A II. kerület egyes részei, Hűvösvölgy, Hárshegy, Nyék és Lipótmező híresek a 19. század második felétől fellendült vendéglői kultúráról. A szabadságharc utáni konszolidációs években, de főleg Budapest születése után egyre inkább divattá vált a csoportos kirándulás, melynek tökéletes helyszínt biztosítottak a belvárosból is könnyen elérhető, friss levegőjükről híres, új városrészek, mint például Hűvösvölgy és Nyék. A sort a Lipótmezei Országos Tébolyda melletti vendéglő nyitotta, de pár éven belül egyre több hely nyitott a mai Hűvösvölgyi út vonzáskörzetében – például a Balázs, a Holtzsprach vagy éppen a Schüller.
Schüller Károly az 1880–90-es években döntött úgy, hogy vendéglőt nyit a Nyéki út és Hűvösvölgyi út kereszteződésében. A Lipótmező, Hűvösvölgy és Hárshegy határán álló vendéglő nagyon hamar híres és ismert lett, annyira, hogy még alig volt 10 éves, mikor a máriaremetei kegytemplom felszentelése után ide szervezett lakomát az ünneplő közönség, a Budai Vendéglősök Ipartársulata 1908-ban pedig ide szervezte fennállásának 25., jubileumi ünnepségét.
Abban, hogy a vendéglőt hamar megismerte a pesti kiránduló közönség, sokat dobott, hogy a Schüllerhez nemcsak a Lipótmezei Tébolyda volt közel, de a Hűvösvölgyi Park Szanatórium is, ahol Ady 1913 őszén egy egész utószezont töltött. Az egészségét addigra nagyrészt leamortizáló költőóriás ekkoriban Dénes Zsófia vőlegénye volt, akinek a visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy a korban egyfajta celebnek számító Ady után megindultak a belvárosi asszonyok, és hol a Park Szanatóriummal szomszédos Éden cukrászdában, hol a Schüllerben lesték az akkor már idősnek számító – valójában még csak 36 éves – költőt a gimnazista és egyetemista diáklányok, művésznők, a kori értelmiségi szüfrazsettjei.
Adyra egyébként olyan mély benyomást tett a környék és a szomszédos Schüller – ahová még a rekreációs időszakban is eljárt poharazni egy, a szomszédos Lipótmezőn élő ápolttal –, hogy két évvel később, 1915 márciusában itt tartotta az esküvője utáni ebédet a fiatal Csinszkával, vagyis Boncza Bertával. Az ünnepi ebéd, melyet barátaikkal osztottak meg, többek között „forró fazékból″, vagyis tésztával, zöldséggel, marhahússal főtt erős húslevesből állt, egy egész velőscsonttal.
A Schüllerben nem volt mindig ilyen idilli a helyzet – bár a friss levegő, a nagy kirándulás alapvetően nyugtatja az idegeket, előfordult az ellenkezője is. 1905-ben, egy májusi délutánon Guttmann Mór ügynök és Trebitscher Gyula bankhivatalnok társasággal tért be a Schüllerbe. Hogy a kiszolgálás volt lassú, vagy a vendégek békétlenek, azt már nem lehet kideríteni, mindenesetre mindketten folyamatosan szidták a személyzetet és a vendéglőst. Fizetéskor felrótták, hogy a kugler – vagyis a minyon – ára nagyon magas, mire a tulajdonos azt felelte: „Ez nem marcipán vagy kvárgli, ennek 24 fillér az ára."
Hogy Guttmann ezen miért sértődött meg annyira, azt az utókor nem tudja, de azonnal nekiesett a vendéglősnek, fojtogatni kezdte, csak az mentette meg Schüllert, hogy a személyzet a segítségére sietett. Addigra azonban az egész asztaltársaság megelevenedett, verekedett, tört-zúzott. Erre már a többi vendég is bekapcsolódott a harcba, csak éppen Schüller oldalán. A végén Guttmannt és Trebitschert a tulajdonost védő vendégek alaposan helybenhagyták, véresre verve hagyták el a vendéglőt. Guttmannék ugyan feljelentették a tulajt és a többi vendéget, de a bíróság felmentette utóbbiakat.
A Schüller fénye az I. világháború és az azt követő évek gazdasági helyzete nyomán alaposan megkopott. Az első tulajdonos halála után a vendéglő Boda Jánoshoz került, ő vitte tovább a 30-as években is, mikor hal- és vadételeiről volt híres a hely. A Schüllert még ekkoriban is fakerítés védte az út porától és a kíváncsi szemektől, bent pedig kockás abroszos asztalokon lehetett kiflit-sört vagy jóval komolyabb ételeket enni. A II. világháború után a Schüller sem kerülhette el az államosítást, de a szocializmus alatt is népszerű maradt, immár Hársfa néven. A helyen – ki tudja, miért – meghagyták a polgári miliő látszatát, így az odalátogatók a cigányzene és a régi vágású pincérek között nosztalgiázhattak egy keveset. A rendszerváltás után azonban utolérte a még létező környékbeli kertvendéglők sorsa: a megváltozott fogyasztási szokások, a kicsit elavult konyhatechnika, a felújításra szoruló épület, a nagy autóforgalom miatt már nem annyira vonzó kerthelyiség, és a hatalmas tömeg kiszolgálására tervezett épület szinte évente cserélt üzemeltetőt, míg végül nem nyitották ki többet. Bár az épület maga nem jutott a Balázs vendéglő sorsára (ami leégett), és ma is áll, sajnos évek óta zárva van. Jó lenne, ha valaki látna benne fantáziát, és újra gőzölögne a húsleves az egykori Schüller termeiben.
Források:
- Volt egyszer Budán... (II. kötet), A Schüllertől a Hársfáig (szerk. Viczián Zsófia)
- Ady Endre Budapestje, Miénk a Ház!
- Schüller vendéglő a Hárs-hegy tövében, Budai Polgár
- Nagykovácsi krónika, 2019/2.
(Borítókép: Magyar Nemzeti Digitális Archívum)
