Annak ellenére, hogy ez a XVI. kerületi kastély viszonylag ismeretlen, több legenda is kapcsolódik hozzá, emiatt legalább kilenc néven ismert. Az egyik szerint Mátyás király vadászlakjának romjain épült még az 1470-es években, ám tudósok kimutatták, hogy idáig nem ért el a vadaskert, így sosem lehetett itt királyi lak. A vadászkastély-teória, úgy tűnik, megmozgatta az embereket, mert elterjedt róla, hogy ez volt Mária Terézia császárné vadászkastélya, a bökkenő csak az, hogy mire a kastély felépült, a császárné már rég elhunyt.
Hívták még – tévesen – Grassalkovich-kastélynak, Rákos-kastélynak (a közelben lévő Rákos-patak miatt), Sárga kastélynak – a színe után – és Cziráki-kastélynak is a mellette lévő utca alapján. Létezik egy olyan városi legenda is, mely szerint a pincében egy titkos alagútrendszer van rengeteg arannyal, amit sosem találtak meg, de a szóbeszéd szerint a budai Vár és a gödöllői kastély közötti titokzatos alagút egyik összekötő kijáratának épült.
A legtöbben Gizella-kastélyként ismerik, ehhez a névhez pedig már nem egy, de két legenda is tartozik. Az egyik szerint a középkorban itt állt vadászházba szívesen járt Gizella királyné, Szent István felesége a 11. században, innen jön a név, ám sem a vadászlak létére, sem a királyné látogatására nincs bizonyíték. A másik magyarázat már egy bizonyos Zsivora Györgyhöz (1804–1883) és annak fiatalon meghalt lányához köthető: a lányt Gizellának hívták, és az ő emlékét őrzi a kastély. Helyi kutatók szerint ez a legenda abból alakult ki, hogy a tornác feletti timpanon címerpajzsában látható a Z. G. monogram – ám ez valójában Zsivora György nevét rejti. Ezzel azonban még mindig nem jutottunk el a kastély eredetéhez, ugyanis az építtető nem Zsivora volt, ő csak a maga ízléséhez alakította, így a gazdasági épületeken például a pesti Vigadó tervezője, Feszl Frigyes is dolgozott.
A barokk kastélyt gróf Festetics János építtette a 18. század végén,
ám azt sajnos nem tudni, ki volt a tervezője. Még a költő Kazinczy Ferenc is látta ezt a dór kőoszlopokkal díszített épületet, amit „angol ízlésű mezei laknak” nevezett. Leírása szerint tartozik hozzá vendégfogadó kocsiszínnel, istállókkal, pálinkafőző ház, malom, kovácslak és -műhely, sertésól, birkaszín, ököristálló és egy galambház.
Bár az 1970-es, 1980-as években a kastélykert dombján szívesen szánkóztak a környékbeli gyerekek, a modern korban (egészen a 90-es évek végéig) mégis a pusztulás szimbóluma volt. Hasznosítására több ötlet is felmerült, ám a kerületnek nem volt elég pénze a megvalósításhoz, így végül egy építőipari cég tulajdonosa vette meg és újíttatta fel a szigorú műemlékvédelmi előírásoknak megfelelően.
Akkora volt a dzsumbuj, hogy a tereprendezésen egy hónapon át 8-10 gép dolgozott. Mindent korhűen újítottak fel, megmaradt a főbejárat eredeti kőpadozata, illetve a hajdani istálló dór kőoszlopos, boltozatos terme és a faoszlopos tornác is. Sajnos a kastélyba nem lehet bemenni, mert magántulajdon, viszont már a csodásan elkészített díszes kapu is megidézi a valamikori grófi korszakot, ha pedig szerencsések vagyunk, a kapun át megleshetjük az épületet is. Ha valaki kíváncsi arra, hogyan nézhet ki az egykori Festetics-kastély, itt megnézheti felülnézetből.
Forrás:
- Kertvárosi Időutazó
- Sz. Szatmári Gizella: Egykori Festetics-uradalom és kastély Pest határában, Műemlékvédelem, 1972
(Borítókép: We Love Budapest)
