Az építtető
László Fülöp festőművész lelkialkatáról sokat elárul az általa építtetett, Zuglóban, vagyis a XIV. kerületben, a Zichy Géza utca (akkoriban Pálma utca) 10. szám alatt álló, a Zichy Géza utca és az Abonyi utca sarkán magasodó várkastély-villa, ami a mai napig az első tulajdonosa nevét viseli.
A László-villa kissé kilóg a város szövetéből, és leginkább egy gótikus, angol regény lapjain lenne a helye, de mi azért örülünk, hogy mégis Budapesten áll, sokat hozzátesz a főváros misztikus oldalához. Amikor az ember megáll az épület előtt, földbe gyökerezett lábbal arra vár, hogy megpillantson egy titokzatos árnyat, egy áttetsző alakot vagy valamit, ami szörnyű kísérlet eredményeképpen született a világra.
A manapság kevésbé ismert festő, László Fülöp korának egyik legnépszerűbb piktora volt. Elsősorban portrékat készített (több mint 4000 képet festett) az arisztokrácia és a tehetősebb polgárság számára, így nem csoda, hogy már harmincéves korára maga is a gazdagok közé emelkedett – mert egyébként kimondottan szerény körülmények között született és cseperedett fel.
László 1892-ben, Münchenben ismerkedett meg későbbi feleségével, Lucy Madeleine Guinness-szel, a rendkívül tehetős és előkelő ír sörgyáros leányával. Bár addigra a festő sem volt már szegény, a Guinness család anyagi hozzájárulása is kellett ahhoz, hogy 1897–98-ban felépüljön a családi villa, melyről az elragadtatás hangján szóltak a korabeli lapok.
László Fülöp és családja 10 évet sem élt az épületben, 1907-ben Londonba költöztek, ahonnan vissza sem tértek, a villa lakásait bérbe adták, a napi ügyeket pedig a festő itthon maradt testvére intézte.
László Fülöp különben már 1907 előtt is sokat időzött külföldön, elsősorban Bécsben és Párizsban építette a nemzetközi karrierjét, ami Angliában ért a csúcsára. 1914-ben az angol állampolgárságot is megkapta. Londonban hunyt el 1937-ben. A villa akkor már két és fél évtizede más tulajdonában volt.
A villa
Az Új Idők nevű képes hetilap, ami 1894 és 1949 között működött, így számolt be 1901 februárjában a villáról, ahova a cikk szerzője ellátogatott:
„Távol a főváros zsivajától, ahol kevésbbé füstös az ég s ahol a karcsú tornyos palotácskák nem jelentenek bérkaszárnyákat, bájos tanyát ütött egy nagy művész. Csöndes, nyugodalmas hely ez, ahová alig hatol el a kocsirobogás, idegbontó csörtetése a rohanó világvárosi életnek. Művészembernek való hely ez, ahol csöndesen, föltünés nélkül munkálkodhatik s gondtalanul élhet mindannak, amit finoman érző lelke óhajt. Baloldali szomszédja a liget sudár faerdeje, amely telente ezernyi fölkiáltójelként mered az égnek, mintha hívná az őserőt, amely új életet fakaszt. Szemben a Parkklub terebélyes fái árnyékolják be Európa legpompásabb klubját, míg mögötte bizarr ellentétül a Sacre-Coeur zárdájának csupasz falai merednek a magasba. S amint a Stefánia-út felől egyre közelebb érve, kibontakoztak előttem a László-villavárszerű miniatűr bástyái, egy kissé elfogódtam...
A Pálma utcai kastélyon már kívülről meglátszik, hogy művészember lakja. A műterem hatalmas félkörben húzódó üvegablakai elárulják, hogy a ház temploma a művészetnek is. És belépve a László Fülöp kastélyának előcsarnokába, szinte áhítat fogja el az embert s önkéntelenül leemeli a kalapját, mintha egy kápolnába lépett volna. A gótikus ablakok s azok üvegfestményei misztikus félhomályba burkolják az előcsarnokot, amelynek templomszerű fali dekorációja még fokozza ezt a hatást. Csak a műterembe vezető körbe futó lépcső oszlatja szét illúziónkat, de csak addig, amíg föl nem pattan a műterem szárnyas ajtaja s újra igazi szentélybe léphetünk.”
Már ennyiből is kiolvasható, hogy akkoriban a környék még nem számított a város forgalmas részének, László Fülöp pedig kifejezetten azért költözött ide, hogy romantikus körülmények között és nagy nyugalomban, zavartalanul tudjon festeni. Az épületben több műterem is volt, a legnagyobb – melynek óriási terasza és szintén hatalmas kazettás üvegablaka van – természetesen László Fülöpé volt, de mellette más festők (így Oskó Lajos és Burger Lajos) is tevékenykedtek a többi műteremben, sőt 1905 és 1912 között az építész Lajta Béla is a villában élt, Molnár Ferenc pedig itt írta A testőr és a Liliom című színdarabjait.
László Fülöp 1912-ben eladta a villát, ami aztán pár évente gazdát cserélt, és általában tehetős földbirtokosok vagy nagyvállalkozók között járt kézről kézre, mígnem 1947-ben egy Berczy Géza nevű színész vásárolta meg. Az épületet két évvel később államosították, és innentől kezdve elsősorban képzőművészek éltek a lakásokban, és ugyancsak ők dolgoztak a műtermekben. Köztük volt Füsti Molnár Zoltán, Szegvári Károly és Biai Föglein István festőművészek, Segesdi György szobrászművész, valamint Englerth Emil portréfestő-bélyegtervező. Az 1960-as évek elején aztán a kor népszerű színésze, Szendrő József vásárolta meg a legnagyobb műtermet, aki 1971-es haláláig volt a ház lakója.
A rendszerváltás után az épület védett státuszba került, megkapta építtetője nevét, és emléktábla is került a kerítésére. Ennek ellenére nem újították fel, pedig már akkor is nagyon ráfért volna. Bizarr módon az ódonságához kimondottan jól passzol a lehasználtság, a kopottság és az itt-ott lehullt vakolat, de azért reméljük, idővel lesz olyan tulajdonosa, vagy akad olyan befektető, aki méltó módon felújítja majd a László-villát.
A tervező
Végül szánjunk pár mondatot a László-villa tervezőjére is, akit Gyalus Lászlónak hívtak. Schulek Frigyes mellett dolgozott, részt vett a Mátyás-templom helyreállításában és a Halászbástya építésében, majd 1899-től a budapesti Iparművészeti Iskolában belsőépítészetet tanított. Azért eshetett rá László Fülöp választása, mert nem sokkal korábban Gyalus már megtervezte a szomszédban, a Zichy Géza utca 8. szám alatt álló másik várkastélyszerű épületet, a Szathmáry-villát, ami annyira megtetszett a festőnek, hogy ő is akart egy olyat, csak jóval nagyobbat és impozánsabbat, olyat, amiben műtermek is vannak. Gyalustól pedig meg is kapta ezt.
Az építésznek a két különleges villa mellett számottevő alkotása még a Szabadság téren álló Sváb-ház, amit Sváb Imre nagybirtokos számára tervezett 1900–1901-ben, illetve a VIII. kerületben, a Festetics utca és a Mosonyi utca sarkán álló Schulek Frigyes Kéttannyelvű Építőipari Szakgimnázium épülete, amit 1912-ben tervezett, és ami eredetileg a Siketnéma Intézet számára készült.
(Borítókép: Koncz Márton – We Love Budapest)
A cikk az Arcanum Újságok felhasználásával készült.
