Ha valaki elutazik Esztergomba, a bazilika és a Duna-part az első számú célpontja, ezért egyáltalán nem hibáztatjuk, de ha már ott vagyunk, érdemes felfedezni az olyan kevésbé frekventált helyeket, mint amilyen Babits Mihály egykori előhegyi otthona.
Az 1920-as évek elején épült, szőlőtőkékkel teli présházat 1924-ben vásárolta meg Babits Mihály és felesége, Török Sophie (Tanner Ilona), akik szinte rögtön beleszerettek a környékbe, ami a „hegyi költőt” egyébként szülővárosára, Szekszárdra emlékeztette.
Fecskefészek
Maga volt az idill ez az esztergomi házikó Babits számára, aki feleségével, Török Sophie-val mindig is vágyott egy házra, legyen az bárhol és legyen bármekkora. A boldogság szigete volt ez ott fenn a hegyen, a tornáccal, a hatalmas kerttel és a panorámával, messze a nagyváros zajától és a bérházakkal teleépült, szürke Budapesttől. Amint beköszöntött a napsütés, úgy hagyták maguk mögött a VIII. kerületi, Reviczky utcai lakásukat, és kint voltak Esztergom Előhegyén a házban egészen a hidegebb, esős őszi napok beköszöntéig.
A Dante-fordításért kapott honorárium volt a kulcs, hogy ezt, jobban mondva az akkor eléggé lepukkant állapotban lévő présházat meg tudják vásárolni maguknak – erről eleinte mindenki próbálta lebeszélni őket. Amikor a költő megkapta a viszonylag nagyobb összeget, felmerült bennük, hogy esetleg ruhát vesznek rajta Sophie-nak, de mivel már régóta motoszkált bennük, hogy milyen jó lenne egy kis ház tulajdonosának lenni, ügyvéd barátjukhoz fordultak segítségért. Neki olyan jól sikerült befektetnie a tőzsdén a pénzt, hogy az két hét alatt már a dupláját érte, ebből pedig meg tudták venni a szoba-konyhás présházat, amit innentől kezdve szép lassan kedvükre alakítgattak.
Babits gyakran nevezte az új helyet fecskefészeknek, amit folyamatosan építenek, szépítenek, mint a madarak. Barátainak írt leveleiben mindig így számolt be a helyzetről:
ez a fecskefészek épül, egyre szebb lesz.
A kifejezést egyébként egy Arany János-idézetből kölcsönözte, hiszen amint egy kis pénzhez jutottak, mindig hozzáépítettek valamit a házhoz, vagy kibontottak egy korábbi falat, és átalakítottak vele egy szobát. Pont emiatt van ennyire különleges hangulata a háznak.
Az autogramfal, amiről mindenki ismeri
Elsőre mindenkinek a híres aláírásfal ugrik be Babitsék házáról, ami tényleg az egyik legérdekesebb része. Izgalmas beleveszni a legnagyobb írók és művészek (Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc, Szerb Antal, Kosztolányi Dezső stb.) neveinek bogarászásába, és felfedezni, hogy mennyi mindenki megfordult a költőnél. Az aláírásfal ötletét egy kedves barátjuknál, Einczinger Ferencnél látták, és annyira megtetszett nekik, hogy megkérték az esztergomi festőt, hogy meszeljen le a tornácon egy falrészletet, ahová gyűjthetik a náluk vendégeskedők nevét.
Ne higgyük, hogy bárki ráírhatta ám a nevét a falra! Ahogy G. Tóth Franciska, a Babits Mihály Emlékház irodalomtörténésze és kulturális menedzsere mesélte nekünk, hogy bár távozás előtt minden vendég felírta a nevét a falra,
Babits és Török Sophie mindig tanácskozott arról, hogy ki érdemes arra, hogy az aláírását megőrizzék maguknak (meg az utókornak).
Úgyhogy miután kettesben maradtak, az arra méltók nevét átírták azzal a kék festékkel, amit ma is látunk a falon.
„Kertem az egész táj”
A tornácon állva mi is megtapasztaltuk azt a hangulatot és panorámát, ami Babitsot megihlette, és amibe beleszeretett. Rengeteget dolgozott itt, Gellért Oszkár volt az egyik leggyakoribb vendég, hiszen közösen szerkesztették a Nyugatot itt fent. De a szerkesztés mellett rengeteget írt és fordított is itt, itt született többek között Az Istenek halnak, az ember él kötet verseinek jelentős része, ahogy a Jónás könyve is. A verseiben rendszeresen megjelent az esztergomi táj, a bazilika, az idill, a történelem – érdekes olvasni, hogyan érinti, hogy a házukból már egy másik ország partjait látja. A költőt persze a tájon kívül más is vonzotta ide: az otthonra, a szekszárdi tájra emlékeztette.
