Nagyon pici kastély, mégis számtalan titkot rejt – A tatai Esterházy-kastély

Hosszú évekig üresen állt Tata egyik legszebb épülete, az Öreg-tó mellett álló Esterházy-kastély, ami az évek során nemcsak az arisztokrácia és diplomáciai események otthona volt, de egyidőben pszichiátria is működött a falai között. Pár éve felújították, a korábbi, sárgára festett épület visszanyerte eredeti színét, a termeket korhűen, az eredeti használatnak megfelelően rendezték be, az Esterházy család Ausztráliában élő leszármazottai pedig még néhány eredeti tárgyat is visszajuttattak a kastélyba, így azokat a kiállításon a nagyközönség is megtekintheti.

A kezdetek

Az Esterházyak a 16. században, egészen pontosan 1727-ben kerültek Tatára, ekkor került gróf Esterházy I. József országbíró tulajdonába a tata-gesztesi uradalom. A birtok fejlesztését már ő is megkezdte, de ekkor még csak a mocsaras vidék lecsapolásáig és a jobbágyok betelepítéséig jutott, a kastély építésének gondolata először gróf Esterházy II. Miklósban, a bécsi udvar szentpétervári követében merül fel, akinek

az a merész elképzelése támadt, hogy a várban, vagyis inkább a vár helyén kellene felépíteni egy nagyszabású barokk kastélyt. 

A tervek elkészítésével Fellner Jakabot bízta meg, aki akkora már az Esterházyak kedvelt építésze volt. Érdekesség, hogy Fellner egyáltalán nem akadémiai szinten, hanem autodidakta módon tanulta az építészetet: eljárt a híres építészek mellé és a nagy paloták építkezéseire, ahol kitanulta a szakmát. Először az Esterházyak figyeltek fel rá, majd teletervezte Tatát, aztán úgy befutott, hogy országszerte kapott megrendeléseket. 

Bár a főúri elképzelés szerint csodás lett volna egy közvetlenül a tó partján álló hatalmas kastély, végül a gróf halála és a pénzhiány keresztülhúzta az Esterházyak számítását. Fellner egyébként több tervváltozatot is kidolgozott a Luxemburgi Zsigmond által épített vár helyére, de végül egy teljesen új és jóval kisebb változat épült fel a tó melletti sétányon. Ez eleve egy furcsa helyszín, ugyanis a tó és a kastély között a 18–19. században egy másik épület is volt: eredetileg sörgyár volt, később cukorgyár lett belőle, majd a grófok színházzá építtették át.

Több császár is járt a kastélyban

Megszoktuk, hogy amikor egy barokk kastélyban járunk, akkor egy csodás előcsarnok fogad minket, ahonnan egy hatalmas főlépcső vezet fel a termekhez, de a tatai kastélyban egészen más a helyzet. Bár késő barokk épületként definiálják, elmarad a monumentalitás, a túldíszítettség és az előcsarnok is, sőt, itt még bálokat sem igazán lehetett tartani, mert a termek picik, ráadásul úgy igazán össze sem lehet nyitni őket. Arról nem is beszélve, hogy összesen 29 szoba kapott benne helyet. Sétavezetőnk, Csapó Csaba történész összehasonlításként elmondta, hogy a bajnai kastélyba nagyjából 50 termet, a Budavári Palota első változatába 200, míg a schönbrunni kastélyba 1400 szobát terveztek.

Az Esterházy család felemelkedése a 17. századtól indult meg, amikor Esterházy Miklós grófi rangot és nádori címet kapott, és a köznemesi sorból bekerült az ország első emberei közé. Fontos tudni róluk, hogy mindig is a bécsi udvar közelében éltek, és hűen szolgálták az uralkodót, így nem véletlen, hogy 

négy császár is ellátogatott a tatai kastélyba. 

A napóleoni háborúk idején, 1809-ben nagyjából 3 hónapot töltött a kastélyban feleségével I. Ferenc magyar király, a Német-római Birodalom utolsó császára, aki a kastély északi toronyszobájában írta alá a háborúkat lezáró schönbrunni békét. Majdnem egy évszázaddal később, 1897 őszén I. Ferenc József és II. Vilmos német császár itt szállt meg, amikor a bécsi udvar hadgyakorlatot rendezett, de IV. Károly is járt itt 1921-ben, amikor másodjára próbált visszatérni az országba.

A virágkortól napjainkig

Az 1860-as években gróf Esterházy III. Miklós felpörgette a kastély és Tata kulturális életét: a Monarchia társasági életének egyik központjává vált. Rendszeresen voltak lóversenyek – a gróf lóversenypályát is építtetett –, vadászatok, színházi előadások és hangversenyek is. A gróf idejében épült a kastélyszínház is, amivel célja a derbire érkező vendégek esti szórakoztatása volt, másrészt lelkesen támogatta a művészetet. A neobarokk és neorokokó épületet a Fellner és Helmer cég építette, falát a nézőteret ábrázoló festmény díszítette, amit Gustav Klimt festett – a kép eredetije sajnos elveszett, de egy fekete-fehér fotón még láthatjuk. A színházat végül Esterházy V. Ferenc özvegye lebontatta, ugyanis féltette fiát a bohém világtól, de legfőként a színésznőktől.

A kastély 1945-ig maradt az Esterházy családnál, ekkor a szovjet csapatok tönkretették a berendezését, a megmaradt bútorokat pedig a lakosság hordta el. Szintén ebben az évben költözött a „kipucolt” épületbe a budapesti Lipótmezei Állami Elme- és Ideggyógyintézet egyik része, úgyhogy egészen 1999-ig pszichiátriai betegeket kezeltek az egykori főúri rezidencián. Érdekesség, hogy bár akkor funkciót váltott az épület, egy falat sem bontottak ki, így az alaprajza és a szerkezete az eredeti maradt. Sőt, a padlót borító parketta is eredeti, bár a rekonstrukció idején ennek tisztítása nem volt egyszerű, ugyanis linóleummal fedték le – ennek emlékére az egyik vitrinben egy szurokkal borított parkettadarabot is kiállítottak. 

A tatai Esterházy-kastély rekonstrukciója csaknem hat évig tartott, a nagyközönség előtt 2021-ben nyílt meg. A kiállításon ma olyan tárgyakat is láthatunk, amelyeket a tatai grófi ág Ausztráliában élő leszármazottai adományoztak a kastélynak, ilyenek a személyes tárgyak, az arcképek és az egykori ezüstkamra néhány darabja. A felújítás során egyébként olyan érdekességekre is bukkantak, mint a teljesen elfalazott központi nagykazán vagy az a csapóajtóval fedett titkos lépcső, ami az emeleti grófnői lakosztályt kötötte össze a földszinti grófi lakosztállyal.

A kastélybejáráson felfedeztük az épület titkos és elzárt zugait, megnéztük a legkülönlegesebb tárgyakat, és egy kicsit jobban megismertük az Esterházyak történetét. Pluszérdekesség, hogy a séta kiindulópontja egy nagyjából 240 éves, Versailles-ból hozott platánfa.