Ma már nehéz elképzelni, de a Tabán parkos zöldje 100 évvel ezelőtt még hírmondóként sem létezett, a területén ehelyett alacsony házak sűrű sora állt. Nem volt túl jó hírű környék, sőt, szép sem, mégis hordozott magában valami romantikát, mert a régi világra kacsintott vissza. Bár annak a régi világnak inkább éjsötét árnyalatai voltak, méghozzá bőséggel, de mint tudjuk: az idő mindent megszépít. A régi Tabán nem volt veszélytelen környék. Leginkább olcsó prostituáltakkal és becsületsüllyesztőkkel teli vigalmi negyedként képzelhetjük el, a legrosszabb fajtából. Aztán persze, ahogy Buda fejlődött, a Tabán is egyre inkább szelídült, de az arculata alig változott, sőt már-már tájsebként húzódott a Gellért-hegy lábánál.
A régi Tabán és terei
A Tabánt, ami a Lánchíd megépítéséig fontos stratégiai pontnak számított a városban, ugyanis révátkelőhelyként is működött, csupa zsindelytetős, szegényes ház alkotta, melyek szabálytalan, girbegurba utcákon álltak. A környék rendkívül rendezetlen volt, és nem volt csatornázva sem. Lakói jórészt szőlősgazdák, iparosok és kereskedők. Mivel ez Buda extrém módon sűrűn lakott részének számított, mondhatni, egy városon belüli falu képét mutatta. Gyakran ütött ki tűzvész, de problémát okoztak olykor az itt húzódó Ördög-árok árvizei is. Ám a Lánchíd (valamint az Alagút) megépítéséig a városrésznek jelentősége volt, elsősorban a kikötő, másodsorban a kocsmák és éjszakai pillangók miatt, utána viszont a környék fontossága egyik pillanatról a másikra odalett.
Már az 1880-as években felmerült a környék komolyabb rendezése. Jelesül az, hogy a Tabán lerobbant házait, kanyargó utcáit és apró tereit elbontsák. Csak hát ez a rész magán viselte a régmúlt nyomát, ami sokakat romantikus képzetekkel töltött el, másfelől pedig a századfordulón gyorsan felfutott, köszönhetően a hamar népszerűvé vált szórakozóhelyeknek, vendéglőknek és borozóknak, melyek itt működtek. A Tabán volt Budapest Montmartre-ja, írók, költők, festők és mindenféle egyéb művészek zarándokhelye. Amikor tehát felmerült az elbontás ötlete, elsősorban ők voltak azok, akik igyekeztek megakadályozni a tervet, és megmenteni a Tabánt.
A régi Tabán terei közül csak a terület szélén állt Szarvas tér maradt meg, de volt ennél két fontosabb köztér is a területen. A Kereszt tér – amit a régi szerb temető helyén alakítottak ki, s melynek közepén egy kereszt állt – számított a Tabán főterének. A másik pedig a Fehérsas tér (vagy Fehér sas tér), ami elsősorban az ott állt pellengér, valamint iskola miatt híresült el. Utóbbi két teret a városrendezés söpörte el, manapság egyiknek sincs nyoma.
A suli, és a pellengérnek látszó tárgy
A Fehérsas tér 1874-ben kapta ezt a nevet, korábban Krakkenplatz (Krakken tér) néven futott. Hogy ez pontosan mit jelentett, nem világos. Ha a kifejezésből elveszünk egy 'k' betűt, a német polip szó többes számát kapjuk, vagy valami mitikus tengeri szörnyre való utalást. Mindkettő fura, hiszen a Dunában nincsenek ilyen szerzetek. Ha viszont az első k betűt c-re cseréljük, akkor talán közelebb jutunk az igazsághoz: a szónak több jelentése is van, utalhat bárkára (ami pedig az egykori révre), de a rozzant házra is használták, ami szintén érthető, bár ha választani kéne, akkor inkább az első jelentésre voksolnánk.
