Budapest egyik leghíresebb épülete valójában egy történelmi épületcsoport, melynek része a jáki kápolna és a vajdahunyadi vár másolata is. Az Alpár Ignác tervezte épületet eredetileg az Ezredéves Országos Kiállításra emelték, hogy bemutassa a magyar építészet jellegzetes stílusait, ám a közönség annyira megszerette, hogy megmentették a teljes elbontástól.

Rengetegszer sétáltunk már el előtte, és a turisták is rendszeresen felkeresik a Vajdahunyad várát a Városligetben, hiszen ez Budapest egyik legfőbb látnivalója. De az már egyáltalán nem biztos, hogy ismerjük a történetét. Meglehet, azzal sem vagyunk tisztában, hogy a név valójában nem egy épületet, hanem egy történelmi épületcsoportot takar. Az először 1896-ra – merthogy ma nem ezt a verziót látjuk – felépült vár az ezeréves magyar építészetet mutatta be, és csak egy kiállítás erejéig állt volna a Ligetben, de annyira megtetszett az embereknek, hogy még jó ideig a helyén maradt.

A vár a Mezőgazdasági Múzeum otthona lett, ám a fa és az átmeneti alap nem bírta túl sokáig a nedves környezetet, így amikor megadta magát, muszáj volt elbontani. Ám a sajtó, az építészek és a lakosság összefogásával végül 1908-ban már kőből és téglából építették újjá – ezt a konstrukciót látjuk ma is.

Ideiglenesnek készült

A millenniumi kiállítás az ország kulturális fejlődésének főbb mozzanatait mutatta be ország-világ előtt. Ebből a sorból az ezeréves magyar építészet sem hiányozhatott, így a történelmi tárlatnak helyet adó ideiglenes építményt Alpár Ignác úgy tervezte meg, hogy felismerhetők legyenek a fontosabb épületek és részletek (persze a különböző magyar épületek összeolvasztása a tervpályázat kritériuma is volt). A 21 részes Történelmi Épületcsoportot pavilon mivoltához híven

gerendákból, fatáblákból, gipszből, vászonból, habarcsból építették, és egyértelműen a szezonális tartósságban gondolkoztak, hiszen a terv szerint a kiállítás bezárása után a Ligetben felhúzott épületek jó részét elbontották volna.

Az épületet azonban annyira megszerették, hogy amikor megindult a pavilonok bontása, ezt kivételesen megtartották, a Főváros pedig átengedte az akkor frissen megalakult Magyar Mezőgazdasági Múzeumnak. Ennek mindenki örülhetett, megmaradt a közönségkedvenc épület, és az intézmény is otthonra lelt. Az öröm viszont nem tartott olyan sokáig,

az átmeneti és gyenge anyagok ugyanis vizesedni kezdtek, az épületet életveszélyessé nyilvánították, bezárták és elbontották.

A történetnek itt vége is lehetett volna, ám a nagyközönség heves tiltakozása meg persze a művészek, a muzeológusok, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, illetve Darányi Ignác földművelésügyi miniszter kiállásának köszönhetően a kormány úgy döntött, visszaépítik a Vajdahunyad várát, immár tartós építőanyagokból. A terveket ismét Alpár Ignác készítette, irányítása alatt 1902-ben indultak meg a munkálatok. 1904-re készült el a gótikus, illetve a reneszánsz-barokk épületszárny, a román stílusú részt pedig 1908-ra fejezték be – bár a kiállításokat már 1907-ben, magyar királlyá koronázásának 40. évfordulóján megnyitotta I. Ferenc József.

Valóban Vajdahunyad?

Az Ezredéves Országos Kiállításra épült Vajdahunyad vára valójában nem vár, és nem is egy darab épület, hanem pavilonok sorozata, melyek román, gótikus, reneszánsz és barokk stílusban készültek, és több emblematikus magyar épület másolatai. A névadó épületet

Alpár Ignác egyértelműen a Hunyadi-család birtokában lévő erdélyi lovagvárról mintázta, és már megépülte után is ezzel azonosították az arra járók, de valóban csak a vajdahunyadi vár részleteit GYÚRTA egyBE a tervező?

Az épületen jól elkülöníthetők a különböző stílusok, így az egyes épületrészletek is, amelyek között a névadó erdélyi vár elemeinek (Nebojsza-torony, Hunyadi-loggiák) másolatai mellett felfedezhetjük a pécsi dóm kápolnarészletét és a szepescsütörtöki Zápolya-kápolna bizonyos részleteit, ahogy a lőcsei és a besztercebányai pártázatos házak elemei, a bártfai városháza erkélye, valamint a Gödöllői Királyi Kastély néhány motívuma is megtalálható az épületcsoporton.

Bár gyerekként sokunk izgult, hogy a bejáratnál lévő Hidas-kapu csapórácsa egyszer csak lecsapódik, valójában nem tud, hiszen nem lehet leereszteni. A felette lévő ostromfolyosó, lőrések és bástyák Diakovár várának másolatai. A jáki kápolna alaprajzában a lébényi templomét utánozza, míg kapuzata a jáki templomé (ez az épület nem a múzeum, hanem az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye kezelésében áll), a mellette lévő kerengő Árpád-kori pillérek és oszlopfők másolata.

A Magyar Mezőgazdasági Múzeum főbejárata feletti kupola a gyulafehérvári Károlyi-kapu másolata, míg a komplexum délkeleti sarkán lévő torony a brassói Katalin-kapu utánzata.

A II. világháború idején a reneszánsz-barokk rész súlyosan megsérült, és bár a háború után megindult az épület újjáépítése, 1956-ban újabb károk érték. A Vajdahunyad várának teljes rekonstrukciója csak az 1980–1990-es években készülhetett el, 1991-ben műemlékké nyilvánították az épületcsoportot. Érdemes egy nagyobb sétát tenni itt, megnézni a környéken található szobrokat (például: Anonymus, Alpár Ignác, Darányi Ignác) és alaposan szemügyre venni az épület apró részleteit. Olyan érdekességeket is kiszúrhatunk, mint Lugosi Béla mellszobra. Ez persze nem korabeli alkotás, a Drakulát alakító színész mellszobra, a német zenész-képzőművész, Hartmut Zech alkotása 2003 egyik éjjelén került a vár egyik fülkéjébe.

Források:

(Borítókép: Kálló Péter – We Love Budapest)

Címkék