Bejártuk az elkészült Citadellát, ami végre körbesétálható lett, s ha a zöldfelületeit vagy a park jellegét nézzük, akkor kaptunk egy új pihenőhelyet, ahol jólesik sétálni, beleveszni a panorámába és a rengeteg virágba, ahogy az egykori erőd belsejében lévő Citadella Park padjain is jó olvasgatni. Örülünk, hogy kaptunk egy rendezett környezetet, és az épület is felújították, nincs nyoma omladozó építőköveknek, ugyanakkor a megbontott erőd és az átvágásokat jelképező, vakítóan fehér burkolat elgondolkodtató.
A Citadella 1951 óta műemlék, 1987 óta pedig a Szabadság-szoborral együtt világörökségi helyszín.
Az erőd építését 1850-ben kezdték el Emanuel Zitta irányításával, Ignaz Weiss tervei alapján. A császári katonaság 1854-ben vette birtokba az elkészült épületet, amelynek neve az olasz „citadella” szóból ered, jelentése ′fellegvár′, azaz a város fölé magasodó erődítmény. Alapvetően a védelmet szolgálta a birodalmi védelmi rendszer részeként. Az osztrák csapatok 1899-ben vonultak ki az épületből, a budapestiek pedig azonnal hozzáláttak a Citadella elbontásához, de anyagi okokból nem tudták befejezni.
Felemás felújítás
A jelenlegi felújítás, átalakítás koncepciójában ehhez a bontáshoz nyúlt vissza, emiatt vágták át a falakat és kötötték össze a Gellért-hegy két oldalát. Cél volt, hogy az egykori erőd jelleget megszüntessék, a zártság megbontásával újraértelmezzék. Ugyanakkor
ez egy műemlék épület, melyek felújításánál mindig gondosan ügyelni kell arra, hogy a meglévő építészeti értékeit meg- és tiszteletben tartsák, és csak olyan elemeket távolítsanak el, amelyek a hiteles állapotot eltorzítják
– mondjuk, a különféle bódék, pavilonok és a későbbi hozzátoldások. Ez alapján a Citadella esetében jó és kevésbé jó megoldások egyaránt születtek.
Gondosan restaurálták a Citadella falait, ami tényleg visszaadja a 19. századi erőd jelleget. Külön kiemelendő, hogy minden egykori vésésnyomot (az erőd körül sétálva számtalan monogramot fedeztünk fel), lyukat, belövést, bombabecsapódást megtartottak, láthatóvá tettek. A kiállítási térben sétálva is az eredeti téglákat láthatjuk. Továbbá megtisztították a rondella belső tereit és az épületegyüttes központi udvarát, továbbá eltávolították az idők során hozzátoldott idegen beépítéseket is, így az erőd visszakapta eredeti térszerkezetét.
Az elkészült épület kétes elemei egyértelműen az átkeretezett egykori funkció miatti átvágások vagy nyitások,
amik műemléki szempontból értelmezhetetlenek, hiszen nem nevezhetők a védett épület tiszteletben tartásának. Egy műemlék akkor is műemlék, ha annak egykori funkciója negatív tartalmakat hordozott, a műemlék-rekonstrukció pedig nem azt jelenti, hogy ilyen szintű átalakítást végzünk. Az új elemeket a fehér monolitbeton jelzi, ám ez idegen ebben a környezetben, megjelenése pedig erős kontraszt a Citadella eredeti részeihez, így mindenképpen felhívja a figyelmet a beavatkozásra. A színválasztás sem a legoptimálisabb, hiszen napsütésben kifejezetten zavaró a vakító fehérségben sétálni, másrészt alig adták át, és már most meglátszik rajta a kosz. A három nyitást egyébként a Szabadság-szobor mögötti bástyán, illetve a rondella északi és déli torkolatánál helyezte el a tervező, Taraczky Dániel.
A felújítás fontos része volt a rondellában lévő üveg nyaktag is, ez a Citadellában lévő múzeum előcsarnoka. Ez a kortárs megoldások tekintetében izgalmas, ahogy a fogadótéren átívelő többrétegű, ragasztott üvegből készült híd is. Ez azért is különleges, mert itt az üveg szerepe nemcsak esztétikai, hanem szerkezeti is. Az üveg mint elsődleges teherhordó anyag alkalmazása kimondottan ritka az építészetben. Kár, hogy mindezért cserébe bontásokra volt szükség.
A városlakóknak is szól, nem csak a turistáknak
Ottjártunkkor nemcsak turista- és iskolacsoportok sétáltak a Citadellán, láthatóan a városlakók is birtokba vették: futók, kutyasétáltatók, pihenni vágyók egyaránt voltak a megújult épületnél. A megújulás részeként új kilátóteraszok és kilátópontok épültek, beláthatjuk innen az egész várost, ráadásul a Várnegyedre is jól ráláthatunk – kevés olyan panorámapont van a városban, ahonnan a budai Várra is ilyen jó kilátás nyílik. Az udvar és a sétányok parkosítása során több tucat virágos díszfát és cserjét ültettek – QR-kódok segítenek minket a növényhatározásban –, a belső parkot virágos gyepszőnyeg, rózsák, levendulák, futónövények és szőlőtőkék gazdagítják.
A Citadellán található zöldfelület a másfélszeresére nőtt, az erődfalon belül pedig egy új, több mint 6000 négyzetméteres közpark jött létre. Ez mindenki számára nyitott, ingyenesen bejárható, találunk itt kávézót (az árakat inkább a turistákra lőtték be), fagyizót és ajándékboltot is. A parkot új közvilágítás, hulladékgyűjtők és padok teszik komfortossá – így ha úgy tartja kedvünk, nyugodtan kiülhetünk ide szép időben egy könyvvel is. Mindemellett pedig (belépőjeggyel) megnézhetjük A Szabadság Bástyája című interaktív kiállítást is, amely a magyar történelem kiemelkedő eseményeit és alakjait mutatja be, kiemelve a magyarok szabadságért vívott küzdelmeit.
Az évekig húzódó felújítás áprilisra lezárult, kaptunk egy szép parkot, ami sokkal inkább szolgálja a várost és az embereket, mint előtte. A rekonstrukció és a környezetrendezés egyébként a Citadellához felvezető Gellért-hegyi sétányokra nem terjedt ki, így ahogy elindulunk lefelé az erődből, összefirkált falat és információs táblát, széttöredezett lépcsőfokokat találunk. Mindezek ellenére jólesik felsétálni a Citadellához, jó itt megpihenni és jó innen körbekémlelni, kár, hogy a műemlék megbontása némileg beárnyékolja mindezt.
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