A kertet egyébként nemcsak szemlélődésre és pihenésre használták, de igyekeztek önellátók is lenni, maguknak termelni a zöldséget, gyümölcsöt. A naplókból, levelekből tudjuk, hogy Török Sophie a tavaszi gyümölcsöktől az ősziig mindig befőtteket készített.
Rossz föld, de megterem itt legalább a csend
virága, nyugtató lótuszom, s odalent
kertem az egész táj, hol óriás csiga
kétszarvú dómjával e bölcs bazilika.De túl már cseh határ… Idegen katonák
s szuronyos szólamok szorítják a Dunát,
mely ma friss ér helyett zsibbasztó pántlika:
áldástalan nézi a hűs bazilika.
Hogy került Babits egy pegazusra?
A ház terei legalább annyi érdekességet rejtenek, mint a kert meg a panoráma. A beüvegezett verandán látunk egy nagy asztalt, tele Babits- és róla szóló kötetekkel, archív fotókkal meg egy pasziánszkártyával. Utóbbi annak a paklinak a másolata, amivel gyakran játszottak itt a délutánokon, az eredeti paklit pedig attól a családtól kapta a múzeum, akikkel mindig összejártak játszani.
A ház egyik legkülönlegesebb tárgya egy régi rádió, amelyből legendás színészek (Mensáros László, Gábor Miklós) hangján szólalnak meg Babits versei, így a Rádió, a Dal az esztergomi bazilikáról és egy Márai Sándor-írás a költőről, de természetesen maga Babits hangja sem hiányozhat a sorból.
Babits halála után az eredeti tárgyak jó része eltűnt a házból, ami egyébként is mostoha körülmények között várta a jobb sorsot. Ám van azért itt néhány olyan tárgy vagy festmény, ami már akkor is itt volt, amikor a költő és Török Sophie a házban éltek. Ilyen a dolgozószobában található, Babitsot ábrázoló papírmasé, amit két jóbarátjától (Einczinger Ferenc, Bajor Ágost) kapott Mihály-napra.
Azért is különös ez a papírmasé, mert Babitsról a tudós költő képe él bennünk, nem pedig egy olyan humoros valakié, aki megengedi, hogy az írógépével együtt ráültessék egy pegazus hátára. A jelenetet egyébként Török Sophie alakja öleli át, amint egy olajágat és egy fehér bárányt tart a kezében – utóbbi valójában a házaspár Ádáz nevű kutyája. Babitsot annyira megnevettette ez a jelenet, hogy ki is függesztette a ház falára.
A rejtélyes idézet, amit csak Szerb Antal tudott megfejteni
A dolgozó boltíves bejáratát az esztergomi festő, Einczinger Ferenc pingálta ki virágokkal, indákkal és két idézettel. Míg a külső oldalon egy Horatius-idézet: „Non ebur, neque aureum” (Sem elefántcsont, sem arany) olvasható, addig a belsőn a Szigeti veszedelem sorai állnak: „Adsz nyáron nyugovást és szép csendességet”. Hogy utóbbi honnan való, azt a sok művelt vendég közül egyedül Szerb Antal tudta megfejteni, aki visszafogottan csak annyit mondott, hogy azért ismeri az idézetet, mert épp a Zrínyi-fejezetet írja irodalomtörténeti művében.
Az emlékháznak nem az a célja, hogy felsorakoztassa itt az összes bútort és emléket, ami egykor körülvette Babitsot és Török Sophie-t, sokkal inkább a korszak hangulatát szerették volna megteremteni, és arra vállalkoztak, hogy a műhelytitkok és az alkotás hangulatát érzékeltessék a látogatóval. Mivel a költő halála után Török Sophie már nem jött vissza ide, a ház kiüresedett, a bútorokat elhordták, és ilyen-olyan lakók foglalták el maguknak a teret. A II. világháború után örömlányok tanyája lett, lakott itt egy tanár, egy rendőr törzsőrmester, egy gazdálkodó, aki a kecskéket és a baromfit a lakószobákban tartotta.
Az egykori nyári lakot 1960-ban védetté nyilvánították és valamennyire helyreállították, ekkor egy emlékkiállítás nyílt a költőről benne. A Babits-év során, 2008-ban ismét felújították, restaurálták az autogramfalat, a belső rész díszítéseit, feliratait, értékes képeit, és a költő 125. születésnapján nyitották meg ismét.
„Csodálatos lehetőség arra, hogy megnyissa a lelkeket” – meséli G. Tóth Franciska a helyről, ahol az ott töltött 1-2 óra alatt mi úgy éreztük, hogy nem csupán egy picit jobban megismertük Babits Mihályt, de sokkal közelebb éreztük magunkhoz, mint líráján keresztül.
ELÉRHETŐSÉGEK
Babits Mihály Emlékház
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
