A szocializmus idején épült középületeinkkel elég sokáig hadilábon álltunk, emiatt fenntartásukra, állagmegóvásukra jóval kevesebb figyelmet fordítottunk, mint a századfordulón épült házainkra. Az utóbbi években szerencsére egyre nagyobb figyelmet kaptak az 1960-as, 1970-es évek, vagyis a késő modern építészete, és egyrészt a stílus megértésének, másrészt jó pár fontosabb épületünk bontásának „köszönhetően” jó részüket védelem alá is helyezték.
Aki szereti ezt a korszakot, annak érdemes felkeresnie a Kiscelli Múzeum virtuális építészeti leletmentő projektjét, ahol olyan budapesti irodaházak és középületek fotódokumentációját és történetét mutatják be, amelyeket kívülről ugyan ismerünk, de belső tereiket ritkán vagy egyáltalán nem látni, és tarthatunk tőle, hogy hamarosan megsemmisülnek. A projekt ötletgazdája Branczik Márta művészettörténész, a Kiscelli Múzeum Építészeti Gyűjteményének vezető muzeológusa (vele korábban már beszélgettünk Budapest modern építészetéről), a helyszíni fotókat pedig F. Szalatnyay Judit, a Kiscelli Múzeum fényképésze készíti.
Első dokumentált épületeik a Széllkapu Projekt keretében a Margit körútról eltűnt egykori minisztériumi épület, a mellette lévő Új szerelőcsarnok és a Melegpörgető épülete volt – ezeket 2015 februárjában kezdték bontani. A leletmentés oldalán ott van a Virág Csaba tervezte Országos Villamos Teherelosztó épülete is, ami a maga korában a high-tech építészet egyik szuper példája volt, de a tervező az épület belsőépítészetében is izgalmas megoldásokat alkalmazott – ilyen volt a nagy előadóterem falait, mennyezetét borító különleges, ívelt faburkolat.
A Déli pályaudvar üvegcsarnokáért az építész még Ybl-díjat is kapott, ám ma már alig jut eszébe valakinek, hogy ez az épület mennyire modernnek számított a maga korában. Itt nemcsak a fehér márványfelület és a fekete kvarcitburkolat izgalmas, hanem az egykori Utasellátó Vállalat által üzemeltetett bisztró fala is: a színes felületet képzőművészek tervezték. A 2000-es években DPU Cha-cha-cha néven működött itt diszkó, ahol a 70-es évek hangulatát idéző tematika miatt megmaradtak az egykori berendezések, és színes fóliával pótolták a megsemmisült csempelapokat. Ma már semmi nincs a bisztró helyén, viszont a csempelapok közül sok még ma is a helyén van – a takarás mögött.
A leletmentésnél összegyűjtött épített örökséget térképen is elérjük, így akár séta közben is felfedezhetjük ezeket az épületeket, vagy megnézhetjük azt, hogy mi épült a helyükön. Így itt többek között a Magyar Rádió egykori irodaházát (ezt jelenleg a Pázmány-campus-projekt miatt bontják), az OKISZ-székházat, az újpalotai víztoronyházat, a már elbontott Fontana üzletházat és a szintén elbontott újpesti Ady Endre Művelődési Központ épületét is megnézhetjük.
A projekt folyamatosan bővül, így továbbra is keresik a bontás előtt álló és építészeti vagy várostörténeti szempontból érdekes, értékes fővárosi középületeket dokumentálásra.
(Borítókép: Hartyányi Norbert - We Love Budapest)
