We Love Budapest: Mi az első dolog, ami eszedbe jut Budapestről?
Lackfi János: Első csókunk feleségemmel, mintegy harminchat éve, a dunai panoráma fölé ugró várbástyán, ahol a mélyben miniemberkék élték apró életüket. Be lehetett látni a lakások életketreceibe, ahogy Kosztolányi (onnan nem is olyan messze íródott) Hajnali részegség ében. De ugorhattam volna most képzeletben a Duna túlpartjára is, a Belvárosi templomba, amelyben a két egyetemista, aki voltunk, összekötötte az életét, hogy mára hat gyermek és öt unoka származzék ebből a történetből. Az az épület maga a megelevenedő történelem, román kori altemplommal, gótikus szentéllyel, falba faragott muszlim imafülkével, reneszánsz ereklyetartóval, barokk átépítéssel, modernista Molnár C.-Pál-oltárral, az Erzsébet híddal, mely kelletlenül, az utolsó pillanatban, mintegy halálkanyarral kerüli ki nagy kegyesen az épületet.
WLB: Melyik a kedvenc budapesti kerületed, környéked, és miért?
L. J.: Nehéz választani, de a legnagyobb érzelmi értéke azoknak a környékeknek van, amelyekhez Julival, a feleségemmel közös sétáink, kalandozásaink kötnek. A már nem létező Tabán teázóban esett az első randink, ahol okostóni bölcsészként órákon keresztül próbáltam lyukat beszélni a hasába. Keresztül-kasul bebolyongtuk a Vérmezőt, a Gellért-hegy kalandos lépcsőit. A Vár tövében megbúvó Illúzió sörözőben kötöttünk ki bölcsészként könyvtárazás után, a Szecskából leereszkedve, már amennyiben maradt egy poharazásra való az ösztöndíjunkból. De kedves a szívemnek a máriaremetei zarándoktemplom környéke is, ott nőttem fel. Ott részegített meg tágasságával, csíkos szélzsákjai lobogásával a pesthidegkúti vitorlázórepülő-tér, izgalmas volt bejárni az egykori remetebarlangok rémisztő szurdokát, és síeltünk a környező utcákban gyerekként.
WLB: A Belvárosi gyümölcsök című könyvedben egy átlagos pesti bérház lakóit mutatod be fanyar humorral, verses formában. Milyenek a magyarok? című szubjektív útikönyved hasonlóan változatos társaságot mutat be: a magyarokat. Mennyiben képviselnek sajátos típust közülük a budapestiek?
L. J.: A városban járva folyamatosan gyűjtöm a kézre álló karaktereket. Egyik-másik városi napom valósággal tobzódik ezekben. Újabban az egész emberi faj mobiljára tapasztja tekintete csápjait. Ami kapóra jön nekem, aki arcokat, gesztusokat, figurákat vadászok. Fesztelenül tanulmányozhatom a homo budapestiensis t a maga sokféleségében. Metrón különösen látványos, ahogy egymás mellé kerül ez a sokféleség. Sok zavarodott, lecsúszott alak, akik vagy elbújni próbálnak a tömeg névtelenségében, vagy hangoskodva botránkoztatják a népet. Sok tárgyilagos, beosztott idejű ember, akiknek szemlátomást céljaik vannak, precízen szeletelt időszakaszokban élnek. Sok lebegő figura, akik mindig készek megtorpanni egy kis utcazenére, arcukba zúduló napsütésfröccsre. Sok szétmart arc, évszázadnyi fájdalom és fáradtság ül a ráncaikban, olyan mohón szívnak bele a cigarettába, mintha a világ lelkét szeretnék kiszürcsölni ezen a fél négyzetcentiméternyi átmérőn. Hatalmas, beláthatatlanul torlódó emberkert a főváros.
WLB: Korábbi, Életem temploma című könyvedben a Mátyás-templom válik sokirányú metaforává. A valóságban is ennyit jelent számodra ez az épület?
Hogy mit válaszolt erre a kérdésre Lackfi János, miért járt annak idején az Unger-házba és hogyan inspirálja a város a műveiben szereplő karaktereket, megtudhatod az idén 15 éves We Love Budapest, májusban megjelent bookazine-jából. A kiadványt megrendelheted az Inda Press Kiadó oldalán, vagy megvásárolhatod a Relay üzleteiben, valamint a Libri, a Bookline, illetve a Líra könyvesboltokban.
(Borítókép: Hartyányi Norbert)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