A Fehérsas tér mai mércével mérve nem volt túl nagy, viszont nagyrészt árnyas volt az itt magasodó fák miatt, ez pedig kimondottan hangulatossá tette. Több utca övezte és futott bele (Fehér Sas utca, Hosszú utca, amiből később Hadnagy utca lett, Árok utca, Cipő utca, Aranykakas utca), illetve innen indult a Gellért-hegyre vezető Jakab lépcső. Jelentősége akkor lett, amikor a századfordulót követően felépült itt a Fehérsas téri iskola. Az oktatási intézmény 1906-ban nyitotta meg a kapuit, a lapok pedig lelkendezve írtak róla. A Vasárnapi Újság például így:
Fényes új otthont épített ismét a főváros a magyar népművelésnek. A budai Fehérsas-téri polgári fiú iskola, mely Balázs építész tervei szerint készült, úgy külső, mint belső berendezés tekintetében szinte páratlanul áll nemcsak Magyarországon, de még külföldön is. Az iskola, mely Bárczi tanácsnok lelkes kezdeményezésére épült, a régi Szarvas-téri iskolát van hivatva pótolni. A régi iskola a Szarvas-tér és Krisztina-körút sarkán álló ősi klastromépületben volt elhelyezve. Ez a régi iskola, mely még Mária Terézia idejében épült és nemsokára áldozatul esik a pusztító csákánynak, Budapest egyik legrégibb és egyik legeredetibb épülete és vele eltűnik a földszínéről Budának egyik legérdekesebb emléke. Az új iskola teljesen megfelel a modern kor igényeinek. A Gellért-begy aljában négy felől szabad homlokzattal a tágas és fás Fehérsas téren, Budapest egyik legszebb helyén épült. Az iskola homlokfalai magyar stílű falfreskókkal és kétfelől díszes mozaik-képekkel vannak ellátva. Az osztályok tágas, világos helyiségek, a bútorzat, valamint a fali díszítés is stilizált magyar motívumokkal van ékesítve, a tágas és világos folyosók fűtőkészülékekkel és aszbesztburkolattal ellátva. A második emeleten vannak a szertárak és a Madary tervei szerint bútorozott igazgatói iroda, meg az ifjúsági és tanári könyvtár, továbbá a Kimnach festőművész utasításai alapján berendezett rajzterem. Külön épületet foglal el a kb. 1000 embert befogadó tágas tornacsarnok, mely szintén a legdíszesebben és bármely nagy sportcsarnoknak is dicsőségére váló czólszerűséggel van berendezve. Van az iskolának még két külső és egy nagy belső udvara is, hol a tanulók a szünetekben és torna-órákban szabadon mozoghatnak és játszhatnak. Ez a minta-iskola, mely a fővárosnak sok százezer koronájába került, mely bátran nevezhető az ország legszebb iskolájának, méltán arra van hivatva, hogy fogalmat adjon a nálunk járó idegennek arról, mennyit áldozunk kultúránknak és a népmívelésnek.
Amikor ez az újságcikk megjelent, még senki nem gondolta volna, hogy a mintaiskolának kikiáltott intézmény, aminek az épülete is kimondottan szemrevaló volt, rövid életű lesz, és gyakorlatilag nyom nélkül tűnik el. Pedig a Tabán elbontásának réme akkor már évtizedek óta ott lebegett a környék, így a Fehérsas tér felett is. Az iskola épülete egyébként a 3. szám alatt állt, a korszak egyik neves építésze, Balázs Ernő tervezte, és többek között az is adta a különlegességét, hogy Zsolnay-kerámiákkal díszítették a külső falait.
A téren állt még egy különös oszlop is, amiről az a hír járta, hogy a középkorból maradt a helyén, és hogy az egy pellengér, vagyis egy megszégyenítésre alkalmas középkori büntetőeszköz volt. Ide kötötték ki a tolvajokat és a csalókat, a nép pedig pocskondiázhatta és megdobálhatta őket rothadt gyümölccsel, vagy amivel csak akarta. Csak hát, akármilyen jól hangzott ez a teória az oszlopról, nem volt igaz. A valóságban egy korábban ott magasodott olajlámpás maradványa volt: mindössze a tartószerkezet maradt meg belőle.
Félbemaradt városrendezés
Ha előre sejti bárki is, hogy jön majd a II. világháború, lehet, hogy a Tabán, azon belül pedig a Fehérsas téri polgári iskola még ma is állna. Merthogy a főváros ugyan határozott a környék eldózerolásáról, amit 1933 és 1936 között el is végeztek, ám arra már nem jutott idő és pénz, hogy építkezni kezdjenek. A II. világháború kitörése, valamint a harcok éveken át történő elhúzódása miatt erre ugyanis már nem került sor, ezért az új városrész terve is terv maradt. Mindössze néhány ház maradt meg az egykori Tabánból, valamint a Szarvas tér.
A II. világháborút követően kaotikus állapotok uralkodtak a Tabán helyén, majd az 1960-as években az egészet parkosították. Mivel 1968-tól kezdve minden év május elsején pop-rockzenei fesztivált tartottak a területen, ott, ahol egykor a Fehérsas tér kellős közepe volt. Itt állították fel a Tabáni Szabadtéri Színpadot. Ezt végül 2009 februárjában elbontották a Rác fürdő mellé épülő szálloda miatt, ezzel pedig eltűnt az utolsó dolog a Tabánból, ami még valamennyire jelezte a tér egykori helyzetét és ezzel utalt múltbeli létére is. A tér már rég nincs meg, és a szálloda sem üzemel.
A cikk az Arcanum Újságok felhasználásával készült.
(Borítókép: Deutsche Fotothek / Brück und Sohn - Fortepan)
