A cukrászdák kihagyhatatlan édességét, a rigójancsit mindenki ismeri. Még cukrászdát is elneveztek róla, melyről nemrég ebben a cikkünkben írtunk. Csakhogy a névadás apropója nem az volt, hogy ez volt a prímás kedvenc süteménye; a név egy ügyes markentingfogás, mely a korszak egyik legforróbb pletykájának hullámait lovagolta meg.
Két világ, egy sors
Rigó János, a máig népszerű sütemény névadója 1858-ban jött világra Pákozdon. Igazi virtuóznak született, ötévesen kezdett hegedülni, tízévesen húrokat lopott tanítójától, de mivel bocsánatot kért, nála maradhattak. Hamarosan apja bandájában húzhatta prímásként. Jancsi tehetsége révén a székesfehérvári Magyar Király Kávéházban muzsikáló Simplicius Barcza Józsihoz került, akit III. Vilmos király Hollandiában érdemrenddel tüntetett ki.
A férfi szárnyai alá vette a rátermett fiút, azonban miután Jancsi és Barcza lánya között szerelem szövődött, a támogatás alábbhagyott. Jancsi saját zenekart alapított, és elindult szerencsét próbálni – először Budapesten, az Andrássy úton, a Reutter kávéházban játszott, majd Európa nagyvárosaiban is fellépett, és útja hamarosan Párizsba vezetett.
A történet másik főszereplője egészen más világból érkezett. Az emberek olyan sokféleképpen reagáltak Clara Wardra, Chimay de Caraman hercegnő személyére, mint változatos és nem egyszer igencsak merész ruháira. Néhányan „szegény kis gazdag lánynak” nevezték, egyesek botrányosnak, mások pedig szüfrazsettnek tartották, mert szembeszegült a konvenciókkal, és a saját szabályai szerint élt.
Clara Ward 1873. június 17-én született a Michigan állambeli Detroitban, egy jómódú család lányaként. 1890-ben, 17 évesen találkozott Joseph de Riquet-vel, Chimay herceggel, aki történetesen egyáltalán nem volt gazdag, 15 évvel idősebb volt Clara Wardnál, és nem volt túlzottan jóképűnek sem mondható, mindezek ellenére 1890. május 19-én Párizsban összeházasodtak, és Clara 2,5 millió dolláros hozományt kapott apja hagyatékából.
Chimay de Caraman herceg és hercegnő a Chimay-kastélyban telepedett le, ami Belgiumban, a francia határ közelében volt található. Clara hercegnő hamar megunta a falusi életet, és állítólag aranyat dobott ki kastélyának ablakaiból, hogy végignézze, ahogyan a falubeliek harcolnak a pénzért. Közben édesanya lett, egy lánynak, majd egy fiúnak adott életet. Hamarosan szárnyra kapott a pletyka, hogy a hercegnő felkeltette férje unokatestvérének, II. Lipót királynak a figyelmét, és a korabeli újságok a tiltott viszonyról kezdtek cikkezni. Csakhogy Clara még ennél is kézzelfoghatóbb okot adott férjének a válásra, amikor 1896-ban egy párizsi étteremben létrejött a sorsdöntő találkozás a magyar hegedűművésszel.
A kastélytól a lebujokig
A herceg és Chimay hercegnő tehát épp egy párizsi étteremben vacsorázott, amikor a magyar hegedűművész vacsorazenét játszott nekik.
Bár Rigó Jancsi alacsony volt, és sebhelyek csúfították arcát, erős karizmával rendelkezett, legalábbis elég erőssel ahhoz, hogy Chimay hercegnő azonnal beleszeressen.
Néhány, titkos találkákkal tarkított hét után a hercegnő és a hegedűs megszökött. Viszonyuk hamar kitudódott, a korabeli sajtó felkapta a témát, a család megdöbbenésére a michigani Ludington Record1896. december 24-én fametszetű illusztrációval és Elment a cigánnyal címmel közölt hírt a szökésről. Megírták azt is, hogy József herceg válópert indít felesége ellen, az újság későbbi kiadásaiban pedig kis színesekben közölték, hol látták Wardot és Rigót épp Európában.
A herceg és a hercegnő 1897. január elején vált el, a belga udvar pedig arra kötelezte Clarát, hogy fizessen eltartást a hercegnek gyermekeik neveléséért, mivel az asszony csak havonta egyszer láthatta őket, ráadásul felügyelettel. A válási történetet a New York Times is megírta, a lap szerint Chimay hercegnő „élvezte a zaftos és botrányos karriert, amely Lola Montezéhez hasonló”. (Lola Montez ír táncosnő volt, I. Lajos bajor király szeretőjeként vált hírhedté.)
