A lengyel kötődés, a lengyel nép és kultúra iránti érdeklődés, tisztelet és szeretet ekkor erősödött meg benne. Amikor a háború után (1919-ben) kitört egy újabb, egy lokális, a szovjet–lengyel, Korompay önkéntesként csatlakozott Piłsudski marsall seregeihez. 1921-ben lezárultak a harcok, a lengyelek legyőzték Sztálinékat. Korompay Lengyelországben maradt, megnősült, majd családot alapított.
Viszonylag nyugodt évek következtek az ekkor már kettős állampolgár Korompay életében. A követségen dolgozott mint kultúrtanácsos, mellette 1930-tól a Varsói Egyetem Hungarológia Tanszékének magyar lektoraként is működött. E minőségében állította össze és szerkesztette az első lengyel–magyar szótárt. A lengyel hungarológia úttörőjeként végzett tevékenysége erősítette a lengyel–magyar kapcsolatokat, elsősorban nem politikai, hanem lelki, szellemi és kulturális értelemben.
A tragikus vég
Korompay nemcsak kettős állampolgár volt, hanem a lengyel hadsereg tartalékos tisztje is. Ezért amikor ismét kitört a háború, a harctérre indult ő is, a keleti frontra. Nem volt szerencséje: már a harcok elején, 1939-ben szovjet hadifogságba esett. Ukrajnába, a starobelski fogolytáborba került. A következő évben, 1940 tavaszán több ezer társával együtt kivégezték az ún. katyńi mészárlásban. A több helyszínen és összehangoltan lezajlott embertelen cselekedet egyik áldozata lett Korompay Emánuel Aladár, akit Harkovnál lőttek agyon.
1939 szeptemberében a szovjet csapatok a lengyel államot hadüzenet nélkül megtámadta. Ez a korábbi titkos egyezmény, a Molotov–Ribbentrop-paktum egyik fontos rendelkezése volt: a kommunista szovjet és a náci német állam felosztja egymás között a Lengyel Köztársaság területét. Németország megtámadja a lengyeleket nyugatról, majd pár nappal később a szovjetek jönnek keletről.
Az elfogott lengyel tiszteket és főtiszteket több fogolytáborba osztották szét. Majd 1940. március 5-én a Szovjetunió belügyi népbiztosa, Lavrentyij Berija kegyetlen döntést hozott: a hadifogolytáborokban raboskodókat mind egy szálig ki kell végezni. Az áldozatok száma 22-23 ezerre tehető. Bár a Szovjetunió igyekezett mindent titokban tartani, a németek már 1943-ban felfedezték a tömegsírokat. Ám nyíltan beszélni a szörnyű eseményekről csak a 90-es évektől lehetett, a szovjet birodalom bukása és felbomlása után.
Volt még egy magyar vonatkozású áldozata a tömeggyilkosságnak Korompay Emánuel Aladáron kívül: Oskar Rudolf Kuehnel. Pár évvel fiatalabb volt Korompaynál, és az ő családja Magyarországról érkezett Galíciába, ahol megtelepedtek. Kuehnelnek osztrák–német vér folyt az ereiben, valamint magyar. Lengyel katonatiszt volt, aki a háború kirobbanásakor előbb a németek ellen harcolt a nyugati országrészben, majd keleten a szovjetek ellen. Hadifogságba esett ő is, majd pár hónap fogolytábor után őt is kivégezték. Vele Katyńban végeztek. Az ő holttestét sikerült azonosítani. A zsebében voltak a papírjai.
Források:
(Borítókép: Németh András dr. – Fortepan)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
