Az Országház 1902-es átadása óta a Kossuth Lajos tér az ország első számú terének számít. A gróf Tisza István miniszterelnök tiszteletére készült hatalmas emlékművet 1934. április 22-én avatták fel a tér északi oldalán.
A kígyó és a Magvető
A 17 méter magas kompozíció mészkőből faragott részét Foerk Ernő építész tervezte. A bronz-, illetve kőszobrokat pedig Zala György, illetve Orbán Antal alkotta meg. A műemlék közepén Tisza István bronzból készült, 5 méter magas szobra állt. Tőle jobbra kapott helyet A katona búcsúja elnevezésű alkotás, balra a Magyar bőség, majd a Munka, végül a Magvető névre keresztelt kompozíció.
Előbbi egy hadba induló katonát ábrázolt, aki egy kisgyermeket a karjában tartó nőt ölelt át. Utóbbi pedig négy alakot jelenített meg, akik feltehetően betakarítást végeztek. Az emlékmű tetején egy méretes kőoroszlán állt, aki ordítva küzdött a nyaka köré tekerő kígyóval.
A fő felelős
Az emlékmű gróf Tisza Istvánnak, Magyarország egykori miniszterelnökének kívánt emléket állítani. A kormányfő az Osztrák–Magyar Monarchia trónörökösének, Ferenc Ferdinándnak a meggyilkolása után kirobbant I. világháborút követően került egyre nehezebb helyzetbe.
A háborúért, amely addig nem ismert szenvedést és már 1918 őszén is látható vereséget hozott hazánknak, a magyarok jó része és az antant propagandistái is Tiszát tartották fő felelősnek. A lemondatott miniszterelnök a növekvő fenyegetések ellenére sem hagyta el a fővárost.
1918. október 31-én családja körében tartózkodott a Hermina úti villájában, amikor figyelmeztették a veszélyre, az inasa pedig azt tanácsolta neki, hogy a ház hátsó szárnyának ablakán át meneküljön el. Tisza így felelt:
Nem ugrom én sehova, ahogy éltem, úgy fogok meghalni.
Nemsokára nyolc katona hatolt be a villába, és több lövéssel végeztek vele. Egyikük azzal vádolta meg, hogy
miatta rohadt a lövészárokban négy évig.
Bűnbakból hős
A háborút követően, 1919 őszén, amikor a Monarchia külügyi iratai már kutathatóvá váltak, kiderült, hogy Tisza István részt vett 1914 nyarán a merényletet követő tárgyalásokon, és ő ellenezte legtovább, hogy ezt az eseményt a Szerbiával való leszámolásra használják fel.
Azonban 1918 októberéig nem tehette meg, hogy ezen információt nyilvánosságra hozza, hiszen felfogása szerint azzal saját politikai énképét rombolta volna le, valamint a Monarchia esélyeit is a háborúban.
A Tisza István Emlékbizottság 1928 tavaszán kezdett gyűjtést szervezni, hogy szobrot állíthassanak a meggyilkolt volt miniszterelnök emlékére.
Ősszel ki is írták a pályázatot, amelyet két megbecsült szobrászművész, Zala György és Orbán Antal pályaműve nyert meg. Az emlékművet végül 1934 tavaszán avatták fel. A II. világháborúban a szoborcsoport megsérült, majd 1945 tavaszán Tisza István szobrát ledöntötték és be is olvasztották. Az emlékművet végül 1948-ban bontották le teljesen.
Oroszlánfej a kertben
A hatalmas kőoroszlán előbb a XII. kerületbe került Honvédsírok emlékműve néven, később darabokra szedték és szétosztották nyersanyag gyanánt a szobrászok között. Csíkszentmihályi Róbert Kossuth-díjas művész viszont évtizedek óta a kertjében őrizgette az oroszlán fejét, mert nem volt szíve tönkretenni szobrászkollégája alkotását. A Magvető Esztergomba került, A katona búcsúja pedig előbb egy laktanya udvarára, majd Kecelre.
Az Országgyűlés 2011 nyarán döntötte el a Kossuth Lajos tér és a Parlament tágabb környezetének megújítását a Steindl Imre Program keretében. Tisza István szobrát korabeli fényképek alapján Elek Imre alkotta újra.
Elkészült az emelvény, majd a kőoroszlán hű mása is, illetve a Magvető és A katona búcsúja is visszakerült az eredeti helyére. Tisza István rekonstruált emlékművét végül 2014. június 9-én avatták fel újra a Kossuth Lajos téren.
Források:
- Filepkó Dominik: Egy tér örök változói – A Kossuth Lajos tér szobrai, pestbuda.hu
- Tisza István emlékműve, kozterkep.hu
- Évfordulók – 90 évvel ezelőtt adták át Tisza István szobrát, parlament.hu
- Tarján M. Tamás: Tisza István meggyilkolása, rubicon.hu
