A Margit-negyed nem friss projekt, de szerencsére kezd beérni. Mindegy, hogy napközben vagy este megyünk a II. kerület egyik ütőerének számító Margit körútra, egyre több hely van, ahova szívesen beülünk, és nem csak azért, mert a belvárosban nehéz a turistákkal konkurálni. A projekt vezetőinek valószínűleg jó orra van hozzá, hogy a résztvevők szívvel-lélekkel álljanak bele a részvételbe, és így olyan kedves, szerethető helyek nyílnak sorra, mint a Manyi, a Dante, a Permanens Vakáció vagy a Képező és a Ruha – mindenesetre a hangulat olyan, mint a bulinegyedben volt 15 éve, mielőtt ellepték volna a turisták.
Süveges Fruzsina ugyan nem kerületi, de elmondása szerint már teljesen őslakosnak érzi magát. Kifejezetten örül annak, hogy a gyerekkora óta álmodott cukrászdáját ebben a környezetben tudta megnyitni, és mint nevetve mondja, nem csak a kedvező bérleti díj miatt.
Fruzsi kiskorában rengeteg időt töltött a nagymamájánál – mint mondja, nála folyton-folyvást sütöttek, ez volt a szeretetnyelv, a program, ő pedig imádta, ahogy a nagymamáját is, aki mindig Mucinak hívta. Innen a cukrászda neve, Fruzsi szerint a hangulata is.
Fruzsi már a középiskolában is vendéglátónak tanult, az egyetemen ezt folytatta, és hiába választott „íróasztalos” szakirányt, előbb-utóbb mindig a konyhán kötött ki. Mint mondja, míg mások a wellness- és szállodamenedzsment gyakorlatért törték magukat, ő boldogan ment a konyhára tanulni. Nem meglepő módon a cukrászat lett a kedvence. Dolgozott a Nu Bisztróban, a Kempinskiben és a Fausto’sban is, közel 10 év után pedig úgy döntött, hogy belevág abba, ami miatt a barátai évek óta rágják a fülét: saját cukrászdát nyit. A pályázatot egy éve nyerte el, a cukrászdát pedig 2 hónapja nyitotta meg.
A Margit-negyed tökéletes helyszínnek bizonyult – a projektnek lelke van, ugyanúgy, mint Fruzsi cukrászdájának. Mint mondja, a hatvanas évekhez születése óta vonzódik, nem is tudott volna elképzelni másmilyen berendezést. Ez a fajta retró bútor, a politúros asztalok, nippek, kagylófotelek amúgy nagyot mennek mostanában különböző vendéglátóhelyek belsőjeként, de itt valahogy tényleg sikerült adaptálni a hangulathoz. A helyiségben 5-6 asztalka van, különböző méretűek és formájúak, tonettszékekkel, kagylófotelekkel, műbőr kanapéval, politúrozott szekrénykékkel és állványokkal. Romkocsmás is lehetne, de mivel minden fel van újítva, olyan, mint egy kedves, bohém szalon egy elképzelt, hatvanas évekbeli cukrászdában. A két hatalmas kirakatablaknak köszönhetően a helyiség még borongósabb napokon is szép világos. A Margit-negyedben divatos jószomszédi viszonyának köszönhetően pedig nemsokára a Bernard galériából érkeznek kortárs képek.
A pult nem túl nagy, de 10-15-féle süti van benne. A sütik egy része a hagyományos hazai cukrászsütiket veszi alapul, a többi afféle szerelemprojekt, ízre és formára is. Küllemre mindegyik a francia cukrásziskolából került ki, és Fruzsi nem fél belenyúlni a hagyományos receptekbe. A fondant például nem az ő világa, így szívbaj nélkül tett fehércsoki-mázat az Esterházy-tortára – ami egyébként így is hibátlan, maximum kevésbé cukorsokkos, mint a klasszikus recept alapján készült. Sőt, nem csak a régi cukik süteményei vannak „fruzsisítva”: a pultban vannak olyan házi sütik is, mint a kókuszkocka vagy a túrógombóc.
Átalakult a Sacher is: a Muci jelző mutatja, hogy nem a tömör piskótás tortaszelettel, hanem egy habkönnyű, de annál csokisabb mousse-szerű kocka vár minket a pultban. A téli szortimentben több a csoki és a karamell, mint a melegebb hónapokban, de aki a semlegesebb, savanykásabb ízeket kedveli, az is talál könnyedebb, mangóval, maracujával ízesített desszerteket. Arra is figyelnek, hogy mindig legyen opció annak, aki mentes élvezeteket keres: most épp egy vegán pisztáciás-málnás torta van a hűtőben, de ez, akárcsak a kínálat nagy része, gyakran változik. Fruzsi ugyanis úgy tekint a cukrászatra és a sütisütésre, mint kreatív, teremtő energiára, imád kísérletezni, úgyhogy nem kell attól félnünk, hogy ha végigpróbáltuk a kínálatot, akkor nem marad újdonság. A nagymamás formák aprósüti képében emelik a hangulatot: van hókifli, kosárka, de az ünnepre tekintettel érkezik a bejgli is.
A sütik mellé Warda Coffee jár, a reggeli croissant pedig a MÁKI kenyértől érkezik – a töltelék bele viszont a konyhán készül. A hét egyik felében Fruzsi egyedül van a pultban – bár jóval nyitás előtt elkészül az aznapi kínálattal, előfordulhat, hogy a konyhában akad dolga. Fennakadást nem igazán okoz, főleg azért, mert a Muci sokkal inkább megérkezős, kuckózós, nyugis hely, ahol a rohanás egyszerűen nem megy a hangulathoz. Ha pár percet várnunk is kell, nagyon megnyugtató érzés, ahogy a konyhából előbukkanó tulajdonos segít nekünk kiválasztani az ízlésünknek megfelelő sütit. A Muciban tényleg könnyű ráhangolódni az adventre, a pihenésre, a kikapcsolódásra. Wifi van, de valahogy mégis jobban esik besüppedni egy könyvvel egy fotelbe vagy halkan odasúgni az asztalszomszédunknak a legújabb pletykát: „Mucikám, azt hallottad?”
ELÉRHETŐSÉGEK
Muci
- 1027 Budapest, Margit körút 22.