Clara 1898-ban feleségül ment Jancsihoz, és az 1900-as évek elejére Magyarország hírhedt házaspárjává váltak, akik gyakran rendőri védelemre szorultak az őket körülvevő tömeg miatt. Rigó sokszor hangoztatta jogos büszkeséggel, hogy azon az éjszakán, amikor először látta Clara hercegnőt, „Leopold királytól elfordult, hogy rám mosolyogjon”.
Clara 5000 dolláros hegedűt és ékszerdobozokat ajándékozott Rigónak, valamint havi 500 dolláros juttatást is, mindemellett írni és olvasni tanította.
Egyes lapok beszámolói szerint az egykori hercegnő budapesti színpadokon is fellépett ezután, miközben Rigó kísérte hegedűn. Kevés társasági hölgy mert volna kiállni rózsaszín harisnyában és testhezálló jelmezekben olyan „szemtelen” helyeken, mint a Folies Bergère – a párizsi varieté, amely igen nagy népszerűségnek és hírnévnek örvendett az 1890-es évektől – vagy a Moulin Rouge. A rendhagyó párost még Henri de Toulouse-Lautrec is megörökítette egy 1897-es litográfiáján, amelynek az Idylle princière-nek (Hercegi idill) címet adta.
Clara sok fotón és számos képeslapon szerepelt, melyek még II. Vilmos császárhoz is eljutottak, aki kitiltotta a fényképeket Németországból, mert úgy gondolta, hogy a hölgy szépsége „zavaró”.
Rigóék 1905-ben Budapestre is ellátogattak, és a Rémi Hotelben szálltak meg (a mai Hotel Nemzeti a Blaha Lujza téren). A pletykára éhes emberek kis híján betörték az étterem kirakatát, hogy láthassák őket, és egy egész osztag lovas rendőrre volt szükség, hogy megakadályozzák a rendbontást.
Botrányból süti
Az ifjú házaspár története „hot topic” volt a sajtóban, minden lépésüket kitüntetett figyelem kísérte, ezért nem meglepő, hogy a nevükkel tulajdonképpen bármit el lehetett adni. Egy nap, mikor Rigó Jancsi egy pesti cukrászdában kedveskedett szerelmének egy szelet süteménnyel, egy szemfüles cukrász (neve sajnos ismeretlen) kapva kapott az alkalmon, és az édességnek a „Rigó Jancsi” nevet adta. A névválasztás valóban fellendítette a forgalmat, mára a sütemény híresebb lett, mint maga a zenész. Érdekesség, hogy a Magyar ízek című szakácskönyv a süteményt „Cigány János″ névvel illeti.
További férjek
Bár volt férjétől Clara semmit sem kapott, és Michiganban élő családja is csak szűkmarkúan támogatta, a művészpár elég jövedelmet kereshetett volna a fellépésekből ahhoz, hogy kényelmes életet élhessen. Rigó hűtlensége azonban nem sokkal házasságuk után váláshoz vezetett. A válást követően Ward új romantikus kapcsolatba lépett Peppino Ricciardóval, egy pincérrel, akivel egy vonaton találkozott. Clara harmadik házassága is rövid életű volt, ám nem kellett sokat várnia az újabb frigyig: negyedik, egyben utolsó férje Signor Cassalota, egy kis olasz vasút állomásvezetője volt.
Amikor Ward 1916. december 9-én – 43 évesen – az olaszországi Padovában elhunyt, valószínűleg még mindig a negyedik férjével élt. Bár azt pletykálták róla, hogy szegényen halt meg, és néhány ékszeren kívül semmije sem maradt, ez nem volt igaz. Halálának pillanatában a velencei Hotel Stella d′Oro legjobb lakosztályát foglalta el, és betegsége alatt szakértő orvosok próbálták meggyógyítani. 1,2 millió dolláros hagyatékát vagyonkezelői alapokra osztották fel, és a hagyaték fiára, Josephre, lányára, Marie-ra és negyedik férjére szállt. Az utolsó szóbeszéd életéről, hogy feltehetően maga Marcel Proust is heves érzelmeket táplált a hölgy iránt, és róla mintázta Az eltűnt idő nyomában egyik szereplőjét.
És mi lett Rigó Jancsival? Miután felbomlott házassága – és vele az anyagi haszon is elveszett –, sorsa negatív fordulatot vett, és megingathatatlan tehetsége ellenére soha nem volt már a régi, nem tudott igazán talpra állni. Évekig játszott nagy európai városokban, majd az USA-ban próbált szerencsét, de hiába: élete végén lepukkant csehókban hegedült, és sanyarú körülmények között halt meg. Tíz évvel élte túl Clarát, sírja a manhattani Kensico temetőben található.
Habár Jancsi és Klára szerelme mindössze tíz esztendőn át tartott, a sütemény népszerűsége a mai napig töretlen. Ha legközelebb egy cukrászdában rigójancsit rendelünk, jusson eszünkbe ez a nem mindennapi, viharos szerelmi történet is.
Felhasznált irodalom
(Borítókép: Polyák Attila - We Love Budapest)
