Magyarországon szinte minden jó történetben van legalább egy Esterházy is. A sokágú, tehetős főnemesi családnak méltó képviselője volt Esterházy Ferenc gróf, aki a bécsi udvar velencei, majd nápolyi nagyköveteként jelentős külföldi tapasztalatot hozott tatai birtokára. Ennek eredménye Magyarország első tájképi kertje, a Tatai Angolkert, ahol ma is
romantikus barlangok, műromok, pálmaház, gyönyörű növényritkaságok fogadnak.
Szintén a családnak köszönhető, hogy 1772-ben a kert szélén elkészült az az épület, ami otthont ad a mostani pezsgőgyárnak. Tervezője nem más volt, mint az Esterházyak „házi″ építésze, Fellner Jakab, aki Tata jelenleg is álló barokk épületeinek nagy részéért is felelt, és rengeteg munkája áll ma is a család más egykori birtokain. A jelenlegi pezsgőgyár eredeti funkciója szerint sör- és szeszgyár volt, ehhez kiváló szellőzést biztosítottak a hatalmas bejáratok fölött elhelyezett jókora, félkör alakú nyílások, a tetőt kialakításának köszönhetően gabonatárolásra tudták használni, az épülethez pedig hatalmas pincék is tartoztak 7 méter mélyen.
Bár a 19. században az üzemet letarolta a nagyobb, korszerűbb sörgyárak megjelenése, nem volt nehéz új funkciót találni az épületnek.
Tatán ugyanis virágzott a lósport, elegáns urak és hölgyek látogatták a közeli lóversenypályát és az istállókat.
Az Esterházyak egykori sörgyára kiváló helyen volt, hiszen nemcsak a pályához, hanem a vasútállomáshoz is közel esett. A birtok akkori ura, a lósport iránt érdeklődő Esterházy Miklós gróf tehát elegáns fogadót nyitott az épületben a kiruccanni vágyó urak és hölgyek számára, amit gyönyörű hársfasorral kapcsoltak az állomáshoz, az épülethez pedig pavilon is épült, hogy az úri társaságot egy-egy esősebb nap se zavarhassa meg.
1905-ben azonban Esterházy Ferenc gróf úgy döntött, hogy az épületet nem vendéglőként hasznosítja, inkább nyit egy pezsgőgyárat. Újabb építkezés kezdődött, de ennél is fontosabb, hogy 1906-ban – egyenesen a Moët & Chandontól – megérkezett Hubert Emil francia pezsgőmester. Kezei alatt fel is virágzott az üzem, a Littke és a Törley mellett a XX. század első felében a legjelentősebb hazai pezsgőgyárak közé tartozott, mintegy 20 ezer üveg pezsgő készült évente az épület hatalmas pincerendszerében. Ennek szellőzői még ma is jó mélyen benyúlnak az angolparkba, a kivezetőnyílások helye még feltűnőbbé teszi a pince hatalmas méreteit.
Sajnos a pezsgőgyártás is csak egy epizód volt az épület életében. Jött a szocializmus, a drága berendezés az enyészeté lett, az Esterházy grófok Ausztráliába menekültek. Az épületet nyolc helyrajzi számra osztották, sütőház, szeszipari cégek is működtek hosszabb-rövidebb ideig az egyre pusztuló helyen, melynek állapota a rendszerváltást követően még tragikusabb lett. Folytatódott volna a lassú enyészet, ha Séra Mihály ezelőtt 20 évvel meg nem látja, hogy az épület egyik része eladó.
Séra többek között borász is, beleszeretett a helybe és A történetébe, ezért testvérével, illetve kettejük családjával együtt belevágtak egy életre szóló álom megvalósításába.
Egy regényt is megérne, ahogy a család évtizedek alatt az épület többi részét is megvásárolta és rendbe tette, hogyan tűnt az álom rémálomnak, mikor szivattyúzni kellett a beömlő vizet a pincéből. (Az építés idején a talajvíz saját, kiépített vezeték segítségével ömlött az angolkert tavába.) Persze visszatekintve minden egyértelműnek látszik, Séra Mihály mosolyogva mesél a falak között a jóval fényesebb jelenről. Az egykori fogadó, az 500 négyzetméteres bálterem ma kedvelt esküvői helyszín, ahol koncerteket is tartanak.
A régi csomagolórész pedig kedvelt forgatási helyszín, a Borgiák 3. évadának forgatásához itt rendezték be a nemesi család fegyverraktárát, itt zajlottak a legelvetemültebb intrikák,
de itt játszódtak Sándor Pál Vándorszínészek című filmjének utolsó jelenetei is.
Ami pedig talán ennél is fontosabb, hogy a Séra család összefogásának és 20 éve tartó áldozatos munkájának köszönhetően újra folyik pezsgőgyártás az Esterházyak 1500 négyzetméteres pincéjében. Egyelőre pár ezer palack készül évente, méthode traditionnelle, vagyis hagyományos eljárással, manufakturális keretek között. Az alapanyagul szolgáló bor jó része a környékbeli, kisebb hányada pedig az épület mellett található szőlőből származik.
A Séra család egyébként nagy szeretettel és még nagyobb hozzáértéssel látott neki a feladatnak, hogy új életre keltse a különleges helyszínt, figyelmet fordítottak az épület értekeinek pontos feltárására. Talán ennek is köszönhető, hogy szép lassan visszatalálnak ide azok a családok is, melyeknek a páratlan hagyományokat köszönhetik. Néhány éve ellátogattak ide Ausztráliából az Esterházy-leszármazottak, de egészen kalandos módon érkezett vissza az egykori pezsgőmester, az évtizedeken át itt dolgozott francia Hubert Emil hagyatékának egy része is, benne egy palack több mint 100 éves pezsgővel. A csodás ital ugyan szinte egészen biztosan nem fogyasztható már, mégis jelképe azoknak a komoly tudásukat lelkesedéssel kamatoztató szakembereknek, akik az Esterházy-pincében az évszázadok alatt megfordultak. Ha nagyobb társasággal kirándulunk Tatán, akkor érdemes ellátogatni az Esterházy-pincébe, 10 fős társaságokat előzetes bejelentkezéssel már fogadnak.
ELÉRHETŐSÉGEK
Esterházy Pezsgőgyár
(Borítókép: Esterházy Pezsgőgyár)
