A szép emlékű Que Bola helyén szeptemberben nyílt egy új, talán még egzotikusabb ételbár. Az elsőre nehezen kiejthető Oliviks Kitchen a nigériai konyhába enged bepillantást, a méreteihez képest pedig egész mélyen. Ez persze csak tipp. Mivel nem vagyunk ismerősek a különböző nigériai tartományok autentikus konyháiban, kénytelenek vagyunk elhinni a séfnek, Oliviának, hogy nagyjából lefedik a nigériai konyha legfontosabb fogásait. Amúgy meg Abujában járva egy magyar kifőzde étlapjáról nem biztos, hogy hiányolnánk a dödöllét.
Olivia a férjével együtt érkezett Magyarországra, a Debreceni Egyetem Egészségtudományi Karán tanultak mindketten szociális munkásnak. A diploma meglett, valamennyire magyarul is megtanultak, de Jókait azért még nem olvasnak eredetiben. Mivel a szociális szférában a nyelvismeret különösen fontos, valami más után kellett nézniük. Olivia mindig is szeretett főzni, jól ismeri a nigériai konyhát, a férjével pedig azt tapasztalták, hogy itthon nagy igény lenne erre a konyhára, hiszen rengeteg nigériai diák van Magyarországon, így aztán úgy döntöttek, hogy kifőzdét nyitnak. Első körben direkt egy pici helyiséget kerestek, hogy kicsiben próbálják ki magukat, illetve Aese nem vágyott kifejezetten közösségi pontra.
Az Oliviks nagyon pici, jelenleg 4 ember tud leülni, ők is csak a galérián. Igaz, hogy Oliviáék a jó idő érkezésére tervezik a teraszt, addig pedig a betérők nagy része elvitelre kéri az ételt. Az eligazítás így is teljes, kérdezhetünk bátran Oliviától. Máshogy egyébként nem is megy, mint mondja, a húsfókuszon kívül nem sok közös van a magyar és a nigériai konyhában, így ha újként esünk be, kell a tanács. A helyiség méreteihez illően a pult is pici, de megannyi izgalmas, egzotikus fogás van benne. A nigériai konyha tényleg sokféle húst használ – Olivia szerint van olyan tradicionális leves, amiben egyszerre van kecskehús, pacal és marhabőr –, és alapvetően főételközpontú. A levesek sűrűk, laktatók, curryszerűek, és általában nem követi őket főétel. A főétel ugyanakkor lehet valamilyen rizses vagy húsos egytálétel is. Kenyeret nem fogyasztanak, bár itt-ott találni chapatit, inkább a knédlire emlékeztető fufu megy a levesek mellé. Ez a sűrű, tarógyökérből, kukorica- vagy jukkalisztből készült massza a levesek fő kísérője.
Ha kevésbé vagyunk bátrak, kezdjük valamilyen előétellel vagy snackkel, ezek picik, és sokban hasonlítanak az európai konyhából ismert fogásokra. A chin chin és a puff puff egy kisebb és nagyobb, lisztből-tojásból készült, fánkszerű snack, amit menet közben vagy étkezés után csipegetnek. Szintén nagyon népszerű és ismerkedéshez ideális fogás a marhahúsos pite: ez a répával, krumplival, fűszeres darált marhahússal töltött párnácska leginkább a dél-amerikai empanadára hasonlít. A formára sigara börekre emlékeztető, szárított tőkehallal töltött halas rudacska is jó kiindulópont lehet az újoncoknak. Ezzel nagyjából véget is ért azoknak az ételeknek a listája, melyekből kihagyták a csilit, a későbbiekben, bár kérhetünk lágyabb változatot, valószínűleg megizzadunk evés közben.
Az egyik legnépszerűbb snack, amit főleg este minden sarkon árulnak, a csípős marhanyárs, a suya – beef jerky-szerű marhahús – olyan tüzes, hogy bőven kell mellé kísérő vagy valamilyen tej, esetleg joghurtalapú ital. Kérhetünk még földimogyoróból készült, a csipsz és a keksz közötti kuli-kulit – ez kevésbé csilis, de azért ebből sem sajnálták ki a hőt.
A levesek közül a két legtipikusabbat kóstoltuk, mindkettő haladó szint, azoknak, akik tényleg nyitottak az új ízekre. Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy Olivia nagyon ügyesen lavíroz a maximálisan hagyományos és az átlageurópai számára még értelmezhető között. Értjük ezt úgy, hogy a levesekben például ott van minden fűszer, ami különlegessé teszi, de tálaláskor a húsból például nem tesz bele olyan részt, amit az európai kontinensen már régóta nem használnak éttermekben.
Az oha egy kelet-nigériai leves, helyi növényekből, úgynevezett keserűlevelekből készül. Ez adja a karakterét, a benne lévő hal pedig a szárított atlanti tőkehal, ami Portugáliában is nagyon népszerű. Az utóízében van némi kesernyés zamat, de nem zavaró, ellenben tüzes, így hideg időben nagyon jól átmelegít.
A nem leveses főételek között van szinte gyerekbarát verzió is: a hosszan főtt, paradicsomosbasmati-alapú jollof rizs köretnek és egytálételnek is jó választás. A pultban pedig mindig van egy-két csirkecomb – kifejezetten jól fűszerezve –, ami pikáns paradicsomszósszal jól megy hozzá, ha húsevőkedvünkben vagyunk.
Az Oliviks nagyon izgalmas színfolt a VIII. kerület amúgy is eklektikus gasztronómiai térképén. Akit izgat az afrikai konyha, és nem fél kicsit kilépni a komfortzónájából, annak kötelező ellátogatni, hiszen nem olyan könnyű már meglepni minket Budapesten – mondjuk, a Monori út környékén kívül. Konzervatív kísérők is csatlakozhatnak, a snackek és a rizses ételek tökéletesek első lépésnek így az év elejére.
ELÉRHETŐSÉGEK
Oliviks Kitchen
